Következik a végelszámolás

Elérkezett a várva várt Final Four a kosárlabda Adria Ligában. Két szerb és két horvát csapat küzd meg a végső győzelemért, illetve az első két helyezettnek járó Euroliga-indulásért a belgrádi Kombank Arénában. Résztvevők: a címvédő és az Euroligában a legjobb 16 közé jutó Partizan, a házigazda és legnagyobb kihívó Crvena Zvezda, a hatalmas anyagi háttérrel rendelkező Cedevita és a pénzügyi gondokkal küzdő Cibona. Nézzük az erőviszonyokat.

Joffrey Lauvergne (7) és társai. (Forrás: Facebook / KK Partizan)

A címvédő: Partizan

Dusko Vujosevic legénysége idén sem vallott szégyent. Az Euroligában bejutott a Top 16-ba, s 4/10-es mérleggel fejezte  be a küzdelmeket. Ismerve a Partizan - európai mércével mért minimális - költségvetését, ez hatalmas sikernek számít, főleg annak tudatában, hogy egész évben sérülések sokasága hátráltatta a Partizant. Mára a francia irányítón, Leo Westermannon kívül mindenki visszatért, egészséges és szerephet a pénteki meccsen. Idén is jó csapata van a Partizannak, Vujosevicék újra kihozták a maximumot a rendelkezésre álló pénzből, és ez meg is látszik az eredményeken. A csapat formája is kezd stabilizálódni: a szerb bajnokságban 4 meccsen ugyanennyi győzelmet aratott, pedig három olyan vendégszereplésen van túl, amelyek kellemetlenekvoltak az előző években.

Félelmetes hátvédek

A hátvédsor félelmetes, legalábbis ezen a szinten mindenképpen. Bogdan Bogdanovic Európa egyik legtehetségesebb játékosának számít, aki minden bizonnyal rövid időn belül a tengeren túlra fog költözni. Ő pillanatnyilag az irányú poszt első számú birtokosa, mellette pedig a 10 éves NBA-múlttal rendelkező Sasha Pavlovic, aki karrierje során megjárta a Cleveland, a Minnesota, a Dallas, a New Orleans, a Boston és a Portland csapatait is. Legjobb éveit a Cavaliersnél töltötte, amellyel keleti konferencia győztes is tudott lenni 2007-ben, amikoris közel 10 pontot termelt átlagban és LeBron James mellett komoly részt vállalt a csapat sikeréből. Ezek után mondanom sem kell mekkora erősítés a Partizan számára.

Nem IQ-bajnokok, de már egyre jobbak

A hátvédsor mellett szót kell ejteni a palánkok alatt szereplő játékosokról, ugyanis aki kicsit is követi a kosárlabdát, az tudja, hogy Dusko Vujosevic évről-évre a centerekre és azok kinevelésére fekteti a hangsúlyt. Csak pár játékost említenék, akik Dule kezei alatt lettek nagy játékosok: Pekovic (Minnesota), Jawai (Galatasaray), Gist és Lasme (Panathinaikos). Aleks Maric (Kuban). A csapat aktuális magasembereiről annyit, hogy kezdenek kikupálódni. Gagic és Musli sem nagy IQ-bajnok, viszont már közel sem csinálnak annyi butaságot, mint mondjuk fél éve, Milutinov és a francia válogatottal nemrég EB-t nyerő Joffrey Lauvergne pedig lassan, de biztosan vezéregyéniségekké növik ki magukat. Az esélyekről annyit, hogy a döntőbe jutással nem szabadna bajnak lennie. Erős ugyan a Cedevita, de hazai pályán kötelező verni, főleg annak tudatában, hogy ez az Euroligába vezető egyetlen út. A szurkolókon nem fog múlni, abban biztosak lehetünk, és úgy gondolom, hogy a fekete-fehér srácok sem fognak csalódást okozni.

DeMarcus Nelson (20) akcióban. (Forrás: Facebook / KK Crvena Zvezda)

A kihívó: Crvena Zvezda

Sehol nem volt a Crvena Zvezda az elmúlt években, már ami a kosárlabdát illeti, tavaly azonban nagy pénzeket öltek bele a csapatba, ami az idei szezonra meg is hozta a gyümölcsét. A piros-fehérek kiestek ugyan az Euroliga első csoportkörében, de nem vallottak szégyent, majd az Eurocupban egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a piszkosul erős Unics állította meg egy nagyon szoros párharcban. Sok újat nem tudok róluk mondani: minden a régi a piros-fehérek háza táján, sorra nyerik a meccseket, a szerb bajnokságban is ott folytatják, ahol az Adria Ligában abbahagyták.

