ATP-tornák: Izzadnak a szervezők, áznak a játékosok

Nottingham, Eastbourne és Wimbledon sem maradt ki az egész Angliát sújtó komoly mennyiségő csapadéktól, így a tenisz kissé szaggatott menetrend szerint zajlik, szegény Radwanskáék is hol ütögetnek pár gémet, hol visszavonulót fújnak. A soron következő Grand Slamre már javában menn(én)ek a kvalik, sietni kell mert sorsolni is kéne. A heti női tonán csak Puig biztosította helyét az elődöntőben, de Nottinghamben sem teljes a legjobb négy mezőnye, Seppi még vár ellenfelére (igaz ott sötétedés miatt nem sikerült befejezni). Kemény dió lesz ledarálni.

Gilles újjászületett

Gilles Müllert alighanem mindenki ismeri aki kicsit is követi a teniszt. Balkezes, precízen helyezett vágott szervái és ügyes röptéi emelik az átlag fölé, de azt talán kevesen tudják a luxemburgiról hogy még soha nem nyert ATP tornát. Pedig így van, a juniorként világelső, US Opent nyerő és wimbledoni döntős Gilles eljutott ugyan négy fináléig, de a köszöbön mindig elbotlott (ahogy az egy párosban elért döntőjén is). Nyilván nagyobb karrier járt volna neki, de valamiért nem jött össze. Pedig ő is úgy indult hogy Nadalt verte Wimbledonban, majd Roddickot New Yorkban, de végül “csak” challengereken aratott. Olykor azért kijön neki a lépés a Touron is (ahol egyébként rendszeres vendég), pláne füvön. Játéka nagyon passzol erre a borításra, a remek szervajáték, a chip and charge, a nyesések, mindene megvan ami ilyen körülmények között a sikert jelenthetik. Ennek megfelelően a szezon egyik főhőse, pedig a salakig ratyi volt, ott meg szokás szerint köze nem volt a dolgokhoz. S-Hertogenboschban viszont rögtön döntőig menetelt, Ferrer és Karlovic legyőzése után azonban a tripla címvédő Mahut kifogott rajta. Egy nappal később már Londonban nyomatta, Isner ellen tíz meccslabdát hárítva nyert, a szintén füves specialista Tomic már sok volt. Itt is három nyert meccsen van túl, tegnap Dolgopolovot intézte el a vártnál jóval simábban. Az első szervái után alig engedett pontot, és ahhoz képest hogy szervagépnek tartják, a második szettben folyamatosan bréklehetősége volt. Jobban labdamenetben tud maradni mint pl. Isner vagy Karlo, a lenyesett labdáit különösen nehéz felszedni.

Gilles Müller. Fotó: Dmadeo/Wikipédia

Cuevas hogy mit keres a döntő kapujában, talán ő maga sem tudja. Az uru igazi salakspecialista, aki univerzális, de azért nem ennyire. Evans is keményen szorongatta, Baghdatis ellen pedig bőven ki kellett volna esnie, de a ciprusi megint bohóc volt. Bréklabdáit elpazarolta, meccslabdája volt, a döntő szett rövidítésében pedig 4-0 -ja és többször is előnye, de az már roncsderbi volt a javából. Életében először jutna füvön fináléba, de nem fog. Két mérkőzést is végigszenvedett, egyáltalán nem meggyőző, Müllernek pedig a kisujjában van a biznisz.

A páros elődöntőben annál inkább elképzelhető a papírforma borulása. Dodig és Melo mint Garros-győztesek, elsősorban salakon szoktak jól szerepelni, de vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban. Nyilván az én hibám, de akárhányszor látom őket, mintha valami kezdő párost látnék. Különösen Dodig esetében, nem is értem Melo még miért nem rúgta seggbe. A horvát szinte minden fontos meccsen, fontosabb pillanatban chokerkedik, amennyiben jól emlékszem a legutóbbi párizsi döntőn is a végén ő ütött kettőshibát. Marach és Martin viszont jól elvannak a gyorsabb borításon, Stuttgartban például megverték a jól hangzó Peers és Soares kettősét, majd Bryanéket, itt pedig Mirny és Huey sokat megélt duóját. Szerintem abszolút jó esélyük van, főleg ha belegondolunk hogy Dodigék tegnap is szerváltak a meccsért, de kénytelenek voltak döntőszettben kivívni a mai részvételt. Ezekben bízni? Áhh, a value a 3.00-ban van.

Egy lépésre a főtábla

Eközben Wimbledonban már a selejtezők utolsó fordulóját várhatjuk, de tegnap szinte uszoda jött létre a teniszcentrum helyén. Voltak vaskos meglepetések, de mit is várunk egy ilyen kvalifikációtól. Kicsit jobban belegondolva ezek nem véletlenül vannak százon kivül, megbízhatatlan félamatőr bundás arcokból nincs hiány (azért JP Smithbe én is beletenyereltem :)). Vannak akik nélkül nehéz elképzelni egy GS főtáblát, akik ha máskor nem, ilyenkor összekapják magukat. Ilyen Copil (1.14) aki remekül szervál, egész jól ment az utóbbi hetekben, Fabbiano nem okozhat gondot. Az olasz mostanában nagyon sokszor kap ki gyanús körülmények között, nincs formában, és ez a borítás a leggyengébbje. Roger-Vasselin egyre inkább a párosnak szenteli karrierjét, de nem hagyná ki az alkalmat hogy Wimbledonban ott legyen. Simán vette az akadályokat, ami nem véletlen, a párosban tökélyre csiszolt skillekkel becsukott szemmel is tudja mit kell csinálni füvön. Novak ittléte talány, salakos a fiú, és még csak hatodik meccsére készül ezen a borításon. Ha nincs “okoskodás”, akkor ez sima gall továbbjutás (1.2).

Már ott vannak, de meddig? 

A másik akiről a kutya nem hitte hogy eddig jut az Marcus Willis. Ugye, nem sokan hallottak róla? Akik járatosak a futures tornák világában, azok tudják kiről van szó. Egy lomha srác, akinek van egy bitang, de tényleg bitang nagy szervája, és ennyi. Annyira ITF-re van belőve a szintje hogy még csak challengerekre sem szokása eljárni, életében nem jutott még a top háromszázba -itt persze járt neki a szabadkártya. Sugita kiosztott neki egy 6-1 -et, az a realitás, aztán a statok alapján csúnyán szétesett a japó játéka. Majd megverte a még gyerek Rublevet, de ha Medvedevet is elkapná, akkor megígérem, jövőre elindulok én is, a nulláról egy év gyakorlással én is tudok ennyit mint a brit. Az orosz tavasszal a challengereken, nyáron a Touron hozta magát, Kozlovot és Millot-t is simán verte idáig. Aki kicsit is kételkedik Daniil sikerében, annak javaslom látogasson el Willis úrfi twitterére. Már bocsánat, de egy igazi gyökér, akinek a fittsége sem éppen djokovici. Veni, vidi, de vici nem lesz.

Mint látható ez a hét nem a sztárokról szól, hanem a (gyakran retardált) hátországról, szóval ezeket a tippeket inkább kombiban érdemes játszani.