ATP-tornák: Eljöhet a meglepetések ideje

Miután mind a négy Grand Slam tornán és a salakos versenyeken is túl vagyunk, a mezőny nagy részének már nem sok motivációja, és ereje marad a folytatásra. Ilyenkor jönnek a tipikus meglepetés eredmények, amik után csak vakargatjuk a fejünket. Hiába van két torna is a héten, sajnos sem Metzben, sem a szentpétervári versenyen nincs olyan meccs amire ráhúznám a tuti jelzőt, de több underdogban is látok fantáziát.

A bohóc aki bárkiből bohócot csinál

Dustin Brown. Csak leírom a nevet és röhögnöm kell, ez a német-jamaikai fickó egy olyan figura akit ki kéne találni ha nem lenne. Inkább kinéz egy Bob Marley imitátornak, de még a tenisze is olyan mintha be lenne lőve. Teljesen ütemtelenül, ad hoc módra játszik, de ha elkapja a fonalat, minden labdája porolja a vonalat. Egyszerűen nem engedi kibontakozni az ellenfelét, mert mindenbe beleüt egy hatalmasat. Az utóbbi meccsein megakadt a lemez, zsákszámra gyártotta a kettős hibákat és verte hálóba a többit. De ha van motivációja és kifog egy jobb napot, akkor szinte bárkit megver. A jobb játékosok ellen pedig fel szokta magát szívni, ki ne emlékezne hogy égette Nadalt Wimbledonban. A spanyol nem hitte el, milyen bicskanyitogatóan játszik Brown, de minden pofátlan húzása bejött. Röptéivel, ejtéseivel szinte nevetség tárgyává tette Rafát.

Dustin Brown (Fotó: Carine06)

A megbízhatatlanság mintapéldánya

Most jöhet Wawrinka, aki pont Nadallal “csatázik” a nagy négyes tagságért, már ha létezik, és érdemes egyáltalán ilyenről beszélni. A svájci idén sem vitte túlzásba a nagy teniszt, igazán jól csak az év első két hónapjában és a Roland Garroson játszott. Ismerjük már jól, szóval ez senkit nem ért váratlanul, ha nincs kedve játszani akkor nem is játszik, képes bicikli közeli eredményekbe is beleszaladni. Az utóbbi hetek különösen nem sikerültek jól, pedig első látszatra nagy gond nincs vele. De Cincinnatiben két kiszenvedett meccs után Djokovic, a US Openen pedig a hullafáradt Anderson és a top ötvenen kivüliek kigolyózása után Federer törölte fel vele a padlót (az már más kérdés hogy NY-ban így is elődöntőzött, de ilyen sorsolással ez alapkövetelmény volt). Montrealban Kyrgios-szal balhézott össze, annak is komoly visszhangja lett. A Davis-Kupában pedig hétvégén De Bakker ellen égett be kis híján, szerencséje van hogy a holland az a teniszező aki soha nem tudott élni a lehetőségeivel, lásd legutóbb Gerald Melzer ellen is két meccslabdáról bukta el simán a meccsét. Nincs már GS, nincs már DK, az évvégi nyolcas döntőre már kvalifikálta magát, szóval mi motiválná most Stant? A Garros óta sem vitte túlzásba, most még kevesebbet várok tőle. Persze rangjának megfelelően egyértelmű favorit szorzót kapott Brown ellen, de bolond aki ennyiért bízik benne. Ráadásul első meccse Metzben, idő kell neki míg belejön, ha addig a német beüti magát, akkor már nem akar visszajönni a svájci. Egyébként eddig egyszer találkoztak és akkor nyert is Dustin. Sikerében most is látok értéket, ellenben a hendikepes fogadást kihagynám, hiszen két beleszarós teniszezőről van szó, de két kiszámíthatatlan fickó meccsén nekem tetszik Brown oddsza.  

