A csapatstatisztikák után jöjjenek a játékosok adatai, hogyan hat a teljesítményük a csapatukra. Mennyit jelent egy-egy sztár kiválása, illetve miért elavultak bizonyos statisztikai mutatók, mik az új trendek? Felmerül majd az is, hogy félrevezető-e a statisztika, esetleg nem adja vissza a játékos mérkőzésre gyakorolt valós hatását? Mire érdemes még figyelni mindezeken kívül, ha játékosok teljesítményére fogadnánk egy mérkőzésen? 

Jó ideje nem elég már a PTS és a REB

Régebben megelégedtünk annyi információval, mennyi pontot (PTS), lepattanót (REB) vagy épp gólpasszt (AST) átlagol egy játékos. Ebből már "tudtuk", hogy ki a jó és ki a gyengébb. Aztán jöttek a különböző dobási hatékonyságról visszajelzést mutatót statisztikák, de ezek is kevésnek bizonyoltak önmagában. Lehet egy jó támpont a triplák utáni pontossági mutatók (3P%), de ez is sok esetben fals információkhoz juttat. 

Szintet kellett lépni, így olyan rövidítésekkel kellett megismerkednünk az elemzők miatt, mint a TS% (True Shooting Percentage), PER (Player Efficiency Rating), eFG% (Effective Field Goal Percentage), DRPM (Defensive Real Plus-Minus) és még lehetne sorolni hosszan. John Hollinger által kifejlesztett PER volt sokáig az egyik legmeghatározóbb adat a játékosok teljesítményére. Hollinger nem kispályás, ugyanakkor ő maga is elismerte, hogy az által megalkotott rendszer sem tökéletes. 

A PER-rel kapcsolatos vélemények megosztóak, többen kifejezték azon aggályaikat, hogy nem veszi figyelembe a védekezést - ez alatt nem a blokkolást vagy a labdaszerzést értik -, illetve túlértékeli a pontszerzést. A PER-nek vannak hibái, ugyanakkor elindította egy úton az elemzőket, miszerint nem érdemes megállni, érdemes csiszolni az adathalmazokat. Így jutottunk el olyan mutatókhoz, mint az említett RPM (DRPM és ORPM). 

RPM (DRPM és ORPM) statisztikai mutatók a 2018/19-es szezonból

A mutató mind védekezés, mind támadások terén megmutatja, hogy mekkora hatást gyakorol az adott játékos a csapata teljesítményére akkor, ha pályán van, illetve akkor, ha nincsen. Ugyanakkor hiába hatékonyabb ez a módszer a PER-nél, mégsem elég hatékony, ugyanis olyan játékosokat nem tud kiszűrni, mint Hassan Whiteside. A képen látható, hogy kiválóan jelzi Trae Young kevésbé jó defenzív értékeit, de Whiteside megtéveszti a statisztikai rendszereket. 

Az ő példája mutatja meg, hogy nem elég önmagában a statisztikákat bújni, mérkőzéseket kell nézni, elemzéseket kell olvasni. Hassan Whiteside a statisztikák szerint elit lepattanózó és blokkoló, liga egyik legjobb védője. A számok ezt mutatják, de a videót látva szembeötlő, hogy védekezésben lusta, leginkább az egyéni mutatóira koncentrál, mintsem a csapat védekezését tenni hatékonyabbá. 

Hiába tartozik bele egyre több statisztikai mutatóba a csapatra gyakorolt hatás, ezt sok esetben nem lehet megfelelően érzékeltetni számokkal. James Harden hiába kiemelkedő ORPM vagy PER mutatókban, csapatára gyakorolt hatás összességében káros, mintsem hasznos. Azért is nem tűnik fel elsőre, hogy Harden vagy Westbrook milyen befolyással bírnak a csapataikra, mert az edző hozzájuk igazítja a taktikát is, így a statisztikai mutatókban is inkább megerősítést nyer a teljesítményük, ez azonban nem eredményei a csapataik sikerességét hosszabb távon. 

Mindezektől függetlenül jó játékosok az egyéni kvalitások szintjén, kiemelkedő teljesítményre képesek, de kevésbé hatékonyak a csapatjáték szempontjából, mint Rudy Gobert vagy Nikola Jokic. Felmerül a kérdés: mi a teendő, ha vizsgálni akarjuk egy-egy játékos várható teljesítményét egy mérkőzés előtt, hogyan fogjunk hozzá? A player special fogadások kapcsán mire érdemes figyelni? 

Player special rejtelmei

Az irodáknál a szerzett pontokra, lepattanókra, gólpasszokra fogadhatunk egy játékos esetében, esetleg arra, képes-e dupla- vagy tripla-duplára. A játékosok teljesítményének határainál, nem mindig veszik figyelembe az adott formát, ellenfelet vagy épp a túlterheltséget. Vizsgáljuk meg először a dobott pontokat, hiszen arra van a legnagyobb hatása a kiszemelt játékosnak. 

Fontos a csapatban betöltött szerepe (első vagy második opció támadásoknál), milyen hatékonysággal dob mezőnyből, hogyan értékesíti a büntetőket. Meg kell vizsgálni az ellenfél védekezését is, zóna védekezést használnak majd, esetleg emberfogást, ahol egy kiemelkedően jó védő fogja majd. Azt sem árt megvizsgálni a büntetők fényében, hogy az ellenfél játékosai mennyire "agresszívak", mennyire küszködnek problémákkal a faultok terén. 

