ATP World Tour Finals: Új világbajnokot avathatunk

A legjobb nyolc játékos (és páros) részvételével a megszokott helyen, a londoni O2 Arénában rendezik meg a világbajnokságot. Federer még pihen, szóval az egyedüli aki már megízlelte milyen ezt a rangos eseményt is megnyerni, az Djokovic. A szerb kifejezetten gyenge formában van, szóval adott a rejtvény: ki hódítja meg Londont, kiről fognak beszélni egészen januárig? A lebonyolítás nem változott, két négyes csoportban mindenki mindenkivel, a két-két továbbjutó pedig máris ez elődöntőben küzdhet meg. 

Ivan Lendl csoport: Djokovic, Raonic, Monfils, Thiem

Novak Djokovic bizonyos szempontból élete egyik legjobb szezonján van túl. Az év közepéig hasított -bár mint többször kitértem rá, egyre többet tankolt-, mindössze két vereséget szenvedett a május végi Garrosig. Az AO után ezúttal a párizsi GS-t is meg tudta nyerni, így hosszú idő után végre meglett neki a karrier Grand Slam. Sokan már ekkor a következő nagy célt, a naptári Slamet tűzték ki célnak, de miután az utolsó hiányzó trófeát is megszerezte, kissé kiégett a szerb. A csuklója, válla sem százas, magánéleti problémái adódtak, de egyértelműen mentálisan fogott padlót, állítása szerint is fásulttá vált és már nem a tenisz a legfontosabb. Ettől függetlenül ha bántóan nem megy neki még mindig frusztrált, az év végén inkább a pólók széttépésében remekelt. Olyanoktól szenved vereséget akiktől nem szokott, úgy ahogyan nem szokott, Cilictől például 14 nyert meccs után először kapott ki, ráadásul kettőben, pedig szervált az egyenlítésért. A lejtmenet során a világelsőséget is elvesztette két és fél év után, ha ez után sem fog harapni akkor nem tudom mikor. Mindenesetre Párizsban nem volt vészesen rossz. 

Novak Djokovic. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Milos Raonic másodjára jutott el Londonba, méghozzá igen korán lefoglalta az egyik helyet. Neki is hasonlóan megosztó éve van, bemutatta élete teniszét, de azt is amikor képtelen kiszerválni mérkőzéseket. Két részre lehetne bontani a szezonját. Az első remekül sikerült, tornát nyert, Masters döntőbe jutott, elődöntőzött Melbourne-ben és finalista volt Wimbledonban, és a salakszezonja sem volt olyan rossz, Federert pedig kétszer is verte. Moya, és egy ideig McEnroe segítségével készült, látványosan fejlődött a lábmunkája, a fonákja, bátrabban nyúl a szerva-röptéhez és a fogadása is hatékonyabb. A GS-döntő után viszont már rá sem lehetett ismerni, Youzsnij ellen kétszer szervált a meccsért, több minielőnye volt a rövidítésben mégis kikapott, de Berankis és Harrison is megfogta. Párizsban úgy tűnt megint összekapta magát, de az elődöntőtől visszalépett - ahogy két éve, úgy most is egészségügyi gondokkal küzdve érkezik Londonba. Ha a két hét alatt rendbejött, okozhat meglepetést, minden más esetben jöhet egy helyettes megint.

Gael Monfils harminc felett debütál a világbajnokságon. Nála kétség sem férhet hozzá hogy legjobb évén van túl. Volt itt minden, Masters-döntő, GS-elődöntő, és az első 500-as (washingtoni) tornagyőzelem is. Az eredményeken túl érdemes a hozzáállás megváltozásával is foglalkozni, hiszen elsősorban ennek köszönheti a sikereket. Úgy döntött még van ideje megmutatni hogy az egyik legjobb, sokkal komolyabban veszi a felkészülést és a mérkőzéseket, a közönségkedvenc francia többet foglalkozik a tenisszel mint a bohóckodással. Ezt az énjét a kor mellett Tillstrom hozta ki belőle (kísértetiesen hasonlít a szituáció a Wawrinka-Norman kapcsolatra). A korábbi nagyszerű párosjátékosnak sikerült megértetnie hogy mennyi energiát tud spórolni ha szórakozás helyett odateszi magát, és a pontokat is gyorsabban fejezi be, így a korábbiakhoz képest többet jár fel a hálóra. A stabil Monfils viszont látványosan elfogyott az év végére, főleg hogy nyár végén szinte minden hetet végigteniszezett.

Dominic Thiem szintén újonc és szintén pályafutása legjobb szezonját nyomta le, de szinte biztosra vehető hogy a franciával ellentétben neki lesz ennél jobb is. Négy tornát nyert és a Garroson is elődöntőbe jutott, már júniusban közel került a világbajnoksághoz. Tavasszal egyáltalán nem pihent, volt hogy GS előtt és után is, összesen hét heten keresztül volt pályán. Ennek az év második felében itta meg a levét, a metzi döntőt leszámítva értékelhetetlen a teljesítménye. Persze mondhatnánk hogy keménypályán közel sem ugyanaz a játékos még mint salakon, de ez csak félig lenne igaz. Mexikóban ilyen borításon is nyert tornát, a játékát nézve egyszerűen csak kimerült, ráadásul sérüléssel is küszködött. Óriási szüksége van egy komolyabb pihenőre, januárban, de legkésőbb a februári salakos latin tornákon már biztosan jól játszik, de itt esélyes hogy győzelem nélkül fejezze be a szezont.

