Tenisz elemzés: Már a fű sem a régi

Attól, hogy az offenzív játék tulajdonságai eredményesebbé tehetik ezt a stílust a füvön, még nem garantált a siker.

Mint tudjuk, a teniszvilág leggyorsabb borítása a fű. A szakemberek elmélete szerint, ezen a játékfelületen érvényesül legjobban a támadó játékstílus, mivel a labda gyorsabban és alacsonyabban pattan. Ezért kapják itt az ellenfelek a legkevesebb reakcióidőt. Az elmúlt évtízedben viszont, a női teniszben az eredmények módosítanák az elméletet.

Mi változott az elmúlt tíz évben a teniszpályákon?

A statisztika azt mutatja, hogy 2011 és 2020 között a gyepen a legtöbb meccsgyőzelmet Angelique Kerber szerezte, aki egy counter-puncher játékos.

A német teniszező ebben az időszakban 59 alkalommal nyert füvön. A teljes képalkotás érdekében nem lehet említés nélkül hagyni, hogy Kerbert két vérbeli támadó játékos követi, Petra Kvitova 51, illetve Serena Williams (csak) 48 megnyert mérkőzéssel.

Érdekes módon, ezt a furcsának tűnő mutatót és irányváltást az utóbbi két évben a Wimbledon is igazolta. 2018-ban az említett német volt világelső emelte diadalmasan a torna végén a Venus Rosewater Disht, 2019-ben pedig Simona Halep, akiről szintén nem lehet kijelenteni, hogy támadó játékos lenne.

Természetesen, ezúttal sem kell figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ennek a két évnek a kivételével, az angol Grand Slam bajnokai az adott időintervallumban támadó játékosok voltak.

A 2018-ban és 2019-ben történt változást az is aláhúzza, hogy Londonban már a Martina Hingis 1997-es győzelme óta nem volt igazi pontépítő játékstílussal rendelkező női bajnok. Ezek az adatok egy olyan helyzetképbe illeszthetők, amelyben minden más borításon a támadó játékstílus érvényesül.

A Roland Garroson is, ahol a salak lassítja a tempót, 2011 és 2020 között több offenzív játékos lett bajnok, mint pontépítő. Bár nem gondolom azt, hogy hosszútávon változni fog a cikk elején említett elmélet, de Kerber és Halep akkori folytonos precízitása bármilyen támadó stílusnál jobbnak bizonyult.

Ez csupán egy újabb bizonyíték arra, hogy nem a stílus határozza meg a nyertest.

Női Grand Slam-bajnokok 2011 és 2020 között

Sok szóbeszéd volt arról, hogy az elmúlt két évtízedben mennyire is lassították le a londoni Grand Slam pályáit. A tény az, hogy 2000 őszén úgy döntöttek a rangos torna szervezői, hogy megváltoztatják a gyep összetételét és 2002-ben már két “baseliner” játékos (Lleyton Hewitt és David Nalbandian) volt a döntőben.

Érdemes régebbi videófelvételek segítségével megfigyelni, hogy a pályának melyik része kopott legjobban néhány évtízeddel ezelőtt és melyik része kopott legjobban a közelmúltban. A nyolcvanas, kilencvenes években a háló közelében sokkal kopottabb volt a játékfelület a játékhetek végére, mostanság pedig ez inkább a hátsó vonal mentén észlelhető.

Ez tükrözi azt, hogy a használt játékstílus manapság már nem annyira támadó jellegű.