ATP Shanghai: Folytassátok srácok!

Akinek volt ideje, a szuperszerdának nevezett játéknap keretein belül kora reggeltől kora estig minőségi teniszt, végletekig kiélezett csatákat láthatott. A csütörtöki nyolcaddöntőkbe egy kivételtől eltekintve top húszas teniszező jutott, de a kakukktojásnak számító Ramos éppen Federert ütötte ki, tehát félvállról nem vehető. Így joggal várhatunk egy újabb parádés napot, remélhetőleg hasonlóan sikeres fogadásokkal.

Murray-Isner: Isner először?

Andy Murray és John Isner elég régóta vannak jelen a Touron, ráadásul meglehetősen sikeresek, szóval nem csoda hogy már többször is találkoztak. Az amerikai az egyik legnagyobb adogató, míg a skót az egyik legjobban fogadó játékos a mezőnyben, és mint ahogy a csapatsportokban szokták mondani, hosszú távon mindig a védelem nyeri a meccseket.  Ezzel is magyarázható hogy a passzívabb Murray öt meccsből ötször verte Isnert. A világranglista második helyezettje úgy un block szeret ilyen szervabetyárok ellen játszani, az alapvonal mögött 2-3 méterrel helyezkedve operál remek elütésekkel, átemelésekkel, Wimbledonban nem volt rest rövid időn belül kétszer átemelni a top legmagasabb teniszezőjét, Karlovicot sem. Tehát alapjáraton a brit a favorit, de most van valami ami fontosabb mint az egyik kedvenc tornája (a Shanghai Rolex Mastersen első 14 meccsét megnyerte, ami két tornagyőzelmet és egy döntőt foglalt magába). Ez pedig a Davis-Kupa, amit Nagy-Britannia utoljára 79 éve nyert meg, szóval nagy az izgalom odaát. Murray szinte egyedül jutatta döntőig a csapatot, egyesben és párosban is gyűjti a nyert legeket, és természetesen óriási a teher rajta, így nem csoda hogy megszellőztette hogy az alapos felkészülés érdekében még az évvégi vb-t is dobná. Természetesen az ATP egyből büntetéssel fenyegetett, de annyiból adjunk igazat Andynek hogy röviddel London után már Belgiumban kell helyt állni, teremben, salakon.

Andy Murray. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

A gyakorlás nyilván így sem marad el, nem is játszott egy hónapja. Mivel kötelezettségei vannak, az ezres tornára eljött, de eléggé “ütögetek kicsit” feelingje van. Steve Johnson ellen rögtön kettőshibákkal és elbukott szervagémmel kezdett, de az ilyenkor megszokott cifra szavak, idegeskedés elmaradt, bár így is simán bedarálta a sokat hibázü amerikait. Szerintem nem fogja Murray túlzásba vinni, ráadásul fejben sem biztos hogy teljesen itt van. Isnernek ez egy nagy lehetőség lenne, és ismerve őt, aki verte már Djokovicot és Federert is, nem is lehetetlen egy győzelem. Múlt héten a pekingi szmogban, párás időben nem tűnt fittnek, de attól eltekintve korrekt formában van. Itt elsősorban az a kérdés hogy Murray mit akar, hiszen nem sok esélyt adott Johnnak eddigi meccseiken. Szerintem ha már eljött, próbál minél tovább menni, formában maradni, de annyira nem lehet motivált és összeszedett hogy könnyen nyerjen. Én az overben látok rációt.