John McEnroe csoport: Murray, Wawrinka, Nishikori, Cilic

Andy Murray jelen pillanatban nemcsak pályafutása csúcsán van, hanem konkrétan az egész mezőny felett áll. Lassan két éve elmondható hogy egyedül Djokovic képes megállítani, az utóbbi fél évben viszont a szerb képtelen eljutni döntőig, így egy-két meccstől eltekintve nincs aki ezt megtegye. Egy hete bebiztosított világelsőségét köszönheti a rengeteg melónak, Jamie Delgadonak akinek a keze alatt a korábban utált salak egyik legjobbja lett, Ivan Lendl-nek aki visszahozta a teambe a győztes mentalitást, de elsősorban a djokovicosan stabil tenisznek amit hétről hétre hoz. Két elvesztett GS-döntő után megnyerte a számára két legfontosabb tornát, Wimbledont és az olimpiát, összesen pedig csúcsot jelentő nyolc tornagyőzelmet szerzett - ebből zsinórban négyet a US Open óta, ami mellé odabiggyesztené a vb-t is. Az O2 Arénában eddig sok babér nem termett számára, két éve hullafáradtan esett be miután nagyot hajtva egyáltalán eljutott addig, tavaly pedig a DK-döntő miatt volt dekoncentrált, szíve szerint szkippelte volna. Miután megint dicsőséget hozott a népnek, és a házassága és gyermeke születése óta a pályán való kitörései is szalonképesebbek, aligha van nála népszerűbb ember a UK-ben, szóval ideje lenne ezen a brit földön rendezett versenyen is nyernie.

Andy Murray. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Stan Wawrinka Federer és Nadal kisebb-nagyobb sérüléseinek és kihagyásának köszönhetően mára stabil top hármas játékos lett/lehet belőle a jövőben. De ezt a szót elég nehéz a svájci nevével egy mondatba rakni. A Us Opent és további három kisebb tornát nyert idén, összeségében viszont kissé érthetetlen hogy tudott ennyiszer a csúcsra érni. A játéka még helyenként sem igazán tudta megközelíteni átlagos AO-teljesítményét, pláne a tavalyi Garros álomteniszt. New Yorkban még úgy ahogy jól játszott, de sikerét beárnyékolja hogy Del Potro és Nishikori is elkészült az erejével mire odaért, Djokovic pedig sérült volt a döntőben. Azóta viszont teljesen offos Stan, hosszú idő után elveszített egy finálét (többször is nyerő helyzetből Szentpétervárott), Shanghajban a második körig tartott ki, Párizsban Struff verte az elsőben, Mischa Zverev pedig hazai pályán Bázelben oktatta. Leírni még véletlenül sem lehet, a Stanimal tenisz mélyen, nagyon mélyen ott lapul, és szereti az ilyen nagy tornákat, nagy meccseket. Két éve és tavaly is nagy meccsen szenvedett vereséget az elődöntőben, ilyen esélye nem lesz még egy hogy tovább is juthasson.

Kei Nishikori amikor egészsége engedte, a megszokott konzisztens performansszal gyűjtögette a pontokat, memphisi tornagyőzelme mellett két Mastersen volt finalista és New Yorkban illetve az olimpián is a legjobb négyig jutott, így egymás után harmadik alkolammal jutott el a szezonfináléig. Nem véletlen említettem az egészségét, idén is érte minden baj ami érhette, a vádlija, a csípője és a háta is problémásnak bizonyult az év során. Elvileg most rendben van, az utóbbi hetekben több remek meccset játszott, de több nagy derbin is képes volt elveszíteni a fonalat, amit a jobb ellenfelek könyörtelenül ki tudtak használni. Régóta érzem hogy a japánban nincs sokkal több annál amit eddig elért, ezt továbbra is tartom, de az is tény hogy a riói olimpia neki is betett (és aközben/amellett ugye nyerte a USO Seriest), a sérülésekkel együtt pedig az sem kizárt hogy kimerült a végére. Ebben a csoportban ahol a jelenlegi legjobb, és két olyan játékos van vele beosztva akik mostanában verték, nem lesz egyszerű dolga, azt is el tudom képzelni hogy nyert meccs nélkül esik ki.

