Idejét múlt véleménynek tartom azt, miszerint a szerencse vagy van, vagy nincs. Nem hiszem, hogy olyan élettelen valamiről lenne szó, mely teljesen véletlenszerűen sújt le valakire. Bizonyos szabályok betartásával szinte magunkhoz édesgethetjük a szerencsét. Recept ugyan nincs arra, hogyan lehet korlátlan urává válni Fortunának, de bizonyos dolgokkal elősegíthetjük, hogy kedvezzen nekünk.
Első és legfontosabb tényező a cél letisztázása. Tervezzünk csak egy alkalomra, vagy rendszeres játékra, fontos, hogy megállapítsunk egy összeget, mely köszönőviszonyban áll a realitással. Ugyanúgy, ahogy az élet minden terén szükségünk van célokra. Úgy terelhetjük általa életünket, ahogy a kiásott meder a vizet, vagy a megépített vezeték az elektromos áramot.
Azonban a szerencsének elsődlegesen arra a végcélra van szüksége, melyet mi tűztünk ki a játék megkezdése előtt. Persze játékunk célja nem lehet az, hogy csak szimplán még több pénzt szeretnék.
Az ilyesmi komolytalanságra enged következtetni. Nem kívánhatjuk az aranyhaltól sem azt, hogy akkor mostantól minden kívánságunk teljesítse.
Miért is fontos a cél? Mert ha nem állapítunk meg ilyet, nem tudjuk, hogy meddig akarunk haladni. Nyerhetünk, aztán a szokásos koreográfia szerint el is bukunk mindent.
Persze az első gondolatok egyike, hogy bezzeg amikor ennyi meg annyi pluszban voltam, kiszállhattam volna. „Miért nem hagytam abba idejében?” Azt hiszem a szerencsejátékosok nagy többsége ilyen séma szerint szokott megválni tőkéjétől.
A baj a behatárolás hiánya. Nem konkretizáljuk, hogy a nyereményünket milyen szintnél tekintjük megfelelőnek, ezáltal csak úgy játszunk bele a vakvilágba. Az irányítást az életre bízzuk. Átadjuk magunkat Fortuna szeszélyének. Pedig a nők nem szeretik, ha rájuk hárul az irányító szerep. Legalábbis ha egy férfi átengedi az irányítást, akkor könnyen a boldogságának inthet búcsút.
Fortunának szüksége van rá, hogy kezünkbe vegyük az irányítást. Tudatosítsuk, hogy mennyi pénzre van szükségünk és ahhoz mérten, amikor elértük azt az összeget, melyet előzetesen kitűztünk, azonnal hagyjunk föl aznapra a további játékkal.
Amennyiben képesek vagyunk ehhez tartani magunkat, Fortuna asszony látni fogja, hogy türelmes emberrel van dolga. A türelem pedig mérhetetlen irányunkban érzett tiszteletet ébreszt másokban. Amennyiben képesek vagyunk türelemmel kivárni az újabb napot, az újabb lehetőséget pénzünk gyarapítására, azzal Fortunában is tiszteletet ébresztünk magunk felé.
Így leírva igen egyszerűnek hathat a megvalósítása az előbb vázolt haditervnek. Azonban a valóság mindig rácáfol ilyetén tervezgetéseink könnyűnek hitt végrehajtására. Magunkat a legnehezebb legyőznünk.
Amikor pedig sikerül, meglátjuk, mennyire csodálatos tud lenni minden perc, mennyire lehet élvezni teljességében az életet. Amennyiben nem bírunk megállni azon a ponton, melyet előzetesen leszögeztünk magunknak, mint határt, borítékolható, hogy ha nem is aznap, de a közeljövőben elveszítjük a játékba küldött pénzünket.
Az élő fogadás gyakorlata
Amennyiben sportfogadás berkein belül akarom tartani mondandóm témáját, két ágra oszthatom föl az említett fogalmat. A hagyományos és az élő fogadási típusra. Az élő fogadások esetében határozott meggyőződésem, hogy igen fontos követni az eseményt, melyre fogadtunk.
Amennyiben ezt elmulasztjuk, vagy véletlenül olyan eseményre fogadunk élőben, melyet sehol nem tudunk követni, nagyjából 90% az esélye annak, hogy a fogadásunkat elveszítjük.( Értem a követés alatt, hogy legalább az eredmény alakulását látom, és azt, hogy mennyi van hátra az adott negyedből, vagy félidőből.)
Nyomon követni a történéseket, élő fogadásnál ez elengedhetetlen (amennyiben csak a megérzésekre hagyatkozunk, tiszta lutri az egész, akkor már inkább lottózni érdemes).
Amennyiben előzetes kutakodást nem végeztünk a kiszemelt mérkőzést vívó két csapat előélete terén, legalább valamilyen képünk legyen a játékukról, mielőtt pénzt áldozunk tippünkre. Ilyen megfontolásból érdemes egy kis időt arra „vesztegetni” arra, hogy fölmérjük a csapatok kapacitását, és megállapítást nyerhessen általunk, hogy mi várható tőlük a mérkőzés hátralévő részében.
