ATP-tornák: Szombat reggeli minőségi tenisz

Japánban, de még inkább Kínában bekavart az eső egész héten, így elég sűrű volt a péntek Pekingben. Raonic például két meccset tolt egymás után, viszont egyszer sem kamerás pályán játszott, nem volt hely számára… Az elég szomorú hogy egy GS-döntős topjátékos úgy jut elődöntőbe hogy nem láthattuk, akkor pedig még szomorúbb ha így veretjük :) Tokióban mindenkit le lehetett csekkolni, joggal bízhatunk abban hogy a sztárok tartják a formát és akkor nagyszerű napnak nézünk elébe.

Dimitrov elkapta a fonalat

Grigor Dimitrov az elmúlt hónapokban sokkal megbízhatóbbnak, összeszedettebbnek bizonyult mint korábban, komoly válsága idején, de még így is folyamatosan hullámvasutazott. Csengduban Schwartzmannal is nehezen bírt, Ramostól ki is kapott, majd a háromszettes sorozatát négymeccsesre nyújtotta itt Pekigben. Először Steve Johnsont őrőlte fel baromi nehezen, ismét megszámlálhatatlan mennyiségű bréklabdát kihagyva, majd Pouille-t is meg tudta verni. Nem is akárhogy, a francia bármi gond nélkül jutott odáig hogy adogatott a mérkőzésért, de Dimi nem adta fel és először brékelve fordított, vele együtt a meccset is. Az a játék óta kis túlzással verhetetlen teniszt hoz, amibe beletartozik a Nadal elleni parádé. Mert ki gondolta volna hogy a spanyolt megannyi próbálkozás után először verni tudja, ráadásul annyi ráadás után mindössze két szett kellett neki? A derbi második felében már Rafa is mutatott életjeleket, onnan a hét meccsét láthattuk, hihetetlen védekező melót, brutális labdameneteket, óriási nyerőket, taníthatatlan mozdulatokat - jó volt nézni na. Voltak pilanatok amikor a pár hónappal korábbi, teszem azt az isztambuli lelkiállapotú Dimitrov megadta volna magát, és minden bizonnyal 6-1 -et kapott volna a harmadikban. Ez a mostani viszont fejben is erős volt, és végülis magabiztosan győzte le egyik mumusát.

Grigor Dimitrov. Fotó: Christian Mesiano/Flickr

Raonic nem számít számára ilyen rossz match-upnak, sőt. Az utóbbi öt évben csak kétszer meccseltek, és mind a két alkalommal a bolgár nyert viszonylag simán, pedig mindig gyors borításon találkoztak. Nem emlékszem azokra a találkozókra, de gyanítom hogy Dimitrov fonákja folyamatosan Raonicét kereste, az pedig a hálót találta. Ebben fejlődött a kanadai, de annyit nem hogy bírja azt a nyomást amit például Nadalnak is el kellett viselni. Arról nem is beszélve hogy Dimi tud úgy adogatni hogy egy Raonic ne tudja bántani, viszont remek fogadó. Ha még formában lenne Milos, de nincs! Ahogy azt a bevezetőben említettem, a héten nem láthattuk, de lehet hogy jobb is. Wimbledon óta erőtlen, Youzsnij ellen például az év legcikibb bukását könyvelhette el, amikor kétszer adogatott a meccsért, majd a tb-ben duplaminije volt - de kikapott. Ami különösen furcsa és kissé érthetetlen a pókerarcú, kötél idegekkel rendelkező kanadai részéről hogy a héten további két alkalommal fogyott el a tudomány amikor már csak ki kellett szerválni egy szettet. Nem is tudom mi szólna mellette a ranglistás helyezés mellett, nagyjából semmi jelenleg. Dimitrov lehetne fáradtabb, mert hosszú meccseket tolt, és a Nadal elleni is megerőltető lehetett, de Milos kettőt játszott egy nappal korábban. Összegezve mindenképp Grigort támogatom, és csak remélni tudom hogy nem kell benne megint csalódni. Szorzók egyelőre nincsenek, de úgy néz ki nagy oddsz lesz a bolgárra, így a hendi lesz a játszott opció (később pótolom az elmaradást).

