Az Egyesült Államok egy Európai számára felfoghatatlanul hatalmas terület, ezért nem lenne helyes egy kalap alá venni a különböző régiók szerencsejáték és sportfogadás történetét az USA esetében. Mivel közigazgatásilag sokat változott történelmének pár évszázada során, elemzésünkben két szemszögből közelítjük meg az itt kialakult helyzetet: kronológiailag és amikor mérvadó, területekre lebontva.
Előző cikkünkben a szerencsejáték alakulásának történetét elemeztük az Egyesült Királyságban, ahol habár kacifántos a történet, mégsem annyira komplex és sokrétű mint az Egyesült Államok esetében.
Amerika, a gyarmatosítás kora és a szerencsejáték
Az amerikai őslakosok szerencsejátékokat játszottak a törzsi szertartások és ünnepségek részeként több száz évvel Észak-Amerika gyarmatosítása előtt. Az egyik legelterjedtebb a kocka és a tál játék volt, amelyben öt, különböző jelekkel faragott követ vagy csontot dobtak egy tálba vagy kosárba. A játék megkezdése előtt fogadásokat kötöttek, és a pontszámot a dobás után megjelenő jelek kombinációja alapján állapították meg. A cheyenne-ek a játékot monshimoutnak nevezték, az arapahók és az új-angliai törzsek hasonló játékokat hubbubnak neveztek.
Az európai gyarmatosítók saját szerencsejáték-hagyományokat hoztak magukkal az Újvilágba. Történelmi beszámolók szerint Új-Anglia egyes részein az emberek lóversenyen, kakasviadalon és bikaviadalon vettek részt. A bikaviadal egy olyan véres sport volt, amelyben egy bikát kötöttek ki egy ringben vagy gödörben, amelybe kutyákat dobtak. A kutyákat arra képezték ki, hogy kínozzák a bikát, amely válaszul felnyársalta a kutyákat és a nézők arra játszottak, hogy a bika hány kutyát fog megölni.
1612-ben I. Jakab angol király (1566-1625) lottót rendezett, hogy anyagi forrásokat biztosítson a virginiai Jamestownnak, az első állandó brit településnek Észak-Amerikában. Később a gyarmatokon mindenütt tartottak lottójátékokat a városok, utak, kórházak és iskolák építésének finanszírozására, valamint egyéb közszolgáltatások biztosítására.
Sok telepes azonban helytelenítette a szerencsejátékot. A zarándokok és a puritánok az 1620-as és 1630-as években menekültek Észak-Amerikába, hogy elkerüljék az Európában vallási meggyőződésük miatt folytatott üldöztetést. Hittek az erős munkamorálban, amely a munkát erkölcsileg megváltónak tekintette és a szerencsejátékot bűnnek tartották, mivel olyan időt pazaroltak el, amelyet produktív tevékenységekkel lehetett volna tölteni.
A kakasviadalok, a medve- és bikacsalogatás, a birkózás és a futóversenyek a tizenhatodik és tizenhetedik században Európa-szerte népszerű szerencsejátékok voltak. Számos modern kaszinójáték elődjét is ebben az időszakban fejlesztették ki és népszerűsítették. A rulettkereket például gyakran Blaise Pascal francia matematikusnak tulajdonítják.
Az 1700-as évek közepén az evangéliumi kereszténység hulláma söpört végig Anglián, Skócián, Németországon és az észak-amerikai gyarmatokon. Sok történész ezt nevezi a Nagy Ébredésnek, amikor a konzervatív erkölcsi értékek egyre inkább elterjedtek. Az evangéliumi keresztények a szerencsejátékot bűnnek és a társadalomra veszélyesnek tartották, a vallás pedig a társadalmi változások erőteljes eszközévé vált.
1774 októberében az észak-amerikai gyarmatok kontinentális kongresszusa kiadta az Articles of Associations szabályzatot, amely részben kimondta, hogy a gyarmatosítók elvetik és visszautasítják az extravagancia és a kicsapongás minden fajtáját, különösen a lóversenyeket és mindenféle játékot, kakasviadalt, a színjátékok bemutatóit, színdarabokat és más drága szórakozásokat és mulatságokat. Az irányelv célja az volt, hogy ösztönözze a takarékosságot, a gazdaságosságot és az iparosságot.
