Ahogyan azt már cikksorozatunk előző részeiben is taglaltuk, a vallás nagy hatással volt a szerencsejáték megítélésére a történelem során és mai napig befolyásolja az emberek álláspontját és a hatályban levő törvényeket.
A dolog azért nem ennyire egyszerű, hiszen a kereszténységen kívül rengeteg vallási forma létezik, amely mind másképp kezeli a szerencsejátékok kérdését a hitrendszereiknek megfelelően. Elmerülünk tehát a vallástörténelemben annak érdekében, hogy másfajta látásmódokat megismerve, kritikusabban tekinthessünk saját rendszereink eszméire, amelyeket sok esetben alapnak veszünk, hiszen ebbe születünk bele.
Kutatások alapján úgy tűnik, hogy a szerencsejátékot inkább azok a vallások helytelenítik, amelyek monoteisták, vagyis amelyek csak egy Isten létében hisznek és az Isten szavát tartalmazónak hitt írott forrásokra támaszkodnak, amelyek szigorú szabályrendszert dolgoztak ki. Vizsgáljuk meg először a világ öt fő vallásának szerencsejátékhoz való hozzáállását.
A szerencsejáték és a kereszténység
A kereszténység egy monoteista vallás, amely Jézus tanításain alapul, és gyökerei a hellenista judaizmusban és a Kr. u. 1. századi zsidó messianizmusban gyökereznek. A kereszténység mindig is kritikusan viszonyult a szerencsejátékokhoz, bár a Biblia nem beszél a szerencsejátékokról és Jézus sem említette soha beszédeiben a témát. A korai egyházi zsinatok tiltották ay aktivitást és egészen a reformációig az egyház kedvezőtlenül viszonyult a szerencsejátékhoz, bűnösnek és elítélendőnek tartva ezeket. Maga a szerencsejáték természete, vagyis a mások kárára történő pénznyerés ellentétben állt a Biblia figyelmeztetésével, miszerint óvakodjunk mindenfajta kapzsiságtól.
A reformáció után a római katolikus egyház fokozatosan liberálisabb hozzáállást tanúsított a szerencsejátékokkal szemben, ami napjainkban is tart. A szerencsejátékok önmagukban nem számítanak bűnnek, csak akkor, ha függőséget okoznak, és ha megfosztanak valakit attól, ami szükséges ahhoz, hogy saját és mások szükségleteiről gondoskodjon - olvasható a Katolikus Egyház Katekizmusában.
Tehát, szórakozásból játszhatsz, de figyelmeztetnek, hogy ne vidd túlzásba. Összefoglalva, a Katolikus Egyház jelenlegi álláspontja szerint nincs erkölcsi akadálya a szerencsejátéknak, amíg az tisztességes, minden fogadónak azonos esélye van a nyerésre, nincs csalás és az érintett felek nem ismerik a fogadás kimenetelét. Emellett a katolikus egyház gyakran használja a szerencsejátékok egyes formáit, mint például a lottót és a bingót, hogy jótékonysági célokra gyűjtsön pénzt.
A protestantizmus röviddel megjelenése után a szerencsejátékok ellen a munka etikával kapcsolatosan hangsúlyosan lépett fel. Az evangélikus egyházak keményen elítélték a szerencsejátékokat egészen az 1950-es évekig, amikor sokan közülük lazább álláspontot fogadtak el ezzel kapcsolatban. Azonban még mindig sok lutheránus van, aki határozottan ellenzi a szerencsejáték minden formáját, beleértve a jótékonysági célú tombolákat és bingót is.
Az ortodox egyház nem sokat változtatott a szerencsejátékhoz való hozzáállásán és még mindig úgy véli, hogy az Isten szeretetének teljes ellentéte. Jézus tanítása szerint az embereknek szeretniük és tisztelniük kell egymást és segítséget kell nyújtaniuk egymásnak, míg a szerencsejáték messzire taszítja az embereket a szeretettől és a tisztelettől.
Az ortodox egyház szerint a szerencsejáték a pénz utáni mohóságot és az önzést propagálja. Emellett a szerencsejáték kockázatos, mivel gyakran függőséghez vezet. Még a szórakozásból történő szerencsejáték sem elfogadható. Ugyanakkor, az ortodox egyház nem hibáztatja a játékosokat.
