ATP-tornák: Francia uralom, újonc torna és a challenger szint

Ezek várnak ránk a héten. Miután véget ért az idei első Grand Slam, folytatódik a cirkusz, de közel sem olyan mérkőzésekkel és minőségi tenisszel ahogy Melbourne-ben abbahagyták. Különösen nehéz lesz a fogadók élete, mert egy major torna után közvetlenül ez sajnos mindig így van. A nagy bajnokok még pihennek, a top 15 illetve az Australian Openen a második héten is játszó játékosok nehezen tudnak felpörögni, a többiek pedig szóra sem érdemesek. Azért próbáljunk meg (lazább téttel) profitot generálni.

Montpellier pick

Open Sud de France. Nem elég hogy franciásan hangzik és Franciaországban, jelenleg Montpellierben rendezik, de mintha nekik is találták volna ki. A gall teniszezők egyébként is híresek arról hogy odateszik magukat a hazai rendezésű tornákon, de kissé túlzás amit itt művelnek. 2005 óta minden évben volt francia finalista (2011-ben nem volt megrendezve), hatszor nyert hazai srác, és négyszer volt házidöntő. Közülük is az egyik legsikeresebb Gael Monfils, aki öt tornagyőzelme közül kettőt is ezen az eseményen nyert, és mellette kétszer volt döntős. Gyanús hogy rá ezúttal is lehet számítani, pedig nem az a megbízható fajta. Viszont a tavalyi szezont úgy jellemezte mint az az év amit nagyon bán és sajnál, és Melbourne-ben úgy is festett mint aki jóvá akar tenni bizonyos dolgokat, és meglepően komolyan vette a teniszt. Nála ez a kulcs, hiszen tudjuk róla hogy mire képes, a mezőny legatletikusabb teniszezője, aki rendkivül ügyes kezű, és látványosan játszik, csak egy bohóc. A major tornán elért negyeddöntő extra lökést, a hazai közönség és a számára fontos helyszín extra motivációt adhat neki a hétre.

Gael Monfils. Fotó: pdrocha/Shutterstock.com

Persze van még francia az ágrajzon, mindjárt Monfóval párosítva. Roger-Vasselin azonban könnyű falatnak ígérkezik. Nem egy nagy spíler Edouard, ráadásul úgy tűnik, egyre inkább kikopik az egyesből, és gyúr a párosra - amiben sokkal sikeresebb is. Azért a challengerek mellett a nagyobb illetve a hazai tornák megmozgatják, a kvalit többnyire túl is éli, de mostanában nagyjából ennyi jut neki. Egyébként sem mondhatni hogy sok vizet zavarna, honfitárs ellen pedig pláne, mintha szándékosan nem köpne barátai levesébe. A legjobb francia játékosok ellen elég kemény a mérlege, Gasquet ellen 0-3, Simonnal szemben 0-4, Tsonga 0-8, és Monfils barátunk is 3-0-ra vezet ellene. Hogy még egyértelműbb legyen, legutóbb a Garroson találkozott Gael és Roger-Vasselin, ahol kapott egy rövidítéses szettet a párosspecialista, de mellette egy 1-6, meg egy 2-6 is befigyelt. Monfils nem az a fajta aki mindig hozza a pénzt, de jó formában kezdte az évet és ez az egyik kedvenc tornája, szerintem most bízhatunk benne.

Szófia bemutatkozik

Bulgária is kapott egy esélyt, és 250-es tornát rendezhetnek - lassan már csak nekünk nincs rendes tornánk a környéken. Fucsovics természetesen itt indult el, de sokra megint nem vitte, bár állítólag beteg volt a héten. A selejtezőben Thomas Fabbiano ütötte ki, aki  elég ritkán merészkedik a Tourra, de idén nem ez az első főtáblája. Chennaiban futott már egy nagyot, még Gilles Müllert is verte, de ennek ellenére elmondható hogy a jobb, motiváltabb teiszezők ellen mit sem ér a játéka. Daniel Brands ellen sem hiszem hogy győzelmi esélye lesz, a német ha összekapja magát akkor kemény falat. A német verte már Federert svájci tornán, és tavalyelőtt a Garroson kis híján meglepte Nadalt, aki el se hitte hogy mire képes Brands. Jól szervál a német, kemények az alapvonalütései, és ha jobb napja van, az egykezes fonákja is fegyver. Tavaly inkább az alsóbb szinteken virgonckodott, de idén minden bizonnyal többet látjuk. Az AO-n megoldotta a kvalifikációt és ment egy kört, majd Garcia-Lopez ellen sem vallott szégyent. Szófiában szintén a selejtezőből jutott fel, és Fabbiano személyében abszolút verhető ellenfelet kapott. A tudáskülönbség és a borítás is a német mellett szól, óvatos téttel ugyan, de elég biztosnak tűnik a sikere.

