Kétségtelen, hogy a legnagyobb sportcsillagokat az határozza meg, hogy képesek következetesen elkerülni a vereséget: Roger Federer a Wimbledon alatt, Jürgen Klopp otthon és Floyd Mayweather a ringben. De vajon ezeket a győzelmi szériákat nagyszerű képességek okozzák, vagy csak puszta szerencse kérdése?
A fent felsorolt karakterek mindannyian a szakmájuk csúcsán vannak, de miért sikerült nekik a múltban és a jelenben egyaránt tehetséges - sokszor ugyanolyan tehetséges - társaik ellen győztes sorozatokat összehozniuk? Az igazság az, hogy tudásuk mellett a szerencse is kulcsfontosságú tényező a győzelmi szériák kialakításában.
Cseréljük pénzfeldobásra a mérkőzéseket
Ha elvonatkoztatunk a profi sportok teljesítményétől és személyiségeitől, majd ezeket a sorozatokat matematikai eseményeknek tekintjük, sokkal könnyebb lesz megérteni, hogy mennyire torz valójában a győzelmi szériákról alkotott képünk. Vegyük példának az ökölvívó Floyd Mayweathert, és képzeljük el a mérkőzéseket inkább pénzfeldobásként, ügyességi versenyek helyett.
Ha 100-szor dobunk fel egy érmét, valószínűség számítás alapján 75% az esélye annak, hogy legalább 6 egymást követő fej (vagy írás) sorozatot látunk, és 10% a valószínűsége annak, hogy legalább 10 egymást követő fej (vagy írás) sorozatot.
Képzeljük el, hogy ezt a sorozatot a következő módon elemezzük, ahol az "O" a fejet, az "X" pedig az írásjelet jelöli:
Az emberek figyelmét természetesen a legkönnyebben meghatározható minta, azaz a nagy O-ás sorozat a negyedik sorban kelti fel leginkább. Ez vajon azt jelentené, hogy ez a sor figyelemre méltóbb, mint a többi? Vajon a fej kezdeményezett? Nagy ügyességről tett tanúbizonyságot? Nem, mert ez egy érme. A valószínűség azt diktálja, hogy néha ezek a sorozatok csak úgy megtörténnek.
Teniszezők, focicsapatok, bokszolók, menedzserek stb. esetében bármilyen körülírható sorozat - bár a győzelmi szériák különösen kiélezettek - a fenti mintához hasonlóan torzíthatják megítélésünket, és arra is késztethetnek, hogy túlbecsüljük a minta folytatólagosságának esélyét.
Például, miután az O-kat és X-eket W-kre és L-kre cseréltük (győzelmek- W és vereségek-L), nézzük meg a következő mintát:
WWWLWLLLWLWLWLLLWLWWLWWWLWWWWWWWWWWWW???WWW
Az első benyomásod alapján szerinted milyen eredmény tölti ki a "???" részt? A legtöbb ember azt képzelné, hogy a győzelem folytatódik. Most nézd meg ezt a képet:
WWWWWWLLLLL?????LLLLLWWWWW
Mit gondolsz, mi tölti ki az itt szereplő rést? Természetesen folytatjuk a mintát, és beírjuk, hogy "WWWWWW" - bár ezt a helyet bármi kitöltheti. Hogy miért? Pusztán azért, mert az emberi agy természetes módon mintákat hoz létre, és ragaszkodik is hozzájuk, még akkor is, ha nincs mögötte logika. Az emberi psziché egy másik darabja, a szerencsejátékos tévedése is szerepet játszik a döntésünkben.
A tehetségfaktor
Persze senki sem állítja, hogy a legnagyobb sportolói személyiségek kizárólag a véletlen folytán érték el teljesítményeiket. Nyilvánvaló, hogy a tehetségük tette lehetővé, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, ahol ilyen szinteket érhettek el. Lényegében a képességeik súlyozott érmévé teszik őket, hajlamosabbak arra, hogy a "W"-re (győzelemre) landoljanak, mint egyesek, de ez korántsem biztos kimenetelű.
Ha például Rafael Nadal salakos pályán játszik, akkor nagyon nagy súlyú érmének tekinthető. Az elmúlt évek salakpályás győzelmi aránya átlagosan 95,4%-os, nyilvánvaló, hogy Nadal győzelmei nem a szerencsének köszönhetőek, de a véletlen is nagy szerepet játszhatott például a 2010-es tökéletes szezonjában.
A nyerő szériák elemzése
Tehát azért dominált Roger Federer Wimbledonban, mert sokkal jobb volt Pete Samprasnál? Vagy a Heat olyan jó, mint az 1970-es évekbeli Lakers a történelmi széria után?
A válasz: talán. Reálisan nézve a győzelmi szériák több tényező kombinációjának köszönhetőek, ezek közül az egyik a szerencse. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szerencse szerepét, akkor áldozatul esünk annak, hogy túlértékeljük a győzelmi szériában lévő egyének vagy csapatok esélyeit.
Az amerikai sportokban a véletlen nagyobb szerepet játszhat a kimenetelekben, mivel az egyenlőségi struktúra biztosítja, hogy a tehetségek igazságosabban oszlanak meg a csapatok között, és így kevesebb lehetőség van arra, hogy egyetlen csapat domináljon, ellentétben azzal, ahogyan ez az európai futballban történik.
Eltekintve a nyerő szériáktól, mindig óvatosan kell alkalmazni bármilyen formai útmutatót mint indikátort. Tényleg azt gondolhatjuk, hogy egy csapat, amelynek öt meccses formája LLWWWW, biztosan megverhet egy csapatot, amelyik épp WWLLL-ben van?