Cilic-Wawrinka: a nagyok árnyékában

Bizony nem egyszerű ebben a korszakban egy teniszezőnek, amíg korábban jó ha két nagy bajnok volt egyszerre a mezőnyben, addig az utóbbi években rendre felnőtt valaki Federer mellé (fölé), a Nadal, Djokovic, és Murray alkotta négyessel évek óta uralják a sportot. Viszont egyszer-kétszer beütött a krach, jött egy jó széria, és egy-két másik tehetség is odafért, így például Cilic három jó meccsel, vagy Wawrinka egy végigmákolt illetve később két hét atomtenisszel. Sem a horvát, sem a svájci nem képes folyamatosan azt a jó játékot hozni, így jogosan tartjuk őket kevesebbnek mint a fentebb említett nagy négyest. Nos, most egymás ellen bizonyíthatnak. A svájci anno teljesen szétesett első GS-győzelme óta, de a második után már valamivel stabilabb, múlt héten például behúzott egy ötszázas tornát is, bár megjegyezném hogy könnyű sorsolással, majd a döntőben egy sérült, hullafáradt Paire-rel szemben. Azért nincs rossz formában, de az igazi átütőerő, vagy mondjuk úgy hogy a nagy bajnokokra jellemző “rossz játékkal is bárkit megverek” tulajdonság hiányzik belőle.

Wawrinka. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Akkor mit mondjuk Cilicről, aki Wawrinkához hasonlóan ellazsálta a GS-címét követő hosszú hónapokat. Persze sérült is volt közben, de nem a lábát törte hogy elfelejtsük neki, ebben a szezonban még csak döntőbe sem jutott. Remek szögeket tud ütni, legyen az fonák vagy tenyeres, a szervája olykor foghatatlan, de most nagyon sok a hiba a játékában. Szinte minden meccsét láttam mostanában, és maximum a nagyobb nevek ellen teszi oda magát. Di Wu meccslabdához jutott ellene a héten, ez azért mindent elmond. Viszont a nagyobb nevek ellen sem viszi többre, Nishikorit is csak egy ideig tudta megszorítani Tokióban, végül simán felőrőlte a feltűnően jobb képességű japán. Stan is egyértelműen jobb, ha stabilan tudná hozni a saját játékát, akkor ott lenne a nagy négyes szintjén-csak ugye nincs a sportban ha. Nem is szeretek rá tenni, de a horvát nagyon rossz most, és egyébként is kellemetlenül gyenge a mérlege a svájci ellen. Tíz meccsből mindössze kétszer nyert Marin, azt is jó pár éve hozta össze, cirka két hét alatt. Top tízest idén még nem kapott el Cilic, szerintem már nem is fog.

Nadal-Raonic: a nap tutija?

Rafa Nadal azon játékosok közé tartozik akit soha nem csípáztam. A gusztustalan fenék-orr-haj háromszög, a gyakori wc-szünet (Karlo ellen háromszor volt kint), az üditőspalackos babonája, a pusztán erőre épülő tenisze, és egyáltalán az miatt hogy komolyan felmerülhet nála a dopping. Az utóbbi években a teste nem is bírta -ezt a fajta játékstílust-, folyamatosan sérüléssel küszködött, azóta pedig azzal hogy egyáltalán jól menjen a játék. Az önbizalma totál elszállt, de nekem most lett szimpatikus, talán kicsit szánnivaló. Mert óriási szívvel harcol a céljaiért, ami most a top tíz és a londoni vb. Pekingben egyre jobb játékkal döntőzött, és shanghaji első meccse is egész jóra sikerült. Karlovic személyében komoly elsőkörös ellenfelet kapott, és a minden idők legtöbb ászát ütő horvát be is kezdett, az első szett végéig 12 foghatatlan szervát vert, közel volt a duplabrékelőny is. Viszont a spanyol nem adta fel, amikor Ivo szervált a szettért, egymás után három olyan bravúrnak számító nyerő ritörnt ütött be első adogatás (!) után, hogy attól teljesen elbizonytalanította ellenfelét. Jó volt látni milyen feszültség szakadt ki belőle miután mégis vitte a játszmát. Karlovicnak nem sok esélye volt ellene, mert amint megpróbált nyomást gyakorolni az egykori salakkirályra, a hálónál zseniálisan ütött el mellette Nadal, közel húsz elütés nyerő volt a neve mellett. Karlo papa se mai gyerek, elkezdte olvasni Nadal “A” játékát és mivel nem volt neki ”B” , döntőszett rövidítésig vitték, ahol azért győzött a jobb.

