PAOK - Aris: Észak-Görögország derbije

„Ki az úr a háznál?” és „Én vagyok a Jani!” - röviden és tömören erről szól az észak-görögországi derbi. Vagyis jobbára arról, mint amiről általában a városi rangadók szoktak szólni. Hosszú története van a két csapat közötti rivalizálásának, s a szurkolók közötti súrlódások is rendkívül intenzívek. Szaloniki egyesületei között két sportágban (labdarúgás, kosárlabda) is ádáz a versengés. Nem kicsit. Nagyon.

Nem tett jót a lakosságcsere

A múlt század elejére vezethető vissza a rivalizálás, egészen pontosan a PAOK 1926-os létrehozására. (Na, ja. Addig mit csinált volna egymagában az Aris? Maximum saját magával versenghetett a városban.) Történt ugyanis akkor, hogy a Kisázsiából és a Konstantinápolyból (Isztambul) Szalonikibe menekült görögök sportegyesületet alapítottak, s így az 1914-ben alakult Aris vetélytársat kapott. A társadalmi csoportok közötti feszültségeknek a Görögország és Törökország közötti lakosságcsere sem tett jót. Elmondhatjuk tehát, hogy régebben a helyi görögök (Aris) és a görög menekültek (PAOK) közötti rivalizálás volt az előtérben. Manapság viszont - mint sok másik helyen is - már csak a kötelesség miatt balhé kedvéért csapnak össze a felek. A két csapat szurkolótábora közötti ellentét jelentősnek nevezhető, s a városi rangadókon gyakoriak a súlyos incidensek.

Régebben Görögország három jelentős focibajnokságának (Athén, Pireusz, Szaloniki) győztesei mérkőztek meg a görög bajnoki címért, s mivel mindkét csapat az északi-görögországi bajnokságban szerepelt, vérre menő csatákat vívtak a ligaelsőségért. Valamint azért, hogy részt vehessenek a görög bajnoki címért játszandó mérkőzéseken. Ugyan nem tartozik a két klub csatározásához, ám nem árt tudni, hogy a görög foci csak az 1970-es évek végén vált professzionálissá.

Lóránttól Bölöniig

Magyar vonatkozása is van az egyik csapatnak. Ráadásul jelentős dologról van szó: a PAOK Szaloniki mindössze két alkalommal nyert görög bajnokságot, s az első bajnoki címet a magyar Aranycsapat kőkemény középhátvédjének irányításával nyerte. Lóránt Gyula volt annak a PAOK-nak az edzője, amelyik 1976-ban aranyérmet szerzett. Egy másik magyar kapcsolata is van a csapatnak: a 2006-2007-es idényben a PAOK-ban focizott Torghelle Sándor. Sőt, a PAOK három szállal is kötődik a magyarokhoz, hiszen a 2011-2012-es szezonban Bölöni László volt a csapat edzője.

Olykor könnyű a préda

Mindkét csapatnak saját stadionja van, tehát nem beszélhetünk közös albérletről. Ugyan Szalonikiben maradnak az együttesek, ám az ellenfél otthonába látogatnak. Azaz előny lehet a hazai pálya. Régebben, évtizedekkel ezelőtt még egyenrangú ellenfele volt az Aris a PAOK-nak, ám újabban - az esetek többségében - már szó sincs ilyesmiről. Az Aris liftezik az élvonal és az alacsonyabb osztályok között, a PAOK pedig a görög élvonal élcsapata és jobbára a fővárosi „nagyok” mögött közvetlenül az első a sorban. Mostanság amikor az élvonalban szerepel az Aris, akkor a PAOK „könnyű prédái” közé tartozik. Ez csak a bajnoki meccsekre vonatkozik, hiszen a kupatalálkozókra általában több tartalékossal áll ki a PAOK, s ilyenkor már akár „elcsíphető” is lehet a bizonyítani akaró Aris-játékosok számára.

Tehát nem árt azzal számolni, hogy a két csapat egymás elleni bajnokijára nagyon alacsony a PAOK győzelmére kínált szorzó, hiszen általában ez a csapat nyeri a rangadót. Arra viszont érdemes figyelni, hogy ha kupameccs következik, ám a bukmékerek „elalszanak” és megszokásból alacsony szorzót kínálnak a PAOK sikerére és közben viszonylag jó passzban van az Aris, akkor bőven lesz érték a PAOK elleni fogadásokban (győz az Aris, DNB Aris, döntetlen vagy győz az Aris, szerez gólt az Aris, stb).

Az esetek többségében a büntetőlapok számára való fogadás is nyerő lehet, hiszen a rendkívül intenzív rivalizálás nagyon könnyen durvaságba csaphat át. Gyakran a kiállításra is lehet fogadni. Már csak azért is, mert nem túl gyakori az olyan szaloniki derbi, ahol nem villan legalább egyszer a piros lap.