Daniel Brands. Fotó: Neale Cousland/Shutterstock.com

Sajnos nem egy nagy szám a felhozatal, még csak Dimitrov sincs itt, ehelyett Bautista-Agut az első, Troicki a második számú kiemelt. Gyönyörű. Szóval Brands-en kivül no betnek tartom az összes szerdai meccset, a párosok közül viszont a Petzschner/Peya kettős elég tutinak néz ki Fyrstenberg és Rosol ellen. Miután mindketten, azaz négyen pályán voltak kedden, így szorzó még nincs rájuk, de a különbség elvileg ég és föld a két duó között. Az osztrákok igazi specialisták, több nagy sikerrel a hátuk mögött, akik most az olimpia miatt álltak össze, és eddig jól kenik. Dohában döntőig mentek, Aucklandben a későbbi győztestől, Melbourne-ben pedig Pospisiléktől kaptak ki, maradjunk abban hogy toppárosoktól. Nos, Fyrstenberg talán illene ebbe a besorolásba de Rosol semmiképp, alig párosozik. Most játszanak együtt először, Seppit és Klizan meg tudták verni, de nagy valószínűség szerint ennyi volt. Csak legyen fogadható a szorzó! (Időközben kijött, és igen baráti a szorzó, sőt, már-már gyanús)

Ecuador-i gagyi salakon tálalva

Ha Bulgáriában gyenge a mezőny, akkor mit mondjak Quitora? Tavaly is Estrella Burgos nyert, szóval azért látjuk a szintet. Ráadásul salakos torna, tehát az összes nagy challengeres itt van, köztük a legnagyobb bundások is. Komolyan nem is érdemes ezzel a tornával foglalkozni, aki itt nagy tétet helyez bárkire is, az meg is érdemli ha elbukik. Ilyen emberek között érdemesebb a nagyobb szorzókkal tartani. Ott van például Bernard Tomic. Ez a srác mit keres itt? Remek képességei vannak és az ausztrál szezonban is nagyon jól játszott, de salakon soha nem szokott menni neki. Tudni kell hogy Quito magaslaton van, szóval gyorsabban szállnak a labdák, de attól még szemcsés. Tavaly Stuttgartban tudta verni a szerencsétlen Struffot, illetve a sérülésből visszatérő Haast, de azon kivül durván egy év/egy nyert meccs a statisztikája ezen a borításon. Szóval totál érthetetlen miért itt, és miért nem mondjuk Montpellierben indult. A választ esetleg azok a megszorult családtagok tudhatják akik komoly mennyiségű ausztrál dollárt pakoltak Carballes Baena sikerére (2.75). A spanyol egy tipikus salakmenő, semmi extra, ha jobb formát mutatna simán vele mennék. Így kicsit aggaszt, pláne viszonylag alacsonyabb szorzón. Talán érdemesebb megvárni a kezdést, és ha Tomic flegmázik, még mindig nem késő beszállni a meccsbe. Én itt meglepetést szimatolok.

Bernard Tomic. Fotó: pdrocha/Shutterstock.com

Ahogy Verdasco sikere sem olyan egyértelmű. A spanyol egy igazi balfék, ennek ismét tanujelét adta Melbourne-ben amikor szenzációs játékkal kiütötte Nadalt, majd két nappal később esélye sem volt Dudi Selával szemben. Dudi Selával :) Az ilyen kisebb tornákon egyébként sem szokott megszakadni, nem lepne meg egy korai zakóval. Mint említettem a pálya gyorsabb mint az átlag, szóval a jó szerváival akár könnyen tovább is juthat, de a borítás nem zavarta Olivot az Ausztrál bajnokságon sem, amikor a kvalit végig underdogként oldotta meg, majd a főtáblán verte Vesely-t, és Delbonisszal is döntő szettet játszhatott. Egyébként itt is már három nyert meccse van, és ez komoly előny is lehet a kezében. Ha a meccs nem is (3.00), de az első szett lehet az övé (2.62) a pályát még csak tanuló Verda ellen. A nap legbiztosabb tippje talán Ramos-Vinolas, akinek a játéka pont tökéletes az ilyen gyors salakra. Azonban ilyen kis szorzón (1.14) maximum kombiban próbálnám be, mert Ram-nek úgy tűnik nagyon bejön ez a pálya - Zeballost két szettben verte komoly esélytelensége ellenére.