A puritánok hatása egyébként mai napig nagy jelentőséggel bír az Egyesült Államokban, ugyanis rengeteg szokás tőlük ered és a mai napig léteznek fennmaradó szekták, akik hasonló nézeteket vallanak mint az első telepesek. A puritánok a társadalom minden területén élnek és gyarapodnak - az egyházakban és kormányzati szinten egyaránt. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy minket ez nem érint kis európai országunkban, az mélységesen téved, ugyanis kulturálisan teljesen kitettek vagyunk az ideológiák legyűrűzésének, hiszen egyazon újságokat, hírportálokat és filmeket olvassuk és nézzük mint amerikai vagy akár orosz vagy német barátaink.
Vegyünk egy kísérletsorozatot, amelyet Eric Luis Uhlmann pszichológus által vezetett kutatók végeztek, és amelyet 2013-ban publikáltak a Journal of Experimental Social Psychology című folyóiratban. Az egyik tanulmányban azt vizsgálták, hogy a mai amerikaiak munkaszokásai tükrözik-e az úgynevezett protestáns munkamorált. Luther Márton és Kálvin János azt állították, hogy a munka Istentől kapott hivatás. Hittek a predesztinációban is és a sikert az üdvösség jelének tekintették. Ez vezetett ahhoz a hithez, hogy a siker az üdvösséghez vezető út: a kemény munka és a jó cselekedetek jutalmat hoznak, az életben és utána is.
A vizsgálatban amerikai és kanadai egyetemi hallgatókat kértek meg arra, hogy anagrammákat tartalmazó szókirakókat oldjanak meg. Előbb azonban egyeseket finoman kitettek az üdvösséggel kapcsolatos szavaknak, mint például a menny és a megváltás, míg másokat semleges szavakkal bíztattak. A kutatók azt találták, hogy az amerikaiak több anagrammát oldottak meg az üdvösségre gondolva és keményebben dolgoztak míg a kanadaiakra kevésbé volt ez hatással.
Egyébként a puritánok voltak azok, akik elkezdték a boszorkányüldözést, ők a felelősek a salemi boszorkányperekért is.
Ezt tudván, talán nem is annyira meglepő az amerikaiak hozzáállása az olyan témákhoz mint a szerencsejáték és egyes társadalmi rétegek személyiség jogai.
Szerencsejáték a tizenkilencedik század Amerikájában
Általában ebben az időszakban a szerencsejátékot megtűrték, amíg nem borította fel a társadalmi rendet. New Orleans az 1700-as és 1800-as években a szerencsejátékok Mekkájává vált, annak ellenére, hogy a szerencsejátékot ezen időszak nagy részében betiltották. Az 1830-as években majdnem minden déli államban tilos lett a nyilvános helyeken történő szerencsejáték, azonban a tiszteletreméltó úriemberek számára tettek néhány kivételt, ahogyan ez történni szokott a legmélyebb zsebek esetén. Angliához hasonlóan itt is simán lehetett szórakozni, amennyiben a megfelelő társadalmi státusszal rendelkezett valaki és nem próbálta meg elnyerni egy felsőbbrendű személyek vagyonát.
1823-ban, tizenegy évvel az államalapítás után Louisiana legalizálta a szerencsejáték több formáját, és New Orleansban több játéktermet is engedélyeztek. Bár az engedélyezési törvényt 1835-ben hatályon kívül helyezték, a kaszinó típusú szerencsejáték továbbra is virágzott, és elterjedt a Mississippi folyón közlekedő folyami hajókon. A hivatásos folyami szerencsejátékosok hamarosan csalóként és gazemberként rossz hírnévre tettek szert. Több történész a póker és a kockajáték népszerűsítését az Egyesült Államokban a korabeli louisianai szerencsejátékosokra vezeti vissza, hiszen a folyami hajós szerencsejáték a polgárháború kitöréséig (1861-1865) virágzott.
Fontos megjegyezni, hogy New Orleans mai napig egy liberálisabb déli államnak számít, viszont természetesen nem a brit puritánok alapították, hiszen francia gyarmat volt ezért teljesen más öröksége van kulturálisan.