A szerencsejáték és az iszlám
Az iszlám egy olyan vallás, amely nagy hangsúlyt fektet az egyistenhitre. Több mint 1,8 milliárd követőjével a világ második legnagyobb vallása, ugyanakkor a legfiatalabb is, amely hivatalosan Kr. u. 610-ben jött létre, amikor Mohamed próféta revelációt kapott Istentől, amelyet később a Koránban írt le.
A szerencsejátékok vagy teljesen tilosak, vagy nagyon korlátozottak. Az iszlámban kétféle cselekedet létezik, köztük a haram, amely bűnös, és a halal, amely törvényes. A szerencsejátékot haramnak tekintik, és az iszlám jog szerint szigorúan büntetik. Mohamed próféta és követői papíron ellenezték a szerencsejáték minden formáját, de azért toleránsak voltak a szerencsejáték egyes formáival szemben, mert ezek segítették a muszlim hadsereget erejének növelésében.
Az iszlám elítéli a szerencsejátékot, mivel ez egy egyszerű módja annak, hogy valaki pénzét elvegyék, tehát becstelen dolog pénzt nyerni szerencsejátékon keresztül. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az iszlám a szerencsejátékok tekintetében egy kevésbé toleráns vallás, mégis kifogástalan szolgáltatást élvezhetnél mondjuk egy pakisztáni online kaszinóban, így ahogy mondani szokás: amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy ablak.
Szerencsejáték és hinduizmus
A hinduizmus a világ egyik legősibb vallása, amely hivatalosan valamikor i. e. 2300 és i. e. 1500 között kezdődött az Indus völgyében, a mai Pakisztán közelében. Ma a hinduizmus mintegy 900 millió követőjével a harmadik legnagyobb vallás a kereszténység és az iszlám után.
A hinduizmus egyedülálló, mivel számos vallás és filozófia gyűjteménye. Ennek következtében a szerencsejátékokhoz való hozzáállása bonyolult. Az olyan ősi hindu költemények, mint a Szerencsejátékos siralma és a Mahábhárata azt mutatják, hogy a szerencsejáték az indiai játékosok körében népszerű volt. Másrészt, egy ősi indiai, Kr. e. 4. századból származó, az államvezetésről szóló értekezés, az Arthashastra, a szerencsejátékok megadóztatását és ellenőrzését ajánlja. A Manusmriti, egy ősi jogi szöveg, amely a hinduizmust tárgyalja, a szerencsejátékot az egyik legrosszabb bűnként sorolja fel, amelyet egy ember elkövethet.
A hinduizmusban a bűn fogalma szorosan kapcsolódik a karma eszméjéhez. Ez az ok és okozat spirituális elve, a jó szándék és a jó cselekedetek hozzájárulnak a jó karmához és a jövőbeli boldogsághoz, míg a rossz szándék és a rossz cselekedetek a rossz karmához és a jövőbeli szenvedéshez.
A hinduk tehát úgy vélik, hogy ha nyerünk egy kaszinóban, az a jó cselekedeteink eredménye, akár ebben az életben, akár az előzőben és természetesen ha veszítesz, az a rossz cselekedetek következménye lehet.
Összefoglalva, a szerencsejátékot régóta gyakorolják Indiában, de a vallási hatóságok határozottan elítélik és a szerencsejáték sok formája egyenesen illegális a világ ezen részén.
A szerencsejáték és a buddhizmus kapcsolata
A buddhizmus talán a legtoleránsabb vallás amikor a szerencsejátékról van szó (és nem csak). A buddhizmust az ősi Indiában, Gautama Sziddhárta, más néven Buddha alapította valamikor az i. e. 6. és 4. század között. Abban az időben a szerencsejáték széles körben elfogadott tevékenység volt a birodalomban és Buddha nem tett ellene semmilyen előírást.
Az alapvető öt szabály, amelyek az gyilkosságtól, lopástól, szexuális visszaéléstől, hazugságtól és a mámortól való tartózkodásra buzdítanak, nem helytelenítik a szerencsejátékot.
A buddhizmus szent írásait tartalmazó Tripiṭaka a szerencsejátékot három típusba sorolja: a szabadidős, a szokássá váló és a függőséget okozó szerencsejátékok közé. A rekreációs, sőt a szokássá váló szerencsejáték a buddhista filozófia szerint elfogadható, míg a függőséget okozó szerencsejáték az a fajta, amelyet el kell kerülni.
