Kicsit "lenyugodva" megfogalmazódott bennem pár gondolat, amiket pár évvel ezelőtt még nem gondoltam, hogy leírok a Magyar válogatott kapcsán:
- Megtanultunk passzolni, nem egyet vagy kettőt, hanem 8-10 passz is megy, sőt akár még többet is.
- Tudunk védekezni, nem is akárhogyan, még akkor is, ha ez nem mindig működik. Jól tudunk embert fogni, vagy épp területet lezárni és kombinálni is tudjuk ezeket (lásd Portugálok ellen). Azt viszont lássuk be, hogy Fiola kiesése sokat rontott a védelmen az első meccshez képest.
- Támadóink tudnak és mernek is cselezni. Lovrencsics is a belgák ellen meghúzott pár jó cselt, ahogyan Dzsudzsi is próbálkozott az egész tornán, de Kleinheislert is ide érdemes venni.
- Vannak az élmezőnyhöz tartozó focistáink, és ami külön öröm, hogy ezek között sok fiatal van, akik előtt szép jövő áll, ha így folytatják.
- Régebben már az első 20-25 perc után teljesen elfáradtak a fiúk, most viszont például Izland ellen végig bírták a meccset. Persze az esetek többségében előfordul a fáradtság megjelenése a 70-80. perc környékén, de még ez is több, mint amit a 2000-es években tudtak.
- Mernek távolról lőni a fiúk és tudnak is. Szerintem az egyik legpontosabban találjuk el a kaput ebben az EB mezőnyben, ami hatalmas pozitívum. Nem azt a fáradt beívelős játékot erőltetjük folyton, vagy a tili-tolit és bepasszokat, ahogyan a Spanyolok teszik, hanem felvállaljuk a lövéseket, még akkor is, ha nem mennek be. Ez a foci!
- Tudunk támadni. Ez hatalmas szó szerintem. Én nagyon rég láttam Magyar válogatottat így támadni, mint ahogyan mostanában tették. Szervezett akciók, nem vaktában előrelőtt labdák, hanem okosan felhozzák és mernek bátrabb passzokat is meghúzni. Voltak "okosok", akik szerint mindezeket eddig is tudták és csinálták, de én rohadtul nem láttam tőlük még Csincsepuszta ellen sem.
- Higgadtan játszunk. Az esetek többségében ez érvényes a csapatra. Nem szarunk be, ha kapunk egy gólt, hanem újra felépítjük a mérkőzést. Próbálunk nyugodtak lenni és nem kapkodni. Ez a legnagyobb csapatok egyik ismérve.
- Van egy igazi vezére a válogatottnak. Nem hittem volna, hogy Dzsudzsák Balázsra ezt fogom mondani, de VEZÉR lett. Így nagy betűvel. A csapat élére tud állni, űzi és hajtja őket. Ő is megalkuvás nélkül küzd.
- Ugyanez igaz a válogatottra is, hiszen küzdenek és hajtanak, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa.
- Végre van egy jövőképünk, amit jó lenne nem eltolni. A mostani csapat magja 20 és 29 év között van, tehát 3-4 év még van bennük. Király Gabi pótlása nem lesz egyszerű, ahogyan Geráé sem, de megoldható szerintem.
- Tudunk több taktikai hadrendben is játszani és a játékosok gyorsan tanulnak és alkalmazkodnak az új helyzetekhez.
- Végül Szalai és a csatársor. Sokszor szidtuk és szidtam, de elfigyelve itt a többi nagy csatárt (Kane, Lewandowski), nem sokkal tudnak többet nála. SŐT! Kiválóan tartja meg a labdákat és látszik rajta, hogy jót tesz neki a támogatás és a bizalom, mert egyre magabiztosabban játszik, ahogyan a többi támadónk is. Nem is kell beszarniuk mert a többiek sem jobbak náluk.
Sokszor jól játszottunk és rengeteget fejlődtünk, de még nagyon messze az út vége. Ezért jöjjön pár javítani való is, a pozitívumok mellett:
- Belgák ellen látszott a második félidőben a cseréknél a tapasztalatlanság. Ebbe majd belejönnek a srácok, de itt a végén voltak amatőr hibák.
- Néhány játékosnak egyáltalán nincsen alternativája (Fiola, Kleinheisler stb.).
- A két kulcsjátékosunk öreg.
- Ha a támadójátékot erőltetjük a védelmünk nagyon kinyílik, így óhatatlan a bekapott gól.
- Lassú a védelmünk, még Európai szinten is, illetve a leggyorsabb játékosaink (Lovrencsics, Dzsudzsi) sem eléggé gyorsak Európai élmezőnyhöz képest.
Hirtelen nem jut több eszembe, de összegezve a dolgokat, szerintem mi bőven ott vagyunk Európa legjobb 16 csapata között. Belgák, Németek, Olaszok, Franciák és még a Spanyolok is jobbak nálunk, de a következő csoportban a Lengyelekkel, Portugálokkal, Angolokkal karöltve mi is ott vagyunk.