Andrew Jackson (1767-1845) az Egyesült Államok elnöke volt 1829 és 1837 között. A jacksonista korszakhoz a társadalmi problémákra való új figyelem és az erkölcsiség előtérbe kerülése társult. Az evangéliumi kereszténység új hulláma söpört végig az országon. I. Nelson Rose a The Rise and Fall of the Third Wave: Gambling Will be Outlawed in Forty Years c. könyvében a szerencsejáték-botrányok és a konzervatív erkölcsi felfogás elterjedéséről beszél, amely az 1800-as évek közepére a legtöbb legális szerencsejáték megszűnéséhez vezetett az Egyesült Államokban.
A magán- és állami lottójátékokat országszerte csalások és botrányok sújtották, és kegyvesztetté váltak. Mivel a déli törvényhozók közül sokan erkölcsi okokból ellenezték a lottójátékokat, az 1840-es évekre a legtöbb déli államban betiltották azokat. 1862-ben már csak két államban, Missouriban és Kentuckyban volt legális a lottójáték. A polgárháború után azonban újra bevezették ezeket, pénzösszegek előteremtése érdekéből. Louisiana 1868-ban bevezette a Nagy Kígyó néven ismert lottót. Bár rendkívül népszerű volt, a lottó csalással volt tele és végül 1895-ben az állam betiltotta, valamint azokat a kaszinós játékokat, amelyeket Louisianában 1869-ben újra legalizáltak, a lottóval egy időben betiltották.
Nem csoda, hogy a déli államok ennyire vehemensen álltak ki a szerencsejátékok ellen. Számukra ez egy vallási és erkölcsi kérdésnek számított, mindaddig amíg nem lehetett belőle anyagi és politikai hasznot húzni és mondjuk háborút finanszírozni. Új-Angliához hasonlóan sok déli államot is angol protestánsok telepítették be, így amíg a korábbi gyarmatosítási kísérlet a Roanoke-szigeten kudarcba fulladt, az angolok 1607-ben a virginiai Jamestownban, a James-folyó torkolatánál, megalapították az első állandó gyarmatukat Amerikában. Családjaik mellett meredek vallási nézeteiket és vélt erkölcsi felsőbbrendűségüket is magukkal hozták.
A legális és illegális szerencsejátékok a tizenkilencedik század közepén és végén érték el csúcspontjukat. A cowboyokat, kereskedőket és bányászokat kiszolgáló városokban gyakoriak voltak a szalonok és más szerencsejáték-üzletek. A kor hírhedt szerencsejátékosai közé tartoztak Doc Holliday (1851- 1887), Bat Masterson (1853-1921), Poker Alice (1851-1930) és Wild Bill Hickok (1837-1876). Hickokot 1876-ban pókerezés közben lőtték le, ő halálának pillanatában két fekete ász és két fekete nyolcas volt a kezében, ami a halott ember keze néven vált ismertté.
A szerencsejátékok általában véve a tizenkilencedik század végével kegyvesztetté váltak. Angliában Viktória királynő 1837-től 1901-ig uralkodott és munkásságát az erkölcsiséggel való törődés és a konzervatív értékek elterjedése jellemezte. Ezek az attitűdök az amerikai társadalmat is átitatták és a szerencsejáték kiesett a tisztességes emberek időtöltéséből. Számos keleti lóversenypályát és nyugati kaszinót erkölcsi és etikai okokból bezárásra kényszerítettek. Ahogy új államok léptek be az Egyesült Államok közé, sokan a szerencsejátékok elleni rendelkezéseket vettek fel az alkotmányukba. A szövetségi törvények értelmében 1900-ra az összes állami lottótársaságot bezárták.
Szerencsejáték az Egyesült Államokban 1900 után
Oklahoma, Új-Mexikó és Arizona 1907 és 1912 között váltak az Egyesült Államok részévé, sokan úgy gondolják, hogy Új-Mexikóban és Arizonában a kaszinók bezárása volt az egyik előfeltétele a csatlakozásnak. Nevada 1910-ben betiltotta a kaszinókat, ugyanebben az évben New Yorkban betiltották a lóversenyeket és szinte minden szerencsejátékot tilossá vált az Egyesült Államokban. Az egyetlen legális szerencsejáték-lehetőség akkoriban a Marylandben és Kentuckyban rendezett lóversenyek és néhány elszigetelt kártyaklub voltak.
