Az első részben a szezon előtti eseményekről, illetve az All-Star hétvégéről esett szó, most jöjjön a két lényegi elem, az alapszakasz és a rájátszás. A fogadók többségét ugyanis ez foglalkoztatja, hogyan húzhatunk hasznot ezekből a meccsekből. Érdemes elkerülni az alapszakaszt? Mit csináljunk, ha nem tudunk ellenállni a rengeteg mérkőzés csábításának? Hogyan készüljünk fel a rájátszásra? Mire érdemes figyelni, tényleg „új bajnokság” kezdődik?

Az alapszakasz rejtelmei

A rutinosabb fogadók számára már valószínűleg nem annyira csábító az alapszakasz kiszámíthatatlansága és tétnélkülisége, sőt inkább riasztó hatás kelt. Hogyan szelektáljunk, mire figyeljünk ennyi mérkőzés kapcsán? Hogyan termeljünk profitot? Nézzük először is számokat, amik által megérthető az alapszakasz nagysága és a szelekció szükségessége. 

Az NBA-ben 30 csapat játszik, főcsoportonként 15-15. Az alapszakasz során mindegyik 82 meccset játszik egyaránt – jobb esetben -, ez összességében 1230 találkozót eredményez. Helyezzük kontextusba ezt a számot: Premier League szezonban összesen 380 találkozót játszanak, olyan, mintha folyamatosan követnénk még az angol liga küzdelmei mellett a LaLiga és a Serie A meccseit is (és még 9 fordulót a Bundesligából), hogy focis hasonlattal éljek.

Annyi a differencia, hogy itt nincs 4-5 nap felkészülni a 30 meccsre, mert az NBA-ben kis túlzással mindig játszanak. Igaz, hogy egyik nap 2-3 találkozóra kell csak felkészülni, de lehet másnap már 12 mérkőzést kell átnézned. Ha alapos munkát akarsz végezni, akkor folyamatosan elemezned kell, gyakorlatilag az alapszakasz során nincsen leállás. Ezért is fontos a priorizálás, amely során előnyben részesítünk bizonyos találkozókat, melyek az általunk felállított preferenciáknak megfelelnek. A kritériumok meghatározása azonban nehéz, hiszen milyen stratégiára építünk? Keressük az underdog győzelmeket? Megvizsgálták az elmúlt 5 évet a major ligákban a meglepetés győzelmek szempontjából:

Sportfogadas.org

Ahogyan azt láthatjátok, nem feltétlenül ez a legjobb megoldás, hiába tűnhet úgy olykor, hogy egészen sok a meglepetés és a "furcsa" eredmény az alapszakasz során. Ezek az események kiegyenlítik egymást, gyakorlatilag a legrosszabb mutatóval rendelkezik az NBA a major ligákat tekintve az underdog győzelmek szempontjából. A szezonok között sincsen akkora eltérés a meglepetés győzelmek arányában, abban viszont igen, milyen szorzón teszik ezt. 

Előfordult, hogy a 2.01-2.50 közötti tartományban profitot lehetett termelni, ha minden meccset megfogadtunk, míg a következő évben a 2.51-3.00 közötti tartománnyal, míg a többi szegmens masszívan veszteséges volt. Ugyanakkor ez a liga éri meg a legjobban a négy közül, ha a nagy meglepetésekre vadászunk, amikor kutatjuk 10.00 körüli győztes szorzókat. Olykor beesnek, ami nagy sikert jelenthet a fogadónak. 

Nagy segítséget nyújthat az adatok elemzésében, illetve a tendenciák figyelésében az alábbi oldal, ahol különböző preferenciákat választhatunk ki. Megtudhatjuk belőle, hogy a Warriors a 2017/18-as szezonban liga leggyengébb csapata volt, mikor underdogként funkcionáltak. Nem gondoltad volna, ugye? Az aktuális szezonról is vannak statisztikák, amik sokat segítenek a fogadási piacon való eligazodáshoz. Azonban még ez is kevés önmagában. 

Utazás, rivalizálás és load management

A statisztikák mellett fontos a csapatok közötti rivalizálás, mely elsősorban divíziókon belüli, de olykor átíveli az egész országot (Lakers vs Celtics). Fontos megemlíteni, hogy azonos divízióban szereplő csapatok négy alkalommal találkoznak a szezon során, gyakorta fordul elő abszolút dominancia egy-egy párharcban (4-0), így érdemes ilyen szemszögből is figyelni a találkozókat. 

Az utazás szintén sarkalatos pontja a szezonnak, ugyanis a játékosok folyamatosan járják az országot, alig van idejük edzeni, családdal lenni. Rendszerint vannak "túrák", ahol 4-6 mérkőzést kell lejátszani 8-12 nap alatt. Megterhelő, ráadásul az ország másik végében vagy, óhatatlan a formaingadozás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy vannak back-to-back (egymás utáni napokon rendezett) találkozók, akkor érthető, hogy miért beszélhetünk csak ritkán hosszabb győzelmi szériákról a ligában. 