Semmiképpen nem szabad elkapkodni a döntést, hogy mire akarunk fogadni. Kosárlabda mérkőzések esetében például igen jól lehet következtetni az összes születő pont nagyságára. Tehetjük ezt akár anélkül, hogy élőben néznénk a meccset. Elég, ha az eredmény alakulását és a hátra lévő időt látjuk. Viszont fontos figyelemmel követni mindent, amire fogadtunk. Ez kulcskérdés.
Megállapodhatunk magunkkal abban,hogy nem folyamatosan ülünk a „mérkőzés előtt”, ha nem bírjuk idegekkel az adott mérkőzés izgalmait, vagy félünk, hogy az összecsapás aktuális alakulása rossz irányba viszi az eredményt. Akkor, mondjuk öt perces időközöket hagyunk, amíg mással foglalatoskodhatunk.
Tehát ezen percek alatt nem figyelünk olyan aktívan a mérkőzésre, hanem megnézzük az email-jeinket, ellenőrizzük határidőnaplónkat, vagy elmosogatunk.
Természetesen a mérkőzés eléggé elvonja majd figyelmünket az üres öt percekben is, mivel izgulunk az eredmény miatt. Ilyenkor törekedni kell arra, hogy ha mesterségesen is, de nyugalmat, higgadtságot erőszakoljunk magunkra. A legjobb, ha próbáljuk tudatosítani, hogy a fogadásunk sikeressége nem forog veszélyben.
A spirituális dolgoktól nem vonakodó játékosok még akár azt is fölidézhetik képzeletbeli szemeik előtt, hogyan játszanak éppen a csapatok, természetesen éppen úgy, ahogy az a fogadás sikeres kimenetele szempontjából a legoptimálisabb. Vagy csak pusztán elgondolni a második negyedet követő szünetben, hogy most már visszább vesznek a csapatok, vagy éppen rákapcsolnak.
Bármit meg lehet magyarázni, hát magyarázzuk meg, miért van létjogosultsága annak a véleményünknek, mely előmozdítja fogadásunk győztes kimenetelét. Amennyiben tényleg elhisszük magunknak, hogy logikus az hátralévő játékról alkotott reményképünk, az már fél siker.
Tapasztalatom szerint nincs olyan meccs, amelyet élőben nézne az ember és ne lenne mód rá, hogy csodába illő módon a fogadásunk vesztes kilátása végül mégis győztesre változzon.
Zárásul egy olyan mondat, vagy gondolat, melyre soha nem szabad vetemedni, még folyamatban lévő fogadás esetén. „Na, ez már megvan.” vagy „Ezt már behúzták.” Ilyesfajta mondatoknak és meggyőződéseknek is varázserejük van, de sajnos az ellenkező kimenetel felé mozdítják el az eseményeket.
Ha azt mondtam, a türelem mindenek feletti érték Fortuna szemében, akkor kijelenthetem azt is, hogy az elbizakodottság, az alázat hiánya minden addigi esetleges jó szándékát képes lerombolni. Vérig sértjük, ha elbizakodottságunkban elkönyveljük a lefújás előtt a biztos sikerünket.
Ne legyünk türelmetlenek!
Ami tehát elkerülendő minden körülmények között, az az elbizakodottság, és a türelmetlenség. Pusztán ezektől való távolságtartásunk már fél siker. Amennyiben e mellé még kifejezett türelem, alázat és hit társul, esélyeink a győzelemre az egekig szökhetnek.
Persze nem nyerünk mindig, egyszerűen az lehetetlen volna. A célunk az, hogy amikor veszítünk, az minél kisebb hányadát érintse a játékra szánt pénzösszegünknek. Ugyanúgy, ahogy a siker esetén ismernünk kell a határt, föl kell fedeznünk a határt a lejtőn lefelé is.
Mert ugyan előfordulhat, hogy meg bírunk állni a lejtőn lefelé, de ha előzetesen nem szabtunk meg egy negatív határt, akkor a vakvilágba haladunk, s kiadjuk kezünkből az irányítást. Az pedig soha nem vezet jóra, ahogy taglaltam már korábban.
Az ember itt kell, hogy szembeszálljon igazán magával. Alap adottságunk, hogy nem akarjuk föladni még a legkisebb csatákat sem, pláne, hogy aktuálisan bukóban vagyunk. Azonban az igazán előre látó ember tudja, hogy ha ma bukott is, holnap nyerni fog.
Ha ma elveszítem az összes pénzem, mert nem tudtam megállni, hajtott a vágy, hogy az egyre növekvő mínuszok valahogy pluszokká váljanak, akkor holnap már nem lesz mivel játszanom. Pedig holnap egy új nap, holnap a győzelem napja van. Üres zsebbel vágni neki a holnapnak, hát az olyan, mint pénz nélkül menni szórakozni.
A fogadásokban is ugyanaz a párharc bontakozik ki, mint az életünk ezer másik területén: megvívni önmagunkkal. A siker receptje pedig egyszerű.
Aki legyőzi önmagát, gyarló türelmetlenségét, az képes lesz igazán sikeres lenni.