Mindezeken felül ott a sorozatos terhelés problémája is, hiszen, ha tíz nap alatt már az ötödik meccsét játssza csúcsformában az illető, akkor nem valószínű, hogy megint 100% környékén tud teljesíteni. Azt is érdemes megnézni, milyen ellenfelekkel szemben dobott jól, kikkel játszottak az elmúlt meccseken, mert lehet azért dobott 30-40 pontokat zsinórban, mert pocsék védekezéssel rendelkező, tankoló csapatokkal kerültek szembe. 

Mehetnénk még mélyebbre a pontok tekintetében, de ott vannak a lepattanók és a gólpasszok is, amik az ellenféltől és a csapattársaktól is függenek. Lepattanók esetében érdemes megnézni a hatékonyságot a riválisoknál, mennyire dobnak jól, kik szedik a támadó pattanókat - abban a szegmensben mennyire jók -, és azt is, hogy akire fogadni szeretnénk, mennyire individualista a mutatók tekintetében.

Míg Dennis Rodman azért szedte a lepattanókat, hogy segítse a csapatát (gyors ellentámadás indítása gyanánt), addig vannak játékosok (mint az említett Whiteside), akik számára ez puszta egyénieskedés, ők meg sem állnak tízig egy ilyen mutató esetében. A gólpasszoknál más a helyzet: fontos a csapattársak hatékonysága, kreativitás és az ellenfél védekezésének milyensége. Mennyire olvassák jól az adott játékos passzsávjait, de van egy mutató, amit sokan félreértelmeznek, ez pedig, az AST/TO (gólpassz/labdaeladás). 

Ebből sokan arra következtetnek, hogy mennyire jó passzoló az illető, de ez fals eredményt hozhat. Ebbe a kategóriába ugyanis minden eladott labda beleszámít, nemcsak a passzok után keletkező. Az sincs belekalkulálva, hogy éppen milyen csapattal szemben hozta azokat a számokat az illető, milyen védő vagy épp szituációból keletkezett a labdaeladás. A gólpasszok tekintetében tehát a legfontosabb, mennyire vannak jó dobóformában a társak. 

Mire figyeljünk még?

A fogadóknál mindig felmerül egy kérdés: mi történik akkor, ha valaki sérüléssel bajlódik, esetleg csak pihentetik, hogyan teljesít nélküle a csapat? Talán a legnehezebb kérdések közé tartozik a csapatsportágakban. Azt javaslom, ilyenkor bontsuk több elemre az adott kérdést:

  • Mennyire tudatos a hiányzás: load management, sérülés, esetleg vita az edző/vezetőség és a játékos között
  • A szezon előtt már "készült" a csapat az ilyenfajta pihentetésekre, vagy hirtelen kell alkalmazkodni a szituációhoz
  • Mennyire épül az adott játékosra a csapat taktikája, illetve milyen alternatívákkal rendelkeznek kiesése esetén (új taktikát kell kidolgozni, esetleg van mindig egy jó megoldás a tarsolyban). 
  • Milyen a keret minősége: van egy stabil keret, ahol van egy kiemelkedő sztár, akit még tudnak pótolni pár meccs erejéig, esetleg mindenki mindent attól a játékostól vár?

Sérülés esetén érdemes figyelembe venni az edző mentalitását, mert ott van például Gregg Popovich, aki nem esik kétségbe, egy-egy játékosa kiesésénél, előrébb lép a következő "katonája". Nagyon fontos az edző tapasztalata, hogy tisztában legyen a csapata erejével. Kevésbé rutinos tréner ilyenkor pánikba esik. Load management esetén a szezon előtti felkészülés a fontos, hiszen egy Kawhi Leonardnál már tudják a csapattársak, hogy ki fog hagyni jó pár meccset, meg kell oldaniuk nélküle is a problémákat. 

Ezt megtette a 2018/19-es szezonban Nick Nurse és a Toronto Raptors, hiába pihentették az alapszakaszban Leonardot, mégis jöttek a győzelmek. Hasonlót próbált meg a Philadelphia 76ers, ahol Joel Embiid ült sokszor a partvonalon kívül, de ezt nem minden esetben reagálta jól a csapata. Hol sérülés, hol szimplán pihentetés végett, de annyira fontos volt Embiid a csapat számára, hogy nélküle negatív mérleggel rendelkeztek (8 győzelem / 10 vereség, míg vele 43/21). 

Összegzés

Az NBA is elindult a "Moneyball útján", statisztikát statisztikára gyártanak, de sok esetben ez nem a valóságot mutatja, csak azt, amit éppenséggel bizonyítani akarnak az elemzők. Fogadásoknál jó pár statisztika inkább hátrány, mint előny. Ha játékosokra fogadunk, akkor mindig az adott meccset szemléljük, ne 2-3 éves átlagokból vonjunk következtetést, hanem az elmúlt pár mérkőzés tendenciájából, illetve abból, hogyan játszik az adott ellenféllel szemben a kiszemelt kosárlabdázónk. Folyamatosan figyeljük a sérüléseket, hiányzásokat, hiszen valaki apró rándulással játszik, esetleg a szezon elejét annyira megnyomta, hogy 40 meccs után 5 pontot esik az átlaga, mert kifáradt.