Rafael Nadal. Fotó: pdrocha/Shutterstock.com

Hasonló stílusú következő ellenfele, a kanadai Raonic is. Milos viszont teljesen kész van, Bautista-Agut ellen már teljesen szétcsúszott a két és fél órás meccs végére. A harmadik szettben már nem volt könnyű adogatójátéka, egy-egy remek első szerván kivül leginkább a spanyol segítette ki. Tényleg nagy betli lett Bautistából, egy abszolút nyerhető meccset dobott el, például meccslabdája is volt. Ezért nyerhetett Raonic, meg azért mert döntőszett tb-ben az 1-5 -ről feljövő spanyol 5-5 után már nem nyert pontot, pedig Milos fiam duplaminielőnyt adott le. Mák volt, nem is kicsi. Ráadásul Nadaltól fizikálisan amúgy is elmaradó kanadai totál kifáradt, legszívesebben a kézfogáshoz se ment volna, maximum tolókocsiban. Idén már találkoztak, akkor három mecslabdát hárítva nyert Raonic, szóval itt a remek alkalom a visszavágásra, és ahogy múlt héten Fognininek, úgy most Raonak adhatja vissza a pofont.

További ötletek

Újonc top tízes lett a héten Kevin Anderson amit elsősorban US Open menetelésének köszönhet. Nem úgy néz ki hogy ki akarna esni a legjobbak közül, Haast és Fogninit is két szettben verte Shanghaiban, pedig a válla nem százszázalékos. Nishikorival meccsel, akinek ugyancsak akadtak egészségügyi problémái múlt héten, mondjuk nála ez már szokásosnak mondható. Nem mondhatni hogy rossz formában lenne, de messze nem olyan kiegyensúlyozott mint azt tőle megszoktuk, inkább a küzdőszelleme segítette ki többször is Tokióban. Ahogy a többiek úgy a dél-afrikai is túlkorosan hozza legjobbját, egyre kevésbé izgulja el meccseit, Djokovicot Wimbledonban szorongatta, New Yorkban pedig Murray-t verte. A tenisze tehát megvan egy nagy játékos legyőzéséhez, és jelen pillanatban az önbizalma is. Nishikori számára a prioritás Tokió volt, kisebb sérüléssel küszködve nem lepődnék meg vereségén (3.25), de egy újabb háromszettes meccsen sem. Kevin szettje 1.75, nem tűnik rossznak.

Egy másik underdog siker lehet Simoné. A francia Metzben érthetetlen módon bukta el a döntőt, Tokióban pedig első épkézláb ellenfele megverte. Itt is két hektikus meccsen van túl, Leonardo Mayer ellen szett-, és brékhátrányból nyert. Viszont ez a torna fontos, komoly pontmennyiséget vesztene ha elbukna, hiszen tavaly döntőt játszott, sőt, ott is megszorította Federert. Berdych úgy játszott ahogy vártam, Sock kisebb agyhalálának, és jópár mákos ütésnek köszönhetően lehet itt. Izzadva sikerült kiszerválni a meccset, egy bréklabdát például úgy hárított hogy egy könnyű lecsapást a háló peremére vágott, ahonnan a vonalra vágódott a labda. Többször találkoztak már Gilouval, és meglehetősen kiegyensúlyozott a mérleg, de egy éve ugyanitt döntőszett 6-0 -val, legutóbb pedig Wimbledonban sima háromban nyert a francia. Ilyen oddson (2.5) egy próbát megérhet.

Querrey ezúttal Isner oldalán párosozik, és az igaz hogy így együtt nem játszottak GS-elődöntőt, de több komoly tornán letették a névjegyüket, kemény borításon csak top párosoktól kaptak ki az utóbbi időben, mint például a világ két legjobb kettőse, Dodigék és Bryanék. Fognini és Bolelli nyert egy Grand Slamet, de azon kivül nem sok mindent tudnak felmutatni, az ATP Touron zsinórban négy zakónál tartanak. A két olasz ráadásul már kiesett az egyesben, szerintem már mennének vissza Európába. A borítás egyébként is Querreyék mellett, egál szorzón mindenképp velük kell menni, még ha kis téten is.