Legális kaszinók Nevadában
Az 1930-as évek a legális szerencsejáték-érdekeltségek újjáéledésének időszaka volt. Számos állam legalizálta a lóversenyeket és a jótékonysági szerencsejátékokat. Nevada még ennél is tovább ment, ugyanis a törvényhozás 1931-ben újra legálissá tette a kaszinós szerencsejátékokat. Ez logikus lépésnek tűnt: a határ menti szerencsejátékokat széles körben tolerálták az államban, annak ellenére, hogy a szerencsejáték hivatalosan illegális volt. Ennél is fontosabb volt, hogy Nevadát - az ország többi részéhez hasonlóan - mély recesszió sújtotta, és két eseményből igyekezett hasznot húzni.
Az állam válással kapcsolatos törvényeit az 1930-as évek elején úgy változtatták meg, hogy a válást már egy hathetes állambeli tartózkodás után is kimondhatták, így a más államokból származó emberek ideiglenesen kis motelekbe és fogadókba költöztek, hogy megfeleljenek a tartózkodási követelménynek. Ugyanebben az időben kezdődött meg a hatalmas Hoover-gát építése, mindössze harminc mérföldre Las Vegastól.
Az építőmunkások ezrei - akárcsak a válásra váró emberek - mind potenciális szerencsejátékosok voltak, hiszen kevés más elfoglaltság állt rendelkezésükre a sivatagban. A nevadai törvényhozók felfedezték, hogy az emberek amúgy is fognak kártyázni és más szerencsejátékokat játszani ilyen körülmények között, ezért miért ne az állam lenne a legnagyobb haszonélvezője ennek a szórakozásnak.
Renoban (az állam északi részén) kis legális szerencsejáték-csarnokok nyíltak, amelyek főként cowboyokat és helyi lakosokat szolgáltak ki és vad játék színterek hírében álltak. 1931 áprilisában azonban Las Vegasban kiadták az első szerencsejáték-engedélyeket és az első nagy kaszinó, az El Rancho Vegas 1941-ben nyílt meg a később Vegas Strip néven ismert területen.
Az üzleti világban sokan kételkedtek abban, hogy a kaszinók Nevadában sikeresek lesznek. A legtöbb kaszinószállodát helyi családok vagy kis magáncégek üzemeltették, forró és poros sivatagi városokban, távol a nagyobb településektől. Nem rendelkeztek légkondicionálóval és kevés kényelmi szolgáltatást kínáltak az utazóknak. A szerencsejátékok állami és helyi felügyelete alig vagy egyáltalán nem létezett.
A szesztilalom vége azonban - amely illegálissá tette az alkoholtartalmú italok behozatalát és árusítását az Egyesült Államokban - egy másik elemet is hozott Las Vegasba. A szesztilalom korszakában (1920-1933) a szervezett bűnszövetkezetek hatalmas szeszcsempészköröket működtettek és szépen kinőtték magukat. Amikor a szesztilalom véget ért, a szerencsejátékra helyezték át a hangsúlyt. A New York-i és chicagói szervezett bűnözők az elsők között voltak, akik meglátták a Nevadában rejlő lehetőségeket.
Meyer Lansky és Frank Costello nyugatra küldte Benjamin Bugsy Siegel gengszter társukat, hogy új vállalkozásokat fejlesszen ki. Siegel több millió dollárt fektetett be a maffia pénzéből egy nagy és pazar kaszinóba Las Vegasban, amelyről meg volt győződve, hogy vonzani fogja a legnevesebb előadóművészeket és a nagy összegeket költő szerencsejátékosokat. A Flamingo szálloda és kaszinó 1946-ban nyílt meg, de eleinte kudarcot vallott és ezért Siegelt társai hamarosan eltették láb alól.
A nevadai kaszinók száma a második világháború utánig lassan nőtt. A háború utáni amerikaiak tele voltak optimizmussal és költőpénzzel, a turizmus növekedni kezdett Nevadában és a Las Vegas-i kaszinóközpontok vonzották a hollywoodi hírességeket és legnagyobb előadóművészeket.
