Internazionale - AC Milan: Olasz titánok összecsapása

Világviszonylatban is kevés azon párharcok száma, melyek felérnek a milánói gigászok focirangadójához. A milánói városi rangadó, azaz a Derby della Madonnina nem csak két nagyon eredményes klub összecsapása, hanem az olasz foci és a világ labdarúgásának egyik ünnepe is. A rangadó Milánó egyik látványossága, a dóm tetején található és Madonninaként ismert Szűz Mária-szoborról kapta a nevét.

Milan-szurkolok-003

AC Milan-szurkolók. Fotó: Paolo Bona/Shutterstock.com

Nemcsak az észak-olaszországi város, a közös stadion és az elképesztő eredményesség (mindkét klub többszörösen megnyert minden fontos trófeát Olaszországban, de a nemzetközi mezőnyben is a legjobbak között a helye) köti egymáshoz az AC Milant és az Intert, hanem a megalakulás óta több minden más is. Például az, hogy az 1899-ben angolok által alapított Milanból 1908-ban kiváltak néhányan - elsősorban külföldi játékosok - és megalapították az Internazionale nevű focicsapatot. Manapság ez (mármint a külföldiek szerepeltetése egy csapatban) már annyira közhelyes, hogy jóformán már szóra sem érdemes, de a történeti hűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Inter már a kezdés pillanatában nemzetközivé vált.

Stadion is őrzi Giuseppe Meazza emlékét

Mindkét együttes számára hazai pálya a helyszín, ugyanis az AC Milan és az Inter is a labdarúgás egyik katedrálisaként számon tartott San Siro stadionban rendezi az otthoni mérkőzéseit. San Siro már csak a beceneve vagy a második neve a stadionnak, ugyanis hivatalosan Giuseppe Meazza, egy legendás focista a világhírű létesítmény névadója. A Milánóban született és kétszeres világbajnok (második aranyérmét 1938-ban, a Magyarország elleni döntőben nyerte) Giuseppe Meazza az olasz foci egyik legnagyobb alakja. Ezen rangadó kapcsán annyit mindenképpen érdemes tudni róla, hogy pályafutása során ugyan mindkét csapatban szerepelt, de igazából az Inter legendás focistájáról van szó. A zseniális csatár nagyságát jelzi, hogy amikor az 1979-ben bekövetkezett halálakor azt kérvényezte az Inter, hogy Giuseppe Meazzára kereszteljék át a San Siro stadiont, a társbérlő AC Milan vezetősége gondolkodás nélkül és azonnali hatállyal beleegyezett a névváltoztatásba.

Inter Milano

Inter szurkolók(Paolo Bona / Shutterstock.com)

Régebben el lehetett mondani a milánói városi rangadóról, hogy az Inter-szurkolók jellemzően a tehetősek (arisztokraták, gazdagok, tőkések, burzsujok) közül kerültek ki, míg a munkásosztály és a szakszervezetek tagjai jelentették az AC Milan fő szurkolói bázisát. Ugyan már jó ideje értelmét vesztette mindez, hiszen például a közelmúltban Olaszország konzervatív miniszterelnöke, Silvio Berlusconi volt az AC Milan tulajdonosa, míg Massimo Moratti révén egy balközép beállítottságú üzletember volt az Inter vezetője. Jelenleg érdemesebbnek tűnik annál maradni, hogy mindkét együttes nagyon eredményes, s az AC Milan beceneve a Rossoneri (vörös-feketék), az Interé pedig a Nerazzurri (fekete-kékek).

Felejthetetlen focisták játszottak a csapatokban

Mivel felsorolni is hosszadalmas lenne a neves labdarúgókat, akik az évtizedek során játszottak a két csapatban, ezért talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a jelentős olasz focisták többsége viselte valamelyik együttes mezét. Vagy mindkettőjét. Azt azért mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az 1960-as évek elején Helenio Herrera edző volt a „catenaccio” legnevesebb népszerűsítője, s az általa irányított Grande Inter végigverte a világot.

A hétszeres BL-győztes AC Milanban a világ klubfocija élmezőnyének egyik legnevesebb tagját lehet tisztelni. Annyira eredményes a gárda, hogy amikor szóba kerül a világfoci Top 3 csapata, akkor jóformán már csak az van a focirajongókra bízva, hogy a Real Madrid és az AC Milan mögött melyik számukra szimpatikusabb együttest nevezik meg harmadiknak. Több fénykora is volt a Milannak, de ezek közül minden bizonnyal a legjelentősebb az 1980-as évek második felének és az 1990-es évek első felének csapata. Abban az időszakban az Arrigo Sacchi és Fabio Capello edzők által irányított AC Milan, s a „holland tulipánok” (Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard) mellett olyan felejthetetlen focisták játszottak, mint Franco Baresi, Paolo Maldini, Roberto Donadoni, Alessandro Costacurta, Carlo Ancelotti és társaik. Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy azt a csodálatos AC Milant kizárólag csak Pep Guardiola edző verhetetlennek tűnő Barcelonája tudta megközelíteni néhány évvel ezelőtt. Fontos hangsúlyozni: ez a nemrégiben sokak által csodált és világverő FC Barcelona utolérni nem, hanem csak megközelíteni tudta azt az AC Milant, amelyik nagyon sok focirajongó számára a világ valaha volt legjobb klubcsapata.

Jeleskednek a bucira verésben

Nagyon kiegyenlített a két milánói klub egymás elleni mérlege. Már elmúltak azok az idők, amikor Inzaghi miatt a lesek számára, vagy Van Basten és Sevcsenko miatt a gólszerzőkre lett volna érdemes fogadni. Még csak azt sem lehet mondani, hogy általában a hazai csapat győzedelmeskedik, ugyanis nem nevezhető ritkának az idegenbeli győzelem. Annyi azért megfigyelhető, hogy amikor jobb korszakában van valamelyik együttes, akkor az esetek többségében legyőzi városi riválisát. Olyankor pedig, amikor nagy a formabeli különbség, akkor egyik csapat sem rest bucira verni a másikat. A büntetőlapokkal is mellé lehet trafálni, hiszen inkább a jó hangulat, mintsem a durvaság jellemzi a milánói városi rangadókat. Természetesen zrikálják egymást a szurkolótáborok, de ez főleg különböző feliratok és bannerek segítségével teszik, s gyakran humoros formában teszik. Gyakran a fáklyák is hozzájárulnak a látványhoz. Az Inter-Milan párharc tényleg a foci egyik ünnepe. Amikor mindkét gárda hullámvölgy van, mint e sorok írásakor, a 2015-ös év tavaszán, akkor ideális választás lehet a sportfogadók számára, ha arra tippelnek, hogy mindkét csapat szerez gólt.

Fogadj ÉLŐ-ben a mérkőzésekre ITT!

(Szerző: csabax)