A másik elődöntőben létrejött egy jól hangzó Ferrer-Murray meccs. Murray a világelsőségre hajt, aggresszívebben is játszik a megszokottnál (az Edmund elleni remek színvonalú meccsen három adogatójáték után tartott hat ásznál és két kettőshibánál, és bőven húsz feletti nyerőt hozott össze), és mindig is ment neki a Pitbullal szemben. Most is egyértelmű esélyes, Ferrer nagyon hullámzó, bár tény hogy legalább többször van fent mint lent. Nagy kár hogy a Zverevvel tolt roncsderbije egy idő után eltűnt (megszakadhatott a kapcsolat), kiváncsi lettem volna hogy a végén a német remegett meg, vagy David lépett fel. Sima meccs (1.11), értéket nem találni benne.

Döntőszettekkel számolhatunk?

Tokióban nehéz megjósolni a döntősök kilétét. Goffin és Cilic csatája pikáns lesz, márciusban pár nap alatt kétszer is találkoztak és egyszer sem nyert a papíron jobb játékosnak számító horvát, a DK-ban ezzel komoly bajba is kerülhettek volna. Akkoriban a belga nagyon ment, folyamatosan azt hangoztatta hogy az előző évi sikerek, főleg a DK-döntő mekkora önbizalmat adtak neki. Egymás után két Mastersen jutott a négybe (Miamiban verte Cilicet), top tízbe került, és a Garroson is negyeddöntőig ment. Az utóbbi időszakban viszont nem találja a legjobb játékát, több megmagyarázhatatlan vereségbe futott bele. A US Openen közel húsz kettőshibát ütött, szórta az outokat, és nagyon simán kapott ki már az első körben Donaldsontól, Metzben szintén szétesett miután egy szoros első szettet elbukott Pouille ellenében, Sencsenben pedg Jaziri ejtette ki. Itt sem parádézik, játékára rá lehetne ragasztani az elcsépelt “küzdő jellege dominált” címkét. Vesely-vel nagyot brusztolt, de nem játszott kiemelkedően, Joao Sousa pedig 6-1 -re győzte le az első játszmában, onnan kaparta vissza magát. Cilic sem élete teniszét hozza, nem is kiegyensúlyozott, de olykor megrázza magát. Leginkább a Verdasco elleni meccs mutatta meg milyen is a mostani horvát. Gyengén, kiábrándító tenisszel kezdett aztán amikor bajba - szett-és brékhátrányba - került, elkezdte nyomni az érinthetetlen szervákat, ütötte le a pályáról a spanyolt, és a labdamenetek többségében dominálni tudott, közel volt a csúcsteniszhez - hogy aztán előnyben ismét visszaessen. Sokkal meggyőzőbb Cilic, de mégiscsak Cilic, szóval csak kis téttel játszható a sikere (1.57).

Marin Cilic. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Kyrgios és Monfils két laza arc komoly ütőerővel és egy kis színészi vénával, szóval remek meccs várható. Kyrgiosból keveset láttam, de egész szépen összerakta a játékát a hétre. Csak az a baj hogy nála ez sem mindig elég, képes maga alól kirúgni a széket, mint például nem is olyan rég Kevin Anderson ellen, amikor két meccslabdája volt, de képes volt elrontani és szétesett a játéka. Monfils sokkal stabilabbnak tűnik, mégha ez rendkivül fura is amikor róla beszélünk. Az első körben már említettem hogy közel tökéletesen játszott, de Simont és Karlovicot is két szettben ütötte. Nem is ez a teljesítmény, hanem az hogy mindkét alkalommal brékhátrányból jött vissza a második szettben, nagyon magabiztosan. Nálam ez inkább a gall (1.61), de ha az aussie tud szintet emelni mint Marseille-ben, akkor lehet bármi. Mind a négy jónak ígérkezik, de ezt a meccset várom a legjobban.