A hazai pálya erőt adhat

Oroszországban is van egy olyan találkozó ahol nem írnám le a papíron esélytelenebb versenyzőt. Gabashvili ráadásul hazai pályán ütögethet, ami tovább javíthatja esélyeit. Az orosznak nagyon jó keze van, és képes olyan iramot diktálni amit kevesek tudnak tartani, Washingtonban például Murray sem tudta. Amikor nincs transzban akkor viszont borzasztóan tolja, saját magát úgy veri meg hogy öröm nézni. Idén nincs rá komolyabb panasz, az üzbég challengereken olyan önbizalmat szerzett a zsinórban nyert meccseinek, tornáinak köszönhetően hogy elég szép skalpokat tudott összeszedni. Már említettem a skótot, de a Garroson például úgy ment a nyolcaddöntőig hogy szettet sem vesztett a Feli Lopez, Monaco, Rosol hármas ellen, és a hétvégén a Davis-Kupában is simán verte a fontos első meccsen Bolellit, nagy kár hogy a Világliga így sem lett meg jövőre.

Teymuraz Gabashvili. Fotó: Jose Gil/Shutterstock.com

Ellenfele Roberto Bautista-Agut aki ugyancsak egy nagyszerű képességekkel megáldott teniszező, de ramaty formában van. A spanyol minden borításon megállja a helyét, nyert már tornát kemény és füves pályán is, mégis a salak a legkedvesebb, azt elhagyva idén teljesen el van veszve. Olyanokat tudott csak megverni mint a játékát még mindig kereső Tipsa, a gyors borításon töketlen Cuevas, a tornadöntőből hullafáradtan érkező Herbert, és egy roncsderbin Carreno-Busta. Jól mozgatja az ellenfeleit, de a tenyerese mostanában nagyon sokszor mond csődöt, és láthatóan emiatt az önbizalma sincs rendben, Tsonga ellen is megnyerhette volna a meccsét, de megremegett. Ráadásul fedett pályán van a leggyengébb statisztikája, nem hinném hogy ekkora esélyesnek kéne őt kikiáltani. Persze Gabashvilire még a Babos Timi elleni vérre menő csatán sem tenném a házat, de apróval érdemes bízni benne, tipikusan az a játékos aki szeret meglepetést okozni, hol pozitívat, hol negatívat. Hazai pályán biztos motivált lesz, magához ragadja a kezdeményezést, amiből akár kisülhet egy Murray elleni Gaba-féle űrtenisz is.

Akik favoritként is favoritok

Nicolas Mahut. Fotó: lev radin/Shutterstock.com

Szentpétervár első ránézésre komolyabb felhozatallal bír, Tomas Berdych és Milos Raonic is a mezőnyben. A két top tízes nem véletlen szerepel már ezen a kis tornán is, kellenek a pontok a londoni világbajnoksághoz. Berdych színtelen-szagtalan mostanában, de Bolelli annyira instabil hogy ez szinte kötelező feladat. Ha formában is lenne a cseh, a nap atomtutija lenne. Raonic már nehezebb feladat előtt áll. Az hagyján hogy Donskoy személyében egy hazai játékos állja útját, és még az sem számít hogy az orosz a DK-ban és a US Open előtti challengereken is jó teljesítményt nyújtott. Az már annál inkább hogy a kanadai még mindig nem százszázalékos. Még tavasszal sérült meg a lábán, de New Yorkban már gyúrták mindenhol, átlagban kétszer meccsenként. Persze kvalitásait, és küzdőszellemét mutatja hogy így is ment amíg lehetett, de azóta először lép pályára, így én óvatosan tenném a kombinációs szelvényemre. Metzben viszont van egy olyan meccs, amire a szomszéd házát biztosan rátolnám - ha engedné. A nemzeti hősökről, a Herbert/Mahut párosról van szó, akik melbourne-i döntőjük után New Yorkban már megnyerték a finálét, és immár Grand Slam-bajnoknak mondhatják magukat. Azóta először kedden léptek pályára, mindjárt főmeccsen, ünneplés közepette, ahol halálsimán lépték le Marachékat. Guccione és Sá elvileg keményebb dió, de úgy érzem most olyan önbizalom löketet kaptak a gall srácok hogy lendületből behúzzák ezt a tornát is. Guccione egyébként sem pengés játékos, de tudása elég sokat kopott, míg a fifikásabb portugál minden szervagéménél imádkozni kell hogy ne legyen brék. Elég régóta játszanak együtt, de mostanában két kisebb füves tornán aratott tornagyőzelmük mellett még meccset is alig nyertek, így nem kell csodálkozni miért ekkora az odds Mahuték győzelmére (1,33).