Bár a buddhizmus megengedi a szerencsejáték bizonyos formáit, nem tolerálja, ha azt vallási szervezetek számára történő pénzszerzésre használják. Ebben különbözik a buddhizmus a kereszténységtől és a judaizmustól, amelyek a szerencsejáték olyan formáit használják, mint a bingó és a lottó, hogy pénzt gyűjtsenek saját céljaik érdekében.
Szerencsejáték és judaizmus
A judaizmus egy ősi, monoteista vallás, amelynek alapszövege a Tóra. Az Ószövetség valamikor i. e. 1657 és i. e. 443 között íródott. Az ókori zsidó hatóságok helytelenítették a szerencsejátékot, sőt még azt is megtiltották, hogy hivatásos szerencsejátékosok tanúskodjanak a bíróságon. A rabbik erkölcsi és etikai kérdéseket vitattak meg, amelyeket a Talmudban gyűjtöttek össze.
A Talmud szerint a rabbik elítélik a szerencsejátékot, mint kockázatos tevékenységet, vagy akár szórakozást, amely függőséget okozhat és így az embereket felelőtlenségre készteti. Továbbá a Talmud úgy véli, hogy a szerencsejáték azért bűn, mert a vesztes nem számított arra, hogy pénzt veszít, ami azt jelenti, hogy a pénzét ellopták. A Talmud úgy véli a szerencsejáték nem járul hozzá értékkel a közösséghez.
Másrészt a judaizmus nem teljesen előítéletes a szerencsejátékkal szemben. A hanuka alatt a zsidók gyakran játszanak dreidelt, egy négyoldalú pörgettyű játékot, amelyhez kis tétekkel járó szerencsejátékok társulnak. Sőt, a zsidók a keresztényekhez hasonlóan szerencsejátékokkal, például tombolákkal gyűjtenek pénzt a zsinagógák számára.
A szerencsejátékot magába foglaló vallási gyakorlatok
Eddig a vallás és a szerencsejáték közötti ellentétről, legfeljebb az elfogadásról vagy a toleranciáról beszéltünk, de most elemezzük a szerencsejáték és a vallás közötti kapcsolat egy másik fajtáját, az összhangot. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a szerencsejátékok egyes vallásokkal összhangban léteztek, leginkább a politeista és animista vallások esetében. Az előbbieket a több istenségben való hit határozza meg, míg az utóbbiakat az a tézis, hogy a tárgyak, helyek és lények mindegyike rendelkezik egy különálló spirituális lényeggel.
Egyes kutatók szerint a szerencsejátéknak és a vallásnak van néhány közös vonása, mint például az ismeretlen, a sors, a misztikum és az olyan képzetek, amelyek szerint valami nagy értéket kaphatunk hirtelen. Ez arra enged következtetni, hogy a közös elemek miatt a szerencsejáték és a vallás jól megfér egymás mellett, ha azt az adott egyház is úgy akarja.
A Zuni indiánok
Egyes tanulmányok szerint számos olyan hagyományos, nem nyugati társadalom létezik, ahol a szerencsejátékosok az istenekhez imádkoznak a siker érdekében és a nyereményeket és veszteségeket az isteni akarattal magyarázzák.
Az Észak-Amerika délnyugati részén élő Zuni indiánok nyolc hadistenhez imádkoztak, akikről úgy gondolták, hogy nagy szerencsejátékosok és mindegyikükhöz egy-egy játék társult. A játékokban használt különleges felszereléseket ezen istenek oltárainál lehetett megvásárolni.
A jelenkori Tajvan
Megfigyelhető, hogy a mai Tajvan területén a szobrok által ábrázolt helyi istenségek imádata egy létező jelenség, amelyekről úgy tartják, hogy részt vesznek a szerencsejátékban.
A lottójátékosok arra kérik ezeket az isteneket, hogy fedjék fel a következő sorsolás nyertes számait. A játékosok felajánlásokat, például szellempénzt adnak nekik, és a lottószámokat különböző jóslási módszerekkel értelmezik, például bambuszsorsolással és a füstölőáldozatok hamujában lévő számok keresésével. Úgy tűnik, hogy a szerencsejáték istenekhez való imádkozás egy ősi kínai gyakorlat.
Dél-Olaszország
Dél-Olaszországban az emberek régen úgy gondolták és némileg ma is úgy vélik, hogy egyes szentek képesek segíteni a lottójátékosoknak. Sok helyen San Panteleone-t tekintették a lottójátékosok védőszentjének, akit különleges szertartásokkal hívtak segítségül.