Az állam az 1940-es években kezdett szerencsejáték-adót szedni, miközben a Las Vegas-i kaszinók növekedése jól fizető munkahelyeket biztosított a munkásoknak, akik magukkal hozták a családjaikat is és ezzel egy szolid középosztályi jelenlétet teremtettek, amely legitimitást és folytonos bevételt jelentett. 1955-ben az állami törvényhozás létrehozta a Nevada Gaming Control Board-ot a Nevada Tax Commission keretében. Négy évvel később létrehozták a Nevada Gaming Commissiont.
Vállalati növekedés
Az 1960-as években a Las Vegas-i kaszinók tovább növekedtek. Ekkorra a szervezett bűnszövetkezetek már tiszteletreméltó fedőembereket alkalmaztak a felsővezetői pozíciókban, miközben a színfalak mögül manipulálták az üzleteket. A köztulajdonban lévő vállalatokat nagyrészt távol tartotta a kaszinóüzletágtól a nevadai törvények azon rendelkezése, amely szerint minden egyes részvényesnek engedéllyel kellett rendelkeznie a kaszinó működtetéséhez.
Az egyik vállalat, amely képes volt beszállni a kaszinóüzletbe, a Summa Corporation volt, a Hughes Tool Company egyik ágazata, egyetlen részvényessel, aki nem más volt mint maga Howard Hughes. Hughes gazdag és excentrikus üzletember hírében állt, aki a jövedelmező Hughes Aircraft Company tulajdonosa volt. Az 1940-es és 1950-es években sok időt töltött Las Vegasban, később pedig oda is költözött. 1966-ban megvásárolta a Desert Innt, egy kaszinóhotelt a Las Vegas-i Strip-en, később pedig a közeli Sands, Frontier, Castaways és Silver Slipper kaszinókat.
A legenda szerint maffiózók fenyegették meg Hughes-t, hogy kiszorítják a Las Vegas-i kaszinóüzletből, de ő nem volt hajlandó távozni. Több százmillió dollárt fektetett be Las Vegas-i ingatlanokba, és úgy gondolta, hogy a város a század végére szórakoztató központ lesz. 1967-ben a nevada állam törvényt módósított, hogy megkönnyítse a vállalatok számára a kaszinók legális tulajdonlását.
A szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében 1971-ben szövetségi törvényt léptettek életbe a zsarolás (a vállalkozásoktól megfélemlítő taktikákkal vagy más illegális eszközökkel pénzt vagy szívességeket kicsikaró cselekmény) ellen, és a nevadai tisztviselők átdolgozták a kaszinószabályozási rendszert, megnehezítve a szervezett bűnözés szereplőinek részvételét. A vállalatok és a törvényes pénzes emberek nagy összegeket kezdtek befektetni a Las Vegas-i és az állam más részein található kaszinóhotelekbe.
A szerencsejátékok fejlődése Nevadán kívül
Az 1970-es évek elején a U.S. Commission on the Review of the National Policy (Az Egyesült Államok nemzeti politikájának felülvizsgálatával foglalkozó bizottsága) tanulmányozta az amerikaiak szerencsejátékkal kapcsolatos attitűdjeit és a szerencsejátékosok viselkedését. A bizottság megállapította, hogy az amerikaiak 80%-a helyesli a szerencsejátékokat, és 67%-uk részt is vesz szerencsejátékokban.
A Szerencsejáték Amerikában (1976) című zárójelentésében a bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a szerencsejátékok legalizálását fontolgató állami kormányok számára és arra a következtetésre jutott, hogy az államoknak a szövetségi kormány beavatkozása nélkül kell meghatározniuk a szerencsejáték-politikát, kivéve, ha a szervezett bűnözés beszivárgása vagy az államok közötti konfliktusok miatt problémák merülnek fel.
1978-ban a New Jersey állambeli Atlantic Cityben megnyílt az első legális kaszinó Nevadán kívül. Az 1990-es évek közepére további kilenc állam legalizálta a szerencsejátékokat: Colorado (1990), Illinois (1990), Indiana (1993), Iowa (1989), Louisiana (1991), Michigan (1996), Mississippi (1990), Missouri (1993) és Dél-Dakota (1989).
