River Plate - Boca Juniors: A szuperklasszikus

Mindössze egyetlen klubmérkőzés létezik a világ labdarúgásában, amelyik az argentin „Superclasico” rangjához, népszerűségéhez és nézettségéhez mérhető, s az nem más, mint a spanyolországi Real Madrid - FC Barcelona meccs, vagyis az „El Clasico”. Az már teljesen mindegy, hogy a két - világviszonylatban is kiemelkedő - párharc közül melyiket favorizálják jobban a fociszurkolók. Nyilván Európában a spanyol rangadó a kedveltebb, Dél-Amerikában pedig az argentin derbi.

Mint ahogyan sok minden másban sem, úgy a megnyert trófeák tekintetében sincs túl nagy különbség az argentin gigászok között. Minkét gárda többszörös argentin bajnok és kupagyőztes, de szintén mindkettő gyűjteményében fellelhetők - többek között - az Interkontinentális Kupa, a Copa Libertadores, a Copa Sudamericana, a Supercopa Sudamericana és a Recopa Sudamericana serlegei is. Jelenleg a River Plate Argentína rekordbajnoka (és valószínűleg még sokáig az is marad), viszont a Boca Juniors eredményesebb nemzetközi szinten. Népszerűség tekintetében a Boca Juniors vezet, de a River Plate is nagyon népszerű.

Monumentális stadionok

Stadionok tekintetében nincs közösködés Buenos Aires két nagycsapata között. Az viszont közös, hogy mindkét gárda stadionja világhírű. A Boca Juniors stadionját valószínűleg csak a hivatalos dokumentumokban nevezik a nevén, Estadio Alberto Jose Armando, s minden drukker csak a ragadványnevén említi: La Bombonera. A mintegy 50 ezer fő befogadóképességű „csokidoboz” akusztikája kiváló, viszont kissé szokatlan a formája. A nagyon jó akusztika hatalmas segítséget jelent a Boca-szurkolók számára, hiszen az alapjáraton is heves vérmérsékletű emberek könnyen „pokoli” hangulatot tudnak teremteni a létesítményben. A Boca Juniors esetében tényleg nem véletlen, hogy a csapat 12. játékosának nevezik a szurkolótábort. A Bombonera némileg szokatlan formája főleg a szűkös hely okozta építési nehézségekre vezethető vissza. Így történhetett meg, hogy amíg három oldalon a más stadionoknál is megszokott nézőtér van, addig a negyediken már csak állóhelyek kialakítására volt elegendő hely. Méghozzá úgy, hogy maga a focipálya is a lehető legminimálisabb, amit még engedélyez a FIFA.

La Bombonera - Boca Juniors

La Bombonera (Fotó: Serjio74 / Shutterstock.com)

A River Plate hazai létesítménye a közel 70 ezer fő befogadására alkalmas Estadio Monumental Antonio Vespucio Liberti, azaz rövidebb nevén az El Monumental. Ez a legnagyobb stadion Argentínában, s nem csak a rekordbajnok gárda otthona, hanem az argentin válogatotté is. Ezt a stadiont nem kell különösebben bemutatni a magyar fociszurkolóknak: az El Monumental volt az 1978-as világbajnokság Argentína - Magyarország csoportmeccsének helyszíne, s ezen információ birtokában valószínűleg a magyar fociszurkolók nagy része kívülről mondja, hogy ez az a mérkőzés, amikor vezetést szerzett a magyar válogatott, a hajrában egyenlített és fordított 2-1-re az argentin gárda, s a Garrido nevű portugál játékvezető jóvoltából Törőcsik András és Nyilasi Tibor is piros lapot kapott. Ebben a stadionban nyerte meg első világbajnoki címét Argentína és ha bármikor őrült módjára szurkoló argentin „focibolondokat” lehet látni a TV-ben, akkor nagyon nagy valószínűséggel ebből a stadionból származnak a felvételek.

River Plate Stadion

A River Plate otthona - El Monumental (Fotó: Adwo / Shutterstock.com)

Maradona, Francescoli és a többiek

A híres labdarúgóknál már nemcsak a megemlítés, hanem a nevek felsorolása is nagyon-nagyon hosszadalmas lenne. Ez mindkét csapat esetében igaz. Talán úgy lehet rövidre fogni a dolgot, ha azt írom, hogy a nevesebb argentin focisták közül a többség kisebb-hosszabb időre valamelyik klub alkalmazásában állt. És aki arra kíváncsi, hogy milyen fogadtatásban részesülnek a nagy kedvencek, akkor érdemes megnéznie az interneten a 2015-ben a Juventus tagjaként BL-döntőt játszó Carlos Tevez hazatérését a Boca Juniorshoz. Van, amikor a mozgókép többet jelent bármilyen mondatnál.

Néhány focistát mégiscsak megemlítek, természetesen a teljesség igénye nélkül. Az 1901-ben alapított River Plate világbajnok labdarúgója volt Fillol, Kempes, Passarella, Tarantini, Luque, Gallego, Pumpido, Caniggia, Ruggeri és Batistuta, de ebben a csapatban játszott a később a Real Madrid, illetve a Juventus színeiben világsztárrá vált Alfredo di Stefano és Omar Sivori. Még egy River-játékosról mindenképpen érdemes megemlékezni: ő nem más, mint az 1980-as évek egyik nagy focisztárja, a klub történetének legeredményesebb idegenlégiósa és minden idők talán legjobb uruguayi labdarúgója, az elegáns játékstílusának köszönhetően a Herceg becenevű Enzo Francescoli (El Principe, The Prince). Róla elegendő annyit mondani az európai focit jobban ismerő drukkereknek, hogy többszörös argentin és francia bajnok, nyert Copa Libertadorest és dél-amerikai szuperkupát, többszörös Copa America-győztes, volt az Év Játékosa Argentínában és Franciaországban is, kétszer volt a Copa America legjobbja, de Dél-Amerikában is többször volt az Év Játékosa és fénykorában bérelt helye volt a kontinens All Star válogatottjában, játékintelligenciában és eleganciában pedig csakis a híres elődhöz (Franz Beckenbauer) mérhető.