Jók a légiósok

A hátvédsoruk a Partizánhoz hasonlóan piszkosul erős, azonban nem két szerb, hanem két amerikaival indítják harcba a csapatot az egyes és a kettes pozíciókon. DeMarcus Nelson és Charles Jenkins egyben a Zvezda két pontfelelőse is. Mindketten megjárták az NBA-t, a Golden State Warriors játékosai voltak egyaránt, de Jenkins a 76ers-ben is lenyomott pár meccset a tavalyi szezonban. Nelsonért már több európai élcsapat is bejelentkezett, de mégis azt mondom, hogy Jenkins a Zvezda legjobbja. Hihetetlen dolgokat művelt a Budivelnik elleni Eurocup-negyeddöntőben: nagyon jó keze van, a triplavonal mögül igen komoly százalékban képes betalálni a gyűrűbe, és - ami a legfontosabb - szívvel-lélekkel játszik a csapatáért, nem úgy, mint a légiósok többsége.

Tiszteletet parancsoló jelenség

Csereemberként ott van még Jaka Blazic a hátvédsorban, aki a környék egyik leggyorsabb játékosa. Ha betörésre szánja el magát, akkor ember legyen a talpán, aki szabályosan megakadályozza. Végül, de nem utolsósorban a kosok alatti két óriásról kell szót ejteni. Ki ne ismerné Boban Marjanovicot, aki 223 centis magasságával és közel 140 kilójával tiszteletet parancsoló jelenség a palánkok alatt. Mondanom sem kell, mennyire hasznos játékos ilyen fizikai adottságokkal, és egyben számos nevetséges jelenet főszereplője is. Ez utóbbi alatt arra gondolok, hogy nem egyszer történt meg, hogy Marjanovic mellett több játékos is ugrik a labdáért, ő viszont csak felteszi a kezét és helyből zsákol.

Esélyes a végső győzelemre

A csapat egyetlen gyengéje Dejan Radonjic mester, aki még mindig nem nőtt fel a feladathoz, hogy egy ekkora csapatot vezessen. Az Unics elleni visszavágón elszenvedett hatalmas vereség egyértelműen az ő sara, egyszer sem állt át zónavédekezésre az oroszok ellen, akik köszönték szépen és még az öltözőből is bedobták a kínálkozó dobóhelyzeteket. Az esélyekről annyit, hogy a négyestorna leggyengébb csapata, a Cibona ellen meccsel az Euroligáért, és elvileg nem lehet probléma a továbbjutó kiléte. Azt már nem lehet megjósolni, hogy mi lesz egy esetleges Partizan elleni döntőben, de az biztos, hogy a Zvezda komoly esélyese a végső győzelemnek.

Nolan Smith a Portland Blazers mezét cserélte le a Cedevitáéra. Fotó: nikk_la

Mindene van, de semmije sincs: Cedevita

Az alapszakaszban 2. helyezett Cedevitánál látszólag minden rendben van: a csapat anyagi háttere stabil, sőt mondjuk inkább úgy, hogy az egyik legjobb háttérrel rendelkeznek a Balkánon. Ennek megfelelően a játékosok is elégedettek és az eredmények sem maradnak el. A horvát bajnokságban a Zadar elleni kisiklás után öt győzelmet aratott zsinórban a csapat, viszont ezek a sikerek nem mérvadóak, ugyanis a Jolly, a Kvarner, a Sibenik és az Alkar nem képez komolyabb játékerőt, míg csak hazai pályán és nagyon nehezen, egy végletekig kiélezett meccsen sikerült legyőzni 79:77-re a Cibonát.

Egykori NBA-s a sztár

A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen a Portland Blazers egykori játékosa, Nolan Smith, akiért hatalmas összeget fizetett ki a horvát alakulat. Voltak nagyon jó meccsei, de többször nagyon sokba került a szabadsága a Cedevitának: akkor is szabad kezet kap, amikor rossz napja van, s mivel annyi akciót fejez be, ahányat akar, emiatt nem egyszer sült már be 60 dobott pont körül a Cedevita. Nagyon sok múlik a játékán, viszont annyira erőltetik az amerikait, hogy már a trafikos néni is tudja azt, hogy rá kell figyelni, őt kell kikapcsolni, mert az akciók nagy részét ő fogja befejezni. Smithben nagy pozitívum a játékszervezés, az ahogy megérti egymást a centerekkel és emiatt Nurkic és Bilan is komoly fejtörést jelent az ellenfeleknek.