Államilag támogatott lottójátékok
Milyen furcsa gondolat manapság, hogy a lottó sokáig tilos volt az egyesült államokban, hiszen rengeteg film, sorozat, regény foglalkozik ezzel a témával, olyannyira, hogy a pop kultúra részévé vált és az emberek nagy része természetes jelenségként tekint a lottó létezésre és használatára. Pár évtized elég ahhoz, hogy egy szórakozás típus teljesen elfogadottá és a társadalom részévé váljon, főleg amennyiben nincs vallásos vagy politikai ellenkampány a foglalkozással kapcsolatban.
1964-ben New Hampshire volt az első állam, amely újra legálissá tette a lottót. A New Hampshire Sweepstakes nevű lottót a lóversenyek eredményeihez kötötték, hogy elkerüljék a lottót tiltó törvényeket. New York 1967-ben hozta létre a lottót és az 1970-es években tizenkét másik állam követte a példáját. Ezek a legális lottóállamok északkeleten koncentrálódtak: Connecticut (1972), Delaware (1975), Illinois (1974), Maine (1974), Maryland (1973), Massachusetts (1972), Michigan (1972), New Jersey (1970), Ohio (1974), Pennsylvania (1971), Rhode Island (1974) és Vermont (1977).
Érdekes párhuzamot vonhatunk egyes lottózók legalizálása és a cigaretta reklámok betiltása között. A fenti felsorolásban látható, hogy a legtöbb állam 1972 után legalizálta és vezette be az állami lottózókat. Mindeközben a dohánytermékek reklámozása 1971 januárja óta tilos az Egyesült Államokban és a dohánytermékekről szóló keretmegállapodás (1998) megtiltja a fiatalok megcélzását, a karikatúrák használatát, a stadionok vagy arénák névhasználati jogait, a kültéri reklámokat és a közlekedési reklámokat, valamint a dohánytermékek árusítását.
Az 1980-as és 1990-es években további huszonhárom állam és Columbia körzet legalizálta a lottójátékokat. Az első több államot átfogó lottójáték 1988-ban kezdte meg működését, és Iowa, Kansas, Oregon, Rhode Island, Nyugat-Virginia és a Columbia körzetet foglalta magában. Több formán és inkarnáción ment keresztül, mielőtt 1992-ben az ismert Powerball játékká vált volna.
Dél-Karolina 2002 januárjában kezdte meg a lottó üzemeltetését, miután a 2000-es népszavazáson a választók jóváhagyták azt. 2002 novemberében Tennessee és Észak-Dakota választói népszavazással engedélyezték a lottójátékok működését államukban és mindkettő 2004 elején kezdte meg működését. Oklahoma 2005-ben indította el államilag ellenőrzött, intézményesített lottóját, majd 2006-ban Észak-Karolina következett.
Indián kaszinók
Az amerikai őslakos indiánok bingótermeket hoztak létre, hogy pénzt gyűjtsenek a törzsi működésükhöz, és ezek az 1970-es években váltak rendkívül népszerűvé. A legsikeresebbek közé tartoztak a nagy tétekkel működő bingójátékok Maine-ben és Floridában, ahol a szerencsejátékok legtöbb más formája tilos volt. Ahogy azonban a téteket emelték, a törzsek jogi ellenállásba ütköztek az állami kormányok részéről. A törzsek azzal érveltek, hogy szuverén (független) nemzeti státuszuk miatt mentesülnek a szerencsejátékot tiltó állami törvények alól.
A különböző államok törzsei pereltek, és a kérdést évekig vitatták a bíróságon. Végül az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Kalifornia kontra Cabazon Band of Mission Indians (1987) ügyben hozott mérföldkőnek számító ítéletével megnyitotta az utat a törzsi szerencsejátékok előtt, amikor megállapította, hogy a törzsi földeken folytatott szerencsejáték-tevékenységek nem tartoznak az állam törvényes joghatósága alá. A Kongresszus által 1988-ban elfogadott Indian Gaming Regulatory Act lehetővé tette a szövetségileg elismert indián törzsek számára, hogy szerencsejáték-üzemeltetési létesítményeket nyissanak rezervátumaikon, ha az állam, ahol tartózkodtak, már engedélyezte a legalizált szerencsejátékot.
