ATP-tornák: Tiszta Amerika

A héten már volt szó Rotterdamról, ezúttal az amerikai kontinensre fókuszálunk, ahol két 250-es tornát rendeznek. Az egyiket salakon Buenos Airesben ahol Nadal, Ferrer, Tsonga és a megszokott salakmenők vannak jelen, a másikat pedig Memphisben fedett körülmények között, Nishikori mellett természetesen amerikai játékosok sokaságával. Nézzük min érdemes izgulni hajnalig.

Rafa esélye

Nadal legismertebb beceneve talán a salakkirály, hiszen szinte verhetetlen volt ezen a borításon amíg csúcsformában teniszezett. Az utóbbi években visszaesett, a teste nem bírta azt a fizikális teniszt amit szinte kölyökkorától játszott a legjobbak között, az elmaradt eredmények miatt pedig az önbizalma is megcsappant, jelen pillanatban egészségesen ez a legnagyobb problémája. Tavaly például meglehetősen gyenge szezont zárt, hosszú sorozatot megszakítva először végzett GS-trófea nélkül, de a Masterseken sem termett számára babér. Összesen három tornagyőzelme volt a 2015-ös esztendőben, Hamburgban, Stuttgartban és Buenos Airesben, természetesen mindannyiszor salakon. Egyelőre csak itt van esélye címeket szerezni, ezért is próbál minél többször szemcsésen maradni. Egy évvel ezelőtt először látogatott el erre az argentín tornára, ami akkor kicsit később szerepelt a versenynaptárban, és Rafa a duplaannyi ponttal kecsegtető acapulcói és dubaji verseny helyett választotta ezt a látványosan könnyebb utat, Miami és IW előtt közvetlenül. Júliusban pedig maga a spanyol mondta hogy az amerikai kemény pályás szezon elejét kihagyja mert inkább a német kikötővárosban gyűjtene önbizalmat a US Open előtt -végül sikerült, tavalyi egyetlen 500-as tornáját nyerte Hamburgban.

Rafael Nadal. Fotó: Christian Bertrand/ Shutterstock.com

Egyébként nincs olyan rossz passzban (csak a korábbiakhoz képest), tavaly év végén már látható volt hogy felfelé ívelő formát mutat. Pekingben és Bázelben döntőzött, Shanghajban és a világbajnokságon a legjobb négyig menetelt, top tízeseket tudott verni (Cilic, Ferrer, Gasquet, Wawrinka, Murray). Ezt a szezont is jól indította, az Abu-Dhabiban rendezett általában komolyan vett bemutató tornán veretlen maradt, Dohában pedig ismét finálét játszhatott. Hogy ott Djokovic lemészárolta? Na bumm, kit nem? Hogy Verdasco már az első körben búcsúztatta Melbourne-ben? Aki látta, tudja hogy ott nem Nadal játszott rosszul, hanem jó barátja fogott ki nagy napot, a negyedik szett vége felé eldobta az agyát és szinte eksztázisban játszott, ha pályafutása végén összeállítanánk egy top öt momentumot róla, három-négy biztosan arról a napról lenne. Rafát meg lehet róni hogy passzívabbá, szinte félénkké vált, de ahhoz hogy ezt valaki ki tudja használni, közel hibátlan támadótenisz szükséges, mint ahogy Fernandótól is az jött.  

Monaco visszatért

Sok minden van Juan Monaco arzenáljában, de ez speciel nincs. A gauchó tipikus salakjátékos, de sokkal inkább a pötyögős fajta, aki játékban tartja a labdát, majd ha úgy adódik bevág egy tenyerest. Ennél nagyobb gond hogy augusztus óta most fogott először ütőt, Del Potróhoz hasonlóan őt is csuklósérülés hátráltatta. Sőt, saját bevallása szerint a műtét előtt abban sem volt biztos hogy folytatni tudja-e karrierjét, de gyerekkori ideálja, Agassi hasonló sérüléssel folytatott harca erőt adott neki. Egyébként még nem akart játszani, de nem akarta kihagyni egyik kedvenc, nem mellesleg hazai tornáját, ahol többször is döntőig jutott, illetve egyszer meg is nyert a korábbi top tízes. Ez pedig sokatmondó, nem valószínű hogy kész van még egy Nadal elleni meccsre. Cecchinatot az első körben meglepően simán verte, de mivel azt a meccset nem láttam, inkább nem kommentálom, de gyanús hogy az olasznak megint nem volt kedve játszani, ilyen 6-1, 6-3 -as pofonokat még fénykorában sem osztogatott Pico. Talán többet árul el az hogy GS-bajnok párjával, Fogninivel simán kapott ki a Delbonis/Molteni párostól.

