Gyengébb teljesítmény után, melyik fél tud felülemelkedni önmagán?

A monte-carlói Rolex Mastersen már a 16 között ütik a labdát a fiúk. A hét elején láthattunk remek teljesítményeket, de egyesek a vártnál gyengébb produktummal kerültek tovább. 

Fabio Fognini a tavalyi évben lépett egy nagy szintet felfelé. Nem a fizikális tényezőkről beszélünk, hanem a legjobbak esetében mindinkább fontosabb mentális oldalról, melyben az olasznak - annak ellenére, hogy továbbra sem hazudtolja meg temperamentumos oldalát - óriásit sikerült fejlődnie, egyes gyengébben sikerült pontok után felül tud emelkedni a gyengeségein és rendkívüli koncentráció mellett megvívni a következő pontot, pontokat. Ennek a fejbeli előrelépésnek és a küzdőszellemnek köszönheti az első körös, a szakadék széléről való visszatáncolását a portugál Joao Sousa ellen, majd a szerdai játéknap küzdelmes csatáját Bautista-Aguttal szemben, ahol rendre break "dobálózásokból" sikeredett remekül kikecmeregnie két szettben a történtekből. Ezen nehéz sikerek csak pluszt adhatnak Fognininek a továbbiakra, akinek nem jelent gondot, ha egy nagy névvel kell mérkőznie, egyrészt van akkora arca, amivel kezelje a helyzetet, másrészt mostanra tényleg annyira előrelépett a játék minden elemében, hogy nem kell félnie a kihívásoktól.

A következő ellenfél az idén az átlagosnál jóval hektikusabbnak tűnő Tsonga lesz, aki az utóbbi hónapokban igen kedvetlenül játszott, mintha semmilyen motivációval nem rendelkezne és egyáltalán nincsen kedve a teniszhez. Ezt az egyhangúságot a két héttel ezelőtti németek elleni Davis Kupa-hétvége törte meg egy picit, ahol egy Gojowczyk elleni öt szettes arculcsapást kellett megélnie, ám a Kamke elleni győzelme a franciák továbbjutását jelentette már. Itt, Monacóban egy Kohlschreiber elleni sikerrel a háta mögött érkezik Fognini elé, ám ez a győzelem egyáltalán nem volt egyértelmű, s ha hozzávesszük, hogy német ellenfele is magához képest jóval gyengébben muzsikált még intőbb jel, hogy egy az első szettben megnyertnek hitt mérkőzést sikerült teljesen nyílttá tennie egy 1:6-os szett után, ahol egy teljesen szétesett, koncentrálatlan Tsongát láthattunk.

Az egymás elleni mérleg eddig két francia sikert számlál. Ám az idei évet, az összteljesítményt, a motivációt, s a hangulati tényezőket együttvéve nálam egyértelműen Fognini a párharc favoritja. A pálya borítás is kedvez játékának és most már a határon túli flegmaságát is sikerült keretek közé szorítania, így már nem "önveszélyes" magára, kellően tud összpontosítani a játékra, ennek köszönhető, hogy immáron egy lapon említhetjük Tsongával, akkor is, ha ATP ranglistáról beszélünk (12. és 13. világranglistás pozíció). Mindkét teniszező nyögvenyelős produkció után jutott el idáig, ám Fogninin jobban látszik a tűz, az akarat, a kellő motiváció, míg Tsonga nálam mindig egy nagy kérdőjel, hogy ezzel a kedvetlen stílussal mit szeretne elérni ebben az évben. Nagy változásra lesz szükség a franciánál. Véleményem szerint ez a találkozó az olasz sikerét hozza, s a változást, az áttörést pedig talán egy Roland Garros-hangulat hozhatja meg majd Jo-Wilfirednél.