Egyre inkább epizódszereplők

Érdekes csapat a Cedevita: játékosállományilag erős, viszont a játéka és az eredményessége bőven elmarad attól, amit elvárnak. A zágrábiak számos meccsét láttam az előző fél évben, és szinte mindig produkáltak 4-5 perces üresjáratokat, amikor képtelenek voltak betalálni az ellenfél kosarába. Ezeket az üresjáratokat a komolyabb csapatok rendre meg is büntették, aminek egy viszonylag gyors Eurocup-búcsú lett a vége. Emellett még nagy gondjuk az, hogy az egyes és az ötös poszton múlik minden, az előbb említett három játékoson Smithen, Bilanon és Nurkicon. Ha nekik rossz napjuk van, a Cedevita halálra van ítélve, ugyanis Zubcic, Ramljak, Babic és a többiek egyre inkább csak epizódszereplők. Az esélyekről annyit, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy Bbelgárd kellős közepén egy komoly tétmeccsen verni tudják a Partizant. Játékuk nyitott könyv mindenki számára, s Dule Vujosevic - a Partizan mestere - túl nagy stratéga ahhoz, hogy ezt ne használja ki.

Jerel Blassingame (labdával), a Cibona irányítója.  MTI Fotó: Bugány

Az ezer sebből vérző: Cibona

Volt bőven cirkusz az idei év folyamán. A csőd szélére sodródott nagy múltú horvát csapat, a játékosok hónapokon keresztül nem kaptak fizetést, ami miatt a vezetőség köteles volt elengedni minden játékost, aki menni akart. A légiósok közül D.J Strawberry és Matt Janning el is hagyta a süllyedő hajót és hozzájuk csatlakozott a nagyöreg Andrija Zizic. Piszkosul legyengült a Cibona, ez nem is lehet kérdés, viszont az mindenképpen dicséretre méltó, hogy mindezek ellenére sikerült bejutnia a Final Fourba. Nézzük, ki maradt a Cibonánál, kiben bízhatnak a horvát fővárosban.

Fiatal pontfelelős

A fiatal Dario Saric a csapat vezére és fő pontfelelőse, és szinte biztosra vehető, hogy jövőre már az NBA-ben fog pattogtatni. A négyes poszton érzi legjobban magát, de a klasszikus centert is kiválóan tud játszani. Erős, tehetséges, jó kezű játékos, viszont - mint tudjuk - egy fecske nem csinál nyarat. Jarel Blassingame az egyetlen amerikai légiós, aki a problémák ellenére is maradt. Rosszat nem akarok mondani, jót pedig nem tudok: egy teljesen átlagos amerikai irányító, akinek elsősorban annak tudható be a maradása, hogy nem voltak kérői. Nem egy jó szervező, nem egy nagy dobó, viszont ebben az ezer sebből vérző Cibonában ő az elsőszámú irányító.

Nagyon rövid a kispad

A kezdő ötössel nincs is akkora baj, Blassingame-Siriscevic-Rozic-Saric-Jagodic Kuridza is olyan játékosok, akik ha jó napot fognak ki, akkor veszélyesek lehetnek bárkire az Adria Ligában. Viszont a pad nagyon rövid, s emiatt azt mondom, hogy nem kell komolyan számolni a csapattal. Az előbb említett öt játékos mellett a 36 éves Davor Kus, a 19 éves Junakovic és a 17 éves Arapovic áll Slaven Riman mester rendelkezésére. Őket lehet még játszani ezen a szinten, míg a többi padot melegítő srác szintén serdülő korosztály, de sokkal gyengébb kaliber, mint Arapovic és Junakovic. Nem tudnak keményen védekezni, mert könnyen bajba kerülhetnek a szabálytalanságokkal, s a frissességgel is meccsről-meccsre nagyob baj lesz, mert ugyanaz a 7-8 játékos gürcöli végig a meccseket. Úgy gondolom, hogy egy hazai pályán szárnyaló Crvena Zvezda ellen, ráadásul több mint 20 ezer fanatikus szurkoló előtt semmi esélyük nem lesz.