Wimbledon: Túl a határokon

Utolsó hosszabb napjához érkezett a wimbledoni GS-torna, szerdán még hat egyes meccset játszanak, de innentől szétválik a mezőny, külön napokon lépnek majd pályára a nők és a férfiak. Két olyan játékosra hívnám fel a figyelmet, akik egész évben stabilan teljesítenek és ezen a versenyen koronázhatják meg remek formájukat. Ellenfeleik nagyot játszottak eddig, de a határaikat feszegetik, ami nem sok jót ígér számukra.

Milos Raonic. Fotó: smileimage9/Shutterstock.com

Hol lesznek a határai?

Milos Raonic az év elejét kihagyta sérülés miatt, de utána végig szárnyalt: negyeddöntő Indian Wellsben és Miamiban, elődöntő Rómában, negyeddöntő a Roland Garroson és ugyanez már biztos Wimbledonban is. Tavaly nevezte ki a horvátok egykori remek játékosát Ivan Ljubicic-et edzőnek, ami akkor érdekes választásnak bizonyult, de végül jó döntés lett. Decemberben érkezett segítségnek Piatti is mellé, aki anno felfuttatta Ljubót, a veterán olasz mester faképnél hagyta Gasquet-t, hogy csatlakozhasson kedvenc tanítványához és együtt érjenek a csúcsra a fiatal kanadaival. Azóta töretlen Milos fejlődése, a szervája kolosszális, a tenyerese büntet és a fonákkal is rendesen dolgoznak: ilyen kezek között nem csoda, hogy egyre stabilabban üti és fejlődik a nyesése is, a háló játékról nem is szólva. Jelenleg ott tartunk, hogy Novak Djokovic is csak vért izzadva tudja megverni salakon a kanadai óriást. Jogosan merül fel a kérdés: Hol lesznek a határai?

Adrenalinnal túltöltve

Az idei Wimbledon főleg Nick Kyrgiosról szól, aki pár napon belül két hatalmas győzelmet aratott: kilenc meccslabdát hárítva győzött Richard Gasquet ellen majd négy szettben lesimázta a világelső Rafa Nadalt. A fiatal srác olyan katartikus állapotban ütött mindkét találkozón, hogy öröm volt nézni. A szervája remekül működött és maximum két ütésből szétporolta valamelyik vonalat. Alig múlt 19 a srác és már most ilyen teniszt láthatunk tőle, csak idő kérdése, hogy az ausztrálok egy életre elfelejtsék Bernard Tomic létezését is. Viszont egyelőre nem szabad túl sokat várni Kyrgiostól, hiszen nagyon fiatal és tapasztalatlan még, ilyenkor könnyen jönnek majd a meglepő vereségek, ahogy egyre fokozódnak az elvárások.

Más szakasznál járnak

Nick Kyrgios. Fotó: si.robi/Flickr

A férfitenisz jövője könnyen lehet Raonic és Kyrgios nagy párharca is, pár éven belül ők lesznek a GS-tornák nagy esélyesei. De egyelőre karrierjük más szakaszánál járnak: Kyrgios most robbant be, nagy meglepetéseket okozott és teher nélkül ütve kihasználta az esélyesek koncentrációs problémáit. Raonic ezzel szemben minimum két év előnyt tudhat magáénak, ő már fel van építve és végig domináns teljesítményt nyújtva, önbizalommal telve jutott be a negyeddöntőbe. Pár hete a Roland Garroson találkoztak, akkor 3-0-ra nyert Raonic, de kétszer is brékelte Kyrgios, ami kicsit a kanadai koncentrációjának is betudható, hiszen a legelső körben még nem pörgött rendesen. Most más a helyzet, nem lehet lebecsülni az ausztrált, így Raonic az első perctől kezdve ezer hőfokon fog égni. Ilyen állapotban egy nem annyira erős fogadónak nem sok lehetősége lesz az adogatások elvételére. Ha Kyrgios újra a legjobbját nyújtja, akkor ez a párharc nüanszokon múlhat, amire Raonic jobban fel van készítve jelenleg, stabilabban behozza akkor a nagy ütéseket. Ráadásul Nick egy kemény csatából érkezik, élete legnagyobb győzelméből, miközben eddig a GS-tornákon kívül egyetlen ATP-főtáblás meccse van csak, inkább challengereken vitézkedett. Mind fizikálisan, mind mentálisan a határain lehet az ausztrál tinédzser, így pedig nem lehet megverni a remek formában játszó Raonic-ot.

Nem lesz elég a borítás

Simona Halep. Fotó: lev radin/Shutterstock.com

Sabine Lisicki a füves pályák egyik királynője: hatalmas szervák, kemény ütések és tökéletes mozgás jellemzi ezen a borításon. Ez tavaly egy döntőt ért és idén is tovább jutott, mint amennyi benne volt. 2013-ban remek éve volt a németnek: a nagy menetelése előtt játszott két döntőt is és a premier-versenyeken is jól teljesített, pár meglepő vereségen kívül csak a nagyobb nevek fogták meg. Idén már sokkal halványabb, ami legfőképpen a fizikai állapotának tudható be: folyamatos sérülések gyötrik, három versenyen lépett vissza egy megnyert meccs után, a Garroson pedig 1-6 0-3-nál feladta Barthel ellen. Rápihent Wimbledonra és nagyon motiváltan lépett pályára, ami hozott neki négy győzelmet, de jelenleg elég borúsak a kilátásai. Erőnlétben sincs jelenleg a topon, ráadásul Shvedova ellen újra fizikai problémái voltak, folyamatosan ápolták és már csak a szíve vitte előre. Ebben az évben Sabine egyetlen jó tornát játszott a füves GS előtt, mikor Madridban a harmadik körig jutott. Ott Halep volt az ellenfél és Lisicki parádésan játszott, évente három olyan meccse van, amikor minden klappol, na az egy olyan volt. Ennek ellenére Halep az első szett elvesztése után 6-3 6-2-re bedarálta. Most a román lány van olyan jó és legalább annyira motivált, míg Sabine fizikálisan a jelenlegi határaihoz ért. Benne van, hogy végig se megy a meccs, de egy Lisicki szetten is nagyon meglepődnék, a győzelmét pedig nehezen tudom elképzelni.