ATP Párizs: A halandók idei utolsó tornája

Mintha csak most kezdődött volna, azonban a 2016-os teniszszezon a végéhez ért. Párizs után már csak két (fontos) esemény maradt a naptárban, a londoni vb és a DK-döntő, szóval a topjátékosok kivételével búcsúzik a Tour mezőnye. Az utóbbi hetekben több teniszező lendült formába, sokkal többen viszont látványos motivációhiányban szenvedtek. Egy Masters tornán ritka az utóbbi, főleg hogy hétfőn sok francia ragad ütőt. Ilyen és olyan példa is szerepel az előzetesben.

Ütni kell a vasat

A bevezetőben említett formába lendült játékosok egyike Jan-Lennard Struff. A német a US Open óta mindössze négy vereséget szenvedett, de mindegyik vállalható volt. Goffin, Gasquet és Isner mind topteniszező, Medvedev pedig szintén remekel a szezon második felében. Eközben megszerezte idei első és második challenger tornagyőzelmét, a DK-ban pedig szinte egyedül tartotta a germánokat a Világcsoportban. Jan nem egy rossz játékos, van benne potenciál, kis odafigyeléssel lehetne stabil top ötvenes. Bármilyen borításon megállja a helyét, mert a magasságához képest mozgékony, az adogatása és a tenyerese pedig egyértelműen Tour szint - persze amikor megy neki. Sokan elkönyvelik salakosnak, de főleg az elmúlt hetekben bizonyítja hogy nem olyan egyértelmű ez, Monsban fedett körülmények között nyerte a kupát, Antwerpben ugyanolyan pályán ütötte Youzsnijt és Simont is. Szóval most fut a szekér, és belőtte magát teremben is, érdemes megbízni benne (az alábbi videón a monsi menetelésének egyik állomása látható, ahol Millot-t szó szerint lecsapta a pályáról). 

Marchenko viszont pont a megbízhatatlan keleti régió egyik jeles képviselője. Idén már az ukrán is challengerekre kényszerült, de Amerikát és a szabadtéri kemény borítást elhagyva az alsóbb szinteken gyűjtögetett önbizalma is elszállt. Múlt héten Young ellen is 4-2 -re ment, majd kapott ki 4-6, 2-6 -ra, de Orleansban elvérzett a futures tornákra szorult Bemelmans ellen is. Voltak karrierje során jó tornái, hetei, de kimondottan erősségét nem tudnék mondani, olyan átlagos, “színtelen-szagtalan”, aki viszont mentálisan nagyon gyenge lábakon áll. Teremben eddig nem sziporkázott, Struffnak jóval több (jó) meccs van a lábában ilyen körülmények között, ráadásul a német a kvaliban már beüthette magát, megismerte a pályát amikor Chiudinellit és Albotot egyaránt két szettben gyepálta. Számomra ez egyértelmű meccs, ha Struff tartja a szintet akkor Marchenko sem tud majd mit kezdeni a kezelhetetlen adogatásokkal és a tenyeres bombákkal.

Paire-Lorenzi: csak a horror minősége a kérdés

A következő kiválasztott mérkőzés egyik szereplője is remekelt az utóbbi időben, így tőle is várható hogy addig üti a vasat amíg meleg - no meg amíg lehet. Paolo Lorenziről van szó, akinek szárnyalása júlisuban kezdődött amikor a semmiből behúzta élete első tornagyőzelmét a Touron. Aztán New Yorkban először jutott GS harmadik körébe, pályafutása során először betört a top ötvenbe, majd Fogninit is megelőzve elérte hogy közel a 35-höz ő legyen a number 1 olasz teniszező. Nézzük csak meg hogy a US Opentől kezdve kik állították meg. Murray, Berdych, Schwartzman (kakukktojás, de kb élete formájában van a törpe), Nadal, Raonic, Fognini és Nishikori - illusztris névsor. Az is sokatmondó hogy Paolo kivételesen nem kedvenc borításán salakon, a dél-amerikai challengereken vezeti le a szezont, hanem profitál abból hogy nem kell selejteznie a nagyobb tornákra sem, és a Touron nyomatja. Az öreg egyébként szimpatikus, megérdemli hogy pályafutása vége felé még jusson neki a jóból, azon kevés olasz teniszező egyike aki maximum a szettek számát bundázza, és mindig kihajtja a belét is.

Az a két szép szemed te ... lev radin / Shutterstock.com

Paire pont nem ilyen fickó, Benoit az egyik leglinkebb alak a mezőnyben. Eleve hangulatember, de emellett nagyon flegma és laza is, amire sokszor a meccse megy rá. Kiszámíthatatlan, nem lehet tudni milyen lábbal kel fel, azt sem hogy meddig sül a keze, és azt sem hogy milyen váratlan ütést húz elő. Ő az aki karrierje elején azt mondta ha csak játékban tartaná a labdát, az untatná. Képességei adottak a varázslathoz, kétkezes fonákja és a tenyerese is veszélyes, nagyon jól szervál illetve vajkezének köszönhetően szerva-röptézik, kedvenc ütésformája pedig az ejtés. Mivel ezt akkor is elsüti minden játékban ha előtte tíz nem jött zsinórban, gyakorlatilag bárkinek van esélye ellene. Most nincs is csúcsformában mint tavaly ilyenkor, május óta összesen nyolc alkalommal tudott nyerni, ami baromi kevés. Utóbbi öt tornája igen érdekesre sikerült, mindig úgy esett ki hogy kapott egy 1-6, vagy 0-6 -os szettet, de ebből négyszer azért tb-ig, és négyszer döntőszettig is eljutott. Szóval azt sem mondanám hogy annyira pocsék lenne, Tokióban és Sanghajban is láttam és időnként az történt amit ő szeretett volna. Hazai pályán gondolom nem csak én várom el tőle hogy odategye magát, de hogy egyértelmű esélyesnek tekintsem, vagy hogy könnyedén győzzön, ahhoz nagyon nagyot kéne javulnia, amire nem sok esélyt látok.

Lorenzi ellen még nem tudott nyerni, az olasz pedig ilyen jó még nem volt. A várható forgatókönyvet lapozgatva feltűnhet hogy ilyen sokat futó, fáradhatatlan ellenfél ellen különösen rossz trükk az ejtés - pláne ha nem jön. Viszont Paire ereje sok lehet ilyen borításon az olasznak. Mivel mindketten képesek hullámvölgyekre, most a gyengébb spílernek megy jobban, szoros, hosszú meccsre számítok, ami a gall szériája alapján “kötelező”, utolsó 13 mérkőzéséből csak 2 alkalommal tudott semmire nyerni/bukni. Itt nem az a kérdés hogy két vagy három szett, hanem az hogy a szép jelenetekből, vagy a bénázásból lesz több.