Az 1905-ben alakult Boca Juniors mezében is számtalan neves labdarúgó szerepelt. Néhány közülük: Oscar Ruggeri, Carlos Tevez, Ever Banega, Fernando Gago, Alberto Tarantini, Hugo Gatti, Jose Luis Cuciuffo, Nicolas Burdisso, Claudio Caniggia, Juan Roman Riquelme, Martin Palermo és Diego Maradona. Utóbbit azért hagytam utoljára a felsorolásban, hogy vele tudjam folytatni ezt az anyagot, hiszen a Boca Juniors neve már csak amiatt is bekerült a történelembe, hogy ez a klub a világ valaha volt egyik legnagyszerűbb focistája számára a legkedvesebb. Elnézést kérek a hívőktől, de egyszerűen nincs jobb példa az argentinok Maradona-imádatára, mint az a tény, hogy Isten és Maradona körülbelül egyenrangúak számukra. Amikor pedig Nápolyba igazolt Diego Maradona, nemes egyszerűséggel csak ennyit mondtak az emberek: „Megérkezett a Megváltó!” Ugyan nem Maradona ezen cikk főszereplője, de vele kapcsolatban mindenképpen muszáj megemlíteni az 1986-os világbajnokságon 2-1-re végződött Argentína-Anglia mérkőzést. Az argentin válogatott mindkét gólját Maradona szerezte, s mindkét találat bevonult a focitörténelembe: az első gól az „Isten keze” néven vált híressé, a második találat pedig nem más, mint „Az Évszázad Gólja”. (Maradona körülbelül 60 méterre az ellenfél kapujától kapta meg a labdát, bohócot csinált a fél angol csapatból, kicselezett mindenkit, aki az útjába került, majd az üres kapuba rúgta a labdát. A mérkőzést közvetítő Victor Hugo Morales, a kor egyik legendás sportkommentátora, többek között akkor üvöltötte a mikrofonba a legendássá vált ta-ta-ta-ta-ta-tát, majd könnyezve köszönte meg Istennek a csodát.)

Mire érdemes fogadni?

Nem leányálom a bármikori River Plate - Boca Juniors összecsapás. Sohasem volt és sohasem lesz az. Az engesztelhetetlen gyűlölet nagyon-nagyon enyhe kifejezés a két klub szurkolóinak és játékosainak kapcsolatára. Nehéz szavakba foglalni a mérhetetlen utálatot. Ez a párharc is azon derbik közé tartozik, amelyek követeltek már halálos áldozatokat. Rendszeresek az ultrák közötti összecsapások, de a focipályát sem kerülik el az erőszakos események. Elegendő talán a számtalan példa közül egy jelenkoriról megemlékezni: ezen sorokat 2015. júliusában írom, s két hónappal korábban (2015. május 14.), amikor a Copa Libertadores kieséses szakaszában mérkőzött meg egymással a két csapat, az történt, hogy miután 1–0-ra nyerte az első meccset a River Plate, a visszavágón a Boca Juniors szurkolóinak egy csoportja paprikasprayt fújt az ellenfél focistáira. Méghozzá nem kicsit, hanem nagyon. Olyannyira, hogy félbeszakadt a mérkőzés, a River Plate négy labdarúgója kórházba került, a játékvezető pedig egyórás várakozás után beszüntette a találkozót. A fehér asztalnál megállapított 3-0 a River Plate javára a Boca Juniors búcsúját jelentette a dél-amerikai Bajnokok Ligájától, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy gyűlölt ellenfél iránt érzett utálat sokkalta fontosabb volt a Boca-szurkolók számára, mint az a tény, hogy meggondolatlan tettükkel jelentős kárt okoztak kedvenc csapatuknak.

Olyasmikről, mint a bíróknak címzett szurkolói fenyegetések (pl.: „Ha kibasztok velünk, nem hagyjátok el élve a stadiont”), már nem is érdemes beszélni, mert annyira gyakoriak és megszokottak, hogy már abszolút semmiféle feltűnést sem keltenek.

Érdemes olyan fogadási lehetőségeket keresni, amelyek révén ki lehet használni a heves vérmérséklet és a felfokozott indulatok okozta hibákat. Nem csak a szabálytalanságok száma, a sárga lapokra, a büntetőrúgásokra és a kiállításokra való fogadások ilyenek, hanem vannak sportfogadási irodák, ahol a lesek, a bedobások és a kapura rúgások számára is lehet fogadni. Lehet találni olyan szorzókat, amelyekben van érték. Aki keres, az talál. Amúgy nincs jelentős különbség a csapatok között, s a Boca Juniors és a River Plate egyaránt a nagyon jó együttesek élmezőnyébe tartozik. Általában jónak tűnik arra tippelni, hogy mindkét csapat szerez gólt, de érdemes arra is figyelni, hogy a River olykor a szélsőségek csapata. Ilyen esetekben - és amikor ráadásul hazai pályán is játszik - nagyon jó győzelmi esélyei vannak a Boca Juniorsnak. Ám egyértelműen ez az a rangadó, ahol elsősorban az indulatokra érdemes alapozni a tippet.

ÉLŐ közvetítések és fogadások ITT!