Miami Heat zsúfolt napjai a 2017/18-as szezon kezdetén (forrás: sportfogadas.org)

A képen a Miami Heat 2017/18-as szezonkezdése látható, ahogyan az alapszakasz első pár mérkőzése után, rögtön egy nyugati túrára indultak, ahol hat mérkőzést játszottak nyolc nap leforgása alatt. Az már jónak mondható, hogy 3-3-as mérleggel abszolválták a "kirándulást", lehetett volna ez sokkal rosszabb is. Egy ilyen széria a későbbi meccsekre is hatással van, rosszabb szereplés esetén, gyakorlatilag két hét leforgása alatt, haza lehet vágni a komplett szezont. 

A back-to-back találkozók egyik "együtthatója" az úgynevezett load management, melyet sokan Kawhi Leonarddal azonosítanak. Ez nem teljesen igaz, ugyanakkor valószínűleg Leonard ezt már nem mossa le magáról. A kifejezés arra utal, hogy egy játékos - elsősorban a csapat sztárja - kevésbé fontosabb meccseken, illetve az egymást követő napokon játszott találkozók második felén, pihenés miatt nem vesz részt.

Koncentrál a rájátszásra, túlterheltségtől és sérülésektől óvja magát. Ezt a "fegyvert" egyre többen használják a ligában, köztük olyan játékosok is, mint Joel Embiid, akit így próbálnak fitten tartani a playoffra, olykor viszont ez visszaüthet, mert a csapata sima vereséget szenved. Folyamatosan érdemes követni tehát, hogy ki hiányozhat az adott találkozóról, ezzel együtt az oddsmozgásokat is, mert még a találkozó előtt is alaposan megváltozhat a favorit kiléte egy ilyen húzásnak köszönhetően. 

Nem mindegy, hogy ki az edző

Az edző kiléte rendkívül fontos, ha sikeres csapatot akarunk felépíteni. Az alapszakasz szempontjából sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel vannak alapszakasz-menő mesterek, akik képesek a 82 mérkőzés után a top3-ba röpíteni a csapatukat, de a rájátszásban csődöt mondanak. Hiába szavazzák őket meg az év edzőjének, mégsem tudnak bajnoki címet nyerni. Közéjük tartozik Mike Budenholzer vagy Mike D'Antoni.

Mind a ketten nyertek év edzője díjat - többször is -, de még csak döntőbe sem tudtak kerülni a csapataikkal. Azért érdemes rájuk figyelni, mert a csapataik az alapszakaszban erősek - ha a keretet a taktikájukhoz tudják alakítani -, de nincsen több ezekben a csapatokban a szezon későbbi időszakára. Egyelőre közéjük tartozik Tom Thibodeau vagy épp Scott Brooks, kevés az olyan szakember, aki képes a rájátszásban is megújulni. 

A rájátszás sajátossága

A szezon "érdemi" része, amire a csapatok többsége készül, ahová mindenki be akar jutni, de csak kevesen tudnak brillírozni. Van egy általános vélemény, miszerint a hazai pálya előnyt jelent a rájátszásban, de vajon tényleg így van ez? Tényleg azok a csapatok jutnak tovább, akik pályaelőnnyel rendelkeznek? Elsőre egyszerűnek tűnő kérdésre rögtön meg is adhatjuk a választ: igen, általában azok. 

A vizsgált időszak 2003 és 2019 közé esik, ahol már az első fordulóban is négy nyert mérkőzésig tartott a küzdelem. Ebben az időszakban 255 párharcot játszottak, amikből 192 ért véget a pályaelőnnyel rendelkező továbbjutásával. Ez 75,29%-ot jelent, gyakorlatilag évente 3-4 olyan párharc volt, ahol az a csapat jutott tovább, akinek papíron több idegenbeli mérkőzést kellett játszania. 

Nagyon sokat számít tehát az, hogy melyik fél játszik hazai környezetben, de mi történik akkor, ha nincsenek nézők? Már erre is van adatunk (sajnos), hiszen a 2020-as szezonban nézők nélkül játszották a rájátszást, ahol az estek 66,67%-ban a "pályaelőnnyel" rendelkező jutott tovább. Inkább arra lehet ezekből az adatokból következtetni, hogy a kiemelt csapatok alapjáraton is erősebbek - vannak kivételek -, így mindössze annyi történik, hogy érvényesítik a papírformát. A playoffban tehát sokat ér a hazai pálya, figyeljünk ilyen szemmel is a párharcokra!