Nápolyban a Madonna di Piedigrotta-t és a Madonna del Carmine-t kérték fel a nyertes lottószámok felfedésére, míg Szicíliában San Alessio, San Marco és San Giovanni Decollato voltak a lottószámokért felkért szentek. Dél-Olaszországban a tisztítótűzben lévő halottak szellemeit kérték meg, hogy fedjék fel a helyes számokat.
Ez a hiedelem legalább az 1950-es évekig nagyon elterjedt volt, míg egyes helyeken, például Nápolyban egészen a 20. század végéig bevett szokásnak számított. Az egyház hivatalosan nem támogatta azokat az elképzeléseket, miszerint a szentek és a halottak szellemei segíthetnek az embereknek a lottózásban.
Észak-amerikai indiánok
Léteznek tanulmányok az észak-amerikai indiánokról, akik esetében a szerencsejáték-erő vagy szerencsejáték-szellem fogalma létező dolognak számított, amelyet az ember megszerezhet vagy elveszíthet. Ez a szerencsejáték-erő segítette a szerencsejátékban való sikert és a spirituálisan magas pozícióban levő személyek birtokában volt.
Az erőt a vadonban végzett fáradságos próbák során szerezték, ahol spirituális jelenségekkel találkoztak. A szerencsejátékot tehát nem szerencsejátékként, hanem inkább mágikus képességekkel kapcsolatos játékként értelmezték. Az észak-amerikai indiánoknál a szerencsejáték gyakran rituálék és szertartások része volt, egyfajta kedveskedés az isteneknek, amelynek célja a termékenység biztosítása, eső előidézése, az élet megadása és meghosszabbítása vagy a betegségek gyógyítása volt.
Az ókori görögök
A görög mitológiában az ég, az alvilág és a tenger uralmát egy kockajáték döntötte el. Ennek eredményeként Zeusz lett az ég ura, Hádész az alvilág ura, Poszeidón pedig a tengereké. E kozmikus szerencsejáték képi megjelenítése úgy értelmezhető, mint az istenek hatalmáról alkotott elképzelés összeegyeztetése azzal a benyomással, hogy a világ bizonyos mértékig véletlenszerűen jön létre.
Amint láthatjuk, a különböző vallások különbözőképpen viszonyulnak a szerencsejátékhoz. Általában az egyetlen Istenben való hit által meghatározott krédók mindig is szigorúak voltak a szerencsejátékkal szemben, de bizonyos mértékig idővel liberálisabbá váltak.
A spirituális könyvekben gyakran nem szerepel konkrét szerencsejáték-tilalom, de az egyházak rosszallása a szerencsejáték természetével függ össze, amelyet a kapzsiságot és a másoknak való ártást kiváltónak tekintenek. De gondolkodjunk el azon a kijelentésen, hogy amikor valaki tétet tesz, akkor a felebarátját fosztja meg pénzétől.
Lehet-e ezt lopásnak tekinteni, ha minden résztvevő önként teszi fel a pénzét? Ha szórakozásból játszunk, tiszteletben tartjuk a szabályokat, barátainkkal és családunkkal töltjük az időnket és szocializálódunk, akkor miért ne lehetne ez egy elfogadható tevékenység?
Ugyanakkor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nagymértékben függ, ki hol szocializálódott, amikor a szerencsejátékok elfogadásáról van szó. Egy Észak-Amerikai protestáns teljesen más világképet fog alkotni mint valaki aki Dél-Olaszországban vagy Tajvanban született. Egy ortodox közösség nem lesz annyira nyitott a sportfogadás irányába mint a buddhisták. Pont emiatt kritikusan kell tekintsünk a minket körülvevő közhangulatra, ugyanis megtörténhet, hogy nem tudunk kitekinteni a társadalmi burokból és rácsodálkozni a színes, hatalmas világra, ami odakint van.
Végkövetkeztetésként csak annyit mondhatunk, hogy gyerekek…lehet megéri buddhistának lenni, vagy akár Nápolyba költözni!
Ne maradj le a cikksorozat korábbi részeiről, amelyekben az Egyesült Királyság kapcsolatát elemezzük a szerencsejátékkal és az Egyesült Államok álláspontját a témával kapcsolatosan a kezdetektől napjainkig.