Marin Cilic Wawrinkához hasonlóan igazi kiszámíthatatlan figura, képes a GS-bajnok és a challenger szintű teniszre is. Összeségében nem tudnánk legalább egy konstans jó hónapot kiemelni a szezonjából, volt itt minden mint a búcsúban. Kisebb tornákon döntőbe jutott, viszont kellemetlenül sok elsőkörös vereségbe is belefutott, így egyértelmű volt hogy Goran Ivanisevicnek is elege lesz az egyhelyben toporgástól, és elváltak útjaik. Rögtön azt követően, az olimpia után már Björkman segítségével megnyerte élete első Masters versenyét, miután verte a Rióból kizsigerelten befutó mezőnyt. Ettől függetlenül nem javult fel jelentősen, valamivel aggresszívebben kezdett játszani, de semmi különös, aztán Ferrer és Berdych végleges kiégésével, Goffin elfáradásával és Nadal visszalépésével esélye nyílt második londoni szereplésére. Begyújtotta a rakétákat, és bázeli győzelmével (ami mellesleg szintén első ötszázas sikere volt), valamint párizsi elődöntőjével kvalifikálta is magát. Időnként a legjobb Cilicet láthattuk, nagyon felspannolta magát az utóbbi hetekben, de nagy győzelmek után hajlamos szétesni, ráadásul neki még lesz egy szintén fontos, sőt fontosabb Davis Kupa fellépése is ezután.

Összegzés

A McEnroe kvartett egyértelműen erősebb lett, Murray-n kivül bárki képes lehet bármire, és még a brit elsősége sem garantált (1.57). Nishikori az akit kicsit outsidernek érzek, nem elég éles és nehéz elképzelni hogy Cilic és Wawrinka egyszerre váljon megint bohóccá. A horvát és a svájci között várok nagy csatát a továbbjutásért, amiben Stant várom győztesnek. Elég sok minden szól mellette, hangsúlyoznám hogy ideális esetben, tehát ha egy átlagot minimum tesz a pályára. 10-2 -re vezet Cilic ellen face2face, konkrétan hat éve nem kapott ki tőle. Pedig nem biszem-baszom tornákon, hanem Masterseken, az idei genfi döntőn, és a két évvel ezelőtti WTF-en csaptak össze hat alkalommal azóta. Marin nagyot hajtott az utóbbi két tornán hogy itt lehessen, ez általában nagyon sokat kivesz az emberből, két éve Murray is ebbe a hibába esett - bár ha a pontokat, a rangot és a három vesztes meccs esetén is járó szép summát figyelembe véve így is megéri.

Stanislas Wawrinka. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Nem beszélve arról hogy nyakunkon a DK-döntő, a csapat és a Del Potro vezette ellenfél már lázasan készül, nyilván Cilic nem szeretné úgy elbukni a finálét hogy hullafáradtan esik be. Ahogy tavaly ilyen esetben Murray is félvállról vette a vb-t, és ha már a világelső megint szóba került, vele kezd a horvát. Egy vereség nem a vég, de ha megtörténik, lehet hogy fejben dobja a továbbjutást is. Eközben Stan Nishikorival kezd, amit ha hozni tudna, kedvet kapna a játékhoz. Nem játszik jól a svájci, de ez a torna olyan számára mint Melbourne vagy Párizs salakja, mindig megy neki, az utóbbi két évben a legjobb négyig jutott. Nem nagy szorzó, nem is az év tippje, de úgy érzem simán jönni fog, ahogy fentebb is írtam, két játékosnál még gyengébb formában is jobb most. Persze a Stan fanok mehetnek a minden fogadási opciót figyelembe véve egyetlen, még viszonylag reális kettes feletti oddsszal, hogy világbajnok lesz 11.00 -ért, aztán lehet izgulni. Ezzel a harmadik legesélyesebb, Murray 2.25 -ért favorit. No, arra sem tenném fel a házat, ebben a csoportban elég ha egyszer lelép a gázról a végre elért sikert követően, és bajban lehet.

A Lendl csoportban viszonylag egyszerű a képlet: ha Djokovic hoz legalább egy átlagot, akkor sima első, mert innen nem tudok olyat mondani aki bántani tudná, a Monfils, Raonic, Thiem trió ellen 23-0 a mérlege. Viszont azt vesztette el idén amit most már Murray birtokol, a legyőzhetetlenség mítoszát. Lehet itt stílusról, felkészülésről, tudásról vagy formáról beszélgetni, de a győzelem sokszor fejben dől el egy teniszmeccsen. Eddig még a legjobbak is megremegtek a szerb ellen, most már egy Bautista-Agut vagy egy Mischa Zverev is kezeli a szituációt és elhiszi hogy van esélye. Hja, és Cilic ellen is 14-0 -ra állt egészen a múlt hétig. Egyébként a négyestől sokat nem várok, a csoport összes tagja simán lehet kuka: Nole Párizsban is nézegette a karját, Monfils szétesni látszik, Raonic legutóbb visszalépett, Thiem pedig abszolút padlón. Summa summarum Djoko 1.44-es csoportelsősége és 2.37-es végső győzelme is értéktelen, ahhoz előbb látni kell hogy meg akarja mutatni hogy ki a jobb vagy nem. A többi versenyzőről nem tudom elképzelni hogy tornát nyerjenek, Thiemről hogy egyáltalán meccset, de Raonicra és Monfilsra egész jó a szorzó hogy elsőként zárjanak (6.5 és 7.5), a továbbjutásukra pedig elfogadható (1.8 és 2.1). Nagy kár hogy ilyen előzmények után kérdéses hogy érkeznek Londonba, mire pedig megtudjuk addigra ezek a szorzók jelentősen átalakulnak.