2000-ben a kaliforniai választók elfogadták az 1A. javaslatot, amely módosította az állam alkotmányát, hogy az amerikai indián törzsek számára engedélyezze a lottójátékok, nyerőgépek, valamint banki és százalékos kártyajátékok működtetését a törzsi területeken. Korábban a törzsek nagyrészt csak bingótermeket üzemeltethettek.
Az internetes szerencsejáték kora
Annak ellenére, hogy néhány ország, például Nagy-Britannia, hamar elfogadta az internetes szerencsejátékot, és elkezdte szabályozni az iparágat, az Egyesült Államok lépéseket tett az online szerencsejáték-tevékenységének megszakítása érdekében.
A 2006. évi törvénytelen internetes szerencsejátékok végrehajtásáról szóló törvény (Unlawful Internet Gambling Enforcement Act) elfogadása illegálissá tette, hogy a bankok és hitelkártya-társaságok az amerikai ügyfelek által az online szerencsejátékos oldalakra történő fizetéseket feldolgozzák.
2018-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága felülbírálta az 1992-es hivatásos és amatőr sportok védelméről szóló törvényt, visszavonva a sportfogadás föderális tilalmát. A DOJ azonban nemrégiben arra a következtetésre jutott, hogy az 1961-es Wire Act hatálya kiterjed az Egyesült Államokban a legális online fogadásokra is, és korlátozza az államokat abban, hogy ilyen szolgáltatásokat csak az ott lakók számára nyújtsanak. Ami az amerikai szerencsejáték-törvényeket illeti, a tevékenység szövetségi szinten legális csak. Ez azt jelenti, hogy minden államnak joga van szabályozni azt, mind a valós világban, mind a digitális szférában.
Ez is egy felettébb izgalmas téma és most egy meredek eszmefuttatás következik. Az USA, a szabadság földje remek marketinget árul magáról a világ felé. Az ott élő emberek úszkálnak a jogokban és lehetőségekben, legalábbis papíron, amíg nem kezdjük el elemezni az állami szintű törvényeket. Úgy tűnhet, hogy az online szerencsejáték is egy olyan téma amivel a legfelső bíróság nem szeretne foglalkozni, azaz nem szeretné valamiért kimondani hogy legális Amerika területén, minden államban, ezért azt mondja, hogy legális de területileg ez változik.
Az Egyesült Államokban amennyiben a legfelsőbb bíróság bírája leszel, az állás egy életre szól, azaz mindegy, hogy szenilesen kapaszkodsz egy kövület formájú eszmébe, neked jogod van dönteni milliók sorsáról. Ez néha szólhat a szerencsejátékról, máskor a nők jogairól vagy akár fegyverhordozási jogokról.
Jelenleg az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági székében 6 konzervatív és 3 liberális személy ül, így nem nehéz kitalálni, hogy az elkövetkezendő időszakban merre dől a léc ilyen kérdések esetében, főleg ha visszagondolunk egy pillanatra a cikkünkben leírt puritán és evangélikus eszmék elterjedtségére.
Mit mond a közvélemény?
2018-ban az amerikaiak 69 százaléka gondolta úgy, hogy a szerencsejáték erkölcsileg elfogadható, ami 4%-os növekedést jelentett 2017-hez képest. Korábban 2015-ben és 2016-ban is 67% volt a legmagasabb azon amerikaiak aránya, akik szerint a szerencsejáték erkölcsileg elfogadható. A legalacsonyabb elfogadottsági szint erre a kérdésre 58% volt 2009-ben.
Az amerikaiak növekvő hajlandósága, hogy a szerencsejátékot elfogadható viselkedésnek tekintsék, beleillik abba a nagyobb mintába, hogy a nemzet egyre liberálisabbnak tűnik a társadalmi kérdésekben, ezért remélhetőleg a törvényhozók is utolérik a közvéleményt.
A következő részben azt vizsgáljuk, különböző vallások hogyan tekintenek a szerencsejátékra és ez hogyan határozza meg az emberek világnézetét.
