ATP Montpellier: Ahol a franciák tényleg otthon vannak

A héten három 250-es tornát rendeznek: Quitóban nagyon furcsa körülmények között, Szófiában és Montpellierben pedig teremben. Az utóbbi komoly hagyományokkal rendelkezik, tehát a pénteki napra ezt helyezzük előtérbe. Az Open Sud de France tornán 2005 óta mindig van hazai döntős, és úgy tűnik a sorozat továbbra sem szakad meg, ugyanis a négy negyeddöntő mindegyikében van legalább egy gall fiú. 

Dustin Brown - Benoit Paire

Ez az a meccs amire egyből ráhúznám hogy roncsderbi lesz, és amelyik kevésbé bohóc az tovább is jut. Ezen a héten viszont mindketten remekelnek, így egy izgalmas mérkőzésre van kilátás. A német-jamaikai időnként össze tudja rakni a játékát és akkor kemény ellenfél, a kínos DK-fiaskó óta kilátástalanul játszó Cilicet is két szettben rendezte le. A fedett körülmények kedveznek a nagy adogatásának, emellett kiszámíthatatlan és piszok gyors keze van, ugyanakkor elég ha rossz lábbal kel fel, vagy kizökkentik és akkor senki sem menti meg a 10+ kettőshibától. Paire egy igazán tehetséges teniszező, vajkeze van, a lábmunkájára nem lehet panasz, hosszú kezeivel messzire elér, mindkét oldalról veszélyes és a szervája is remek. Mivel az alkata is tipikus teniszező, ez egy topjátékos alapanyag. A lazasága viszont gyakran flegmaságba csap át, kellemetlenül hangulatember, tény hogy többet ki tudna hozni magából.

Benoit Paire. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Korábban az adogatásának a technikáját szedték darabokra (az ún. “trophy positiont” elhanyagolva nem tudta kihozni belőle a maxot), de a nagy rohanást is felrótták már neki. A tavalyi AO-n átlagban 15.07 másodperc telt el az adogatópontjai között, amivel az egyik leggyorsabb a mezőnyben, de több (főleg kettős)hibába is kergeti saját magát. Az idei szezonban azonban nem lehet rá panasz, többnyire motiváltan lépett pályára, figyelt a játékára és ez különösen igaz erre a hétre hazai pályán. Lopez ellen voltak megingásai, de mindig időben összeszedte magát, az első szett végén a bréklabda után három ászértékűt húzott elő. Nem lehet hibáztatni azt aki bőven kettes oddsz felett bepróbálja Brownt, de szerintem jobban egyben van most a gall, ráadásul otthon nem okozhat csalódást - az unibeten az átlagnál magasabb, 1.63-as szorzón tehető. Azt pedig csak remélhetjük hogy a jó forma és a koncentráció még sokáig kitart, mert olyankor élmény nézni Paire-t. 

Richard Gasquet - Kenny De Schepper

Gas egyik kedvenc tornája ez, már négyszer nyerte (egyszer amikor még Lyonban tartották) és az utóbbi négy évben mindig eljutott a vasárnapi mérkőzésig. Ez idén is benne van a pakilban, bár nem a legjobbját hozza, de a mezőny sem a legerősebb - persze Szófiához vagy Quitóhoz képest egy mini-Masters. Honfitársa a selejtezőből kezdte a menetelését, és még mindig nem vesztett szettet. Mischa Zverev ellen láttam, akit gyönyörűen megfogott, azaz ami nem ment Murray-nek, azt egy százon kivüli átlagos játékos megcsinálta. Szenzációsan fogadott, egymás után tette el a nyerőket a hálóhoz futó német mellett, és hozta a szokásos erős szervagémeket. Bravúr volt a javából, még akkor is ha Mischa egy borzalmas csalódásból, az elbukott DK-csatából érkezett, és a világelső legyőzése óta konkrétan el van veszve. Kenny ugyanúgy egykezes fonákot üt mint Gasquet, azonban balkezes. Még csak kétszer játszottak egymással (két éve), így ez jelenthet gondot pár játék erejéig, de annyival komplettebb teniszező hogy két szettben meg kell hogy oldja egyik kedvenc helyszínén (1.46). Érdemesebb live-ban tenni ha nem brékel az elején, ez a kezdeti szorzó semmit sem ér. 

Daniil Medvedev - Jo-Wilfried Tsonga

A húsz esztendős orosz nem semmi sztori. Egy éve még futures versenyen gyűjtögette pontjait, és akik ott nem követték, azoknak először akkor tűnhetett fel amikor egy challenger tornán zokon vette a székbíró egyik döntését, majd annak bőrszínét összehasonlította ellenfele, Donald Young bőrszínével. Tette ezt hangosan, amiért le is léptették. Az év második felében ügyesen beverekedte magát a Tourra, idén pedig már döntője is van Chennaiból. A Davis-Kupán pár napja Djokoviot is oktatta míg meg nem sérült - amennyiben így fejlődik, hamarosan top tíz lesz ebből. Néha elég komolyan el tudja veszíteni a fonalat, de nehéz lenne ezen kivül a gyengéit sorolni. 

Tsonga már nem mai gyerek, és messze nem ég benne úgy a tűz mint az oroszban. Ezt láthattuk Melbourne-ben is, az első erősebb ellenféllel szemben már az első szett után feladta, olykor kifejezetten gyáván játszva. A jó hír hogy végre huzamosabb ideje egészséges, az elmúlt években erre nemigen volt példa. A játéka még nem állt össze, eléggé hullámzó. Januárban többször is simán nyert első szettek után esett vissza a koncentrációja vagy a játéka, és lett belőle szettvesztés. Herbertet nagyon könnyen bedarálta, de ebből nem indulnék ki, PHH már csak párosban tényező. Hazai pálya és ilyenkor mindig extramotivált, de Medvedev jelenlegi formája alapján képes lehet megszorítani. Az over-under határok elég magasra lettek belőve, de vannak irodák az unibeten kivül is ahol léteznek alternatív megoldások jó szorzón. 

Jeremy Chardy - Alexander Zverev

Egyik játékost sem láttam Montpellierben, de a számok, a motiváció és a képességek alapján ez egy háromszettes meccs lesz. A franciának már kétszer, a kiemelt németnek egyszer kellett pályára lépnie, de mindhárom alkalommal döntő játszmára volt szükség, ugyanúgy ahogy eddigi egyetlen találkozásukkor is. Chardy hiába van pocsék formában, a közönség erőt adhat neki, míg Sascha egy szörnyű rémálomból érkezik. A Davis-Kupában hatalmas pofont kaptak a Goffint nélkülöző belgáktól, méghozzá Frankfurtban, Zverev ráadásul két zakóban is ludas volt. A gall egyértelműen gyengébb játékos, de elég hebrencs még a germán tini is, így tényleg minden a hosszú meccs mellett szól. Fedett körülmények között két ekkora ütő valószínűleg összehoz egy overre valót (22,5 1.83), de látatlanban nem húznám be.