Juan Monaco. Fotó: CHEN WS/Shutterstock.com

Ha már páros, Nadal az egyik legjobb barátja a Touron, nem egyszer össze is álltak már ütögetni, tavaly itt vagy éppen Dohában ahol tornát nyertek. Ennek ellenére nem gondolom hogy a spanyol megkönyörülne barátján, nem az a fajta, amikor pályán van csakis az érdekli hogy nyerjen. Korábban sem tette, tisztán látszik amit fentebb említettem, Monacónak nincs fegyvere amivel ki tudná használni amigója gyengeségeit. Eddig hétszer meccseltek egymással és hatot végig is játszottak, ki gondolta volna hogy mindet salakon. Kegyetlen régen Bastadban 6-1, 6-1 -re,  Stuttgartban 6-1, 6-3 -ra, 2011-ben a DK keretein belül 6-1, 6-1, 6-2 arányban, egy évvel később a Garroson 6-2, 6-0, 6-0 -ra, két éve még formakeresés közben Madridban 6-1, 6-0 -ra, a tavalyi buenos airesi döntőben pedig 6-4, 6-1 -re nyert Rafa. Hiába nyitómeccse, neki ritkán van ezzel gondja, szóval én ismét darálást várok. Jól játszik Nadal, Monaco pedig még nem lehet sorozatterhelésre fizikailag felkészítve, főleg nem egy Nadal ellen. Hasonló eredményt várok mint a korábbiakban.

Memphisben későn zárhatják a kapukat

Memphis, avagy ahogy mostanában hívják, a U.S. National Indoor Tennis Championships egy igen fontos állomás, már több mint száz éve tartottak tenisztornát. A jelenlegi helyszín is már közel negyven éves, szóval kissé váratlan volt hogy tavaly az 500-as rangot visszavonva 250-esre módosították. Így sajnos felhígult a mezőny, az elmúlt két kiírást megnyerő Nishikorin kivül szinte csak amerikaiak alkotják a főtáblát, mint például a 2.(!) kiemelt Steve Johnson, a 3. Donald Young, a 4. Sam Querrey, vagy éppen az 5. Kudla. Igen, mint egy erősebb Kei-jel megerősített challenger. Szóval mi más lenne a főmeccs mint egy háziderbi, méghozzá Johnson és Taylor Fritz között. Steve-t mindenki ismeri, jól szervál, keményen ütött tenyerese is nagy fegyver, a hálónál is képes szép röptékre, de a fonákja igazi gyenge pont, és a stabilitás sem tartozik erősségei közé, ha jön egy hiba, akkor gyakran jön a többi is. Tavaly szépen fejlődött, nagyon közel került hogy tornát tudjon nyerni. Washingtonban az Isner elleni elődöntőn meccslabdái voltak, Wisnton-Salemben Herbertet már megverte majd szétesett a szervája, így megint nem lett finalista, Bécsben viszont sikerült, sőt Ferrer vért izzadt ellene. Az évet Valenciában zárta, ahol a négy között Bautista-Agut döntőszett rövidítésben 10-8 -cal ment tovább. Az évet két zakóval kezdte (Barton elleni azért ciki), de Melbourne-ben jól játszott, Bedenét és Belluccit is játszmaveszteség nélkül tudta legyőzni. Az hogy itt második kiemelt nagyon szép eredmény, de egyben fel is kell kötnie a gatyát.

Steve Johnson. Fotó: Rena Schild/Shutterstock.com

Főként Fritz ellen, aki a következő pár évben minden bizonnyal az elsőszámú amerikai játékossá érhet. Nem az a tipikus amcsi teniszező mint Johnson, a szerva neki is erőssége, de a fonákja is használható és ami hosszútávon a legfontosabb lehet hogy univerzálisabb, salakon is képes ugyanazt a teljesítményt hozni. Juniorként világelső, Garros-döntős, Us Open-bajnok, 17 évesen már duplázott challengereken, első ATP meccsét megnyerte, melbourne-i kvalifikcióját megoldotta (Moriya, Berrer és Mischa Zverev testén keresztül), és Sock csak döntőszettben gyűrte le az Australian Openen. Az első körben a szintén tehetséges Michael Mmoh-t verte simán, úgy gondolom ha lett volna, már elmúlt a lámpaláz is. Nem mondom hogy meg tudja fogni Johnsont, mert még nem biztos hogy elég érett ahhoz. Pár év múlva amikor már azt sem tudjuk ki az a Steve Johnson, pont Taylor lehet nagy bajnok, de az még távolinak tűnik. Viszont fedett pályán két ilyen nagy szervás simán bonyolódhat nagy csatába. Johnsontól nem ritka a tiebreak, nem fogad rosszul, de ahhoz segítség kell hogy ő brékeljen. Képes percekre elfelejteni szerválni, de őt esélyesebbnek tartom, így inkább egy overben látom a jó tippet. A sportingbet meglepett, 22 -re lőtte be a határt, ha kereken annyi játék lesz, akkor a tét visszajár. Így szinte kötelező bepróbálni, egy rövidítést várok, amellé a pushhoz elég egy 6-3 -as második szett is.