Adnak-e ajándékot a Paris-Roubaix-n?

Mikor kiderült, hogy az áprilisi Paris-Roubaix átkerült októberre, egyfelől csalódott volt mindenki, másfelől viszont izgalom töltötte el az embereket, mert mit szeretnénk látni? Kiváló versenyt, igazi harcot az első helyért. Ősszel pedig esőre, szélre és sárra van kilátás, így ez lehet az utóbbi évek legnehezebb egynaposa. 

Minden idők legveszélyesebb versenye?

Durván hangzik, de nagyon sok esetben igaz a "Kenyeret és cirkuszt a népnek" mondás, ugyanis rendre azokra az eseményekre emlékszünk, ahol valami nagyobb horderejű dolog történt. Kerékpár kapcsán az unortodox támadási kísérletekre, ahol 40-60 km-t mentek egyedül szökésben, vagy a másik eset, ha zord időjárási körülmények vannak. Ez utóbbi nem feltétlenül öröm, ugyanis a versenyzők testi épsége a legfontosabb. A vasárnapi Paris-Roubaix feszegeti a határokat, ami elsősorban a pavés szektorok és a várható eső kombinációja miatt okozhat gondot a versenyzőknek. 

A vizes kockakövek miatt teljesen más lesz a verseny. A versenyzők pánikolnak, elveszítik az irányítást a kormány felett, tiszta káosz az egész - mondta Sven Nys. 

Ilyenkor az egész egy jégpályává változik, esetleg a kockakövek melletti szekcióban lehet haladni, de az sem életbiztosítás, mert a saras felület lassabb haladást biztosít. A háromszoros bajnok, Johan Museeuw beszélt arról, hogy ebben az esetben hamarabb szétszakad a mezőny, mivel eltérőek a versenyzők képességei ezen a felületen. Az egykori bajnok a guminyomásról is beszélt, miszerint az alacsonyabb a jobb. 

Véleményem szerint, az sem elvetendő ötlet, ha kerékpárt cserélnek, mint szokták azt tenni a hegyi egyenkénti időfutamokon. Lesz egy beállítva az aszfaltozott részre (magasabb nyomással), míg lesz egy alacsonyabb a pavés/saras szektorokra. Az is igaz, hogy egy ilyen versenyen a helyezkedés is fontos, szóval ebből a szempontból a kerékpárcsere nehézkes, de most inkább térjünk rá a versenytávra és az ominózus pavés szektorokra. 

Utóbbiból nem lesz hiány, összességében 55 km-nyi kockaköves rész, míg a teljes táv 257,7 km. Hiába, hogy a Monumentum első szakaszában többségében aszfaltozott úton haladnak, az eső és a szél miatt már itt is lehetnek támadások, kulcsfontosságú a helyezkedés. A 31 szektorból az Arenberg mindenki számára ismerős lehet, de fontos szerep juthat a kíméletlen Carrefour de l'Arbre-nak is, amely a céltól nem messze található és az egyik legkegyetlenebb a versenyzők számára. 

Taktika, minek az?

Azt láthattuk az elmúlt években, hogy azok a csapatok, akiknek a specialitása a pavés versenyek (elsősorban a Quick Step), külön taktikával készülnek, főleg azóta, hogy olyan ellenfeleik vannak, mint Peter Sagan, Wout van Aert és Mathieu van der Poel. Nincsenek olyan klasszisuk, mint Tom Boonen, így a csapatmunka még inkább fókuszba kerül. Felmerül a kérdés, hogy ilyen időjárási körülmények között - szinte egész napra esőt mondanak -, érdemes-e komolyabb csapatmunkát kidolgozni?

Úgy vélem, hogy a Quick Step (és talán még az AG2R) az a csapat, akiknél van 4-5 opció a győzelemre, így menni kell árral, ahogyan Museeuw mondta: valahogy a bringán kell maradni. A többi csapatnál egyetlen kapitány van, akikre építenek mindent, ha ott bukik a történet, akkor a második emberük lényegesebb gyengébb. Pontosan emiatt, eléggé kaotikus versenyre számítok, ugyanis amint az első komolyabb esélyes kiszáll, onnantól borulhat minden. 

Wout van Aert vagy Mathieu van der Poel?

A fogadóirodák szerint, két esélyes van. A gond az, hogy egyiküket sem érzem feltétlenül óriási favoritnak, ami ugyan semmit sem jelent, de az mérvadó lehet mindenki számára, hogy Mathieu van der Poel most tért vissza egy komolyabb sérülésből, illetve sosem indult még a Paris-Roubaix-n. Wout van Aert már kétszer indult, viszont megint akkora nyomás van rajta, mint a világbajnokságon. Akkor nem viselte el - teljesen érthető módon -, és azt sem szabad elfelejteni, hogy igazán komoly favoritként mindössze egyetlen egynapost nyert a belga (Amstel Gold Race). 

Az ugyanakkor kétségtelen, hogy az eső jobban segíti őket a cyclocross múlt miatt, de ez más versenyzőkre is igaz. Mathieu van der Poel csapattársa, Tim Merlier is aktív résztvevője a cyclocross viadaloknak. A belga versenyzőnek ugyanakkor ez lesz az első Roubaix-ja. Peter Sagan szintén kiemelkedő kerékpárkezeléséről híres, igaz, hogy nincsen olyan formában, mint 4-5 éve, de sosem szabad őt leírni.

Megint a Quick Step

Quick Step, de miért foglalkozunk ennyit a belga csapattal? Azért, mert náluk van a legnagyobb rutin. Patrick Lefevere pályafutása során 13 alkalommal nyert a versenyzőivel Paris-Roubaix-t, ami összességében 52%-os teljesítményt jelent az elmúlt 25 év során! Ez egészen elképesztő, hiszen a legnehezebb egynaposról beszélünk, gyakorlatilag biztos, hogy az egyik versenyzője dobogóra áll (versenyek 80%-ban ez megtörtént!). 

Az én egyik titkos esélyesem Zdenek Stybar, aki rendkívül jól mozgott a belgiumi vb-n is (7. lett), ráadásul eléggé komoly cyclocross múlttal rendelkezik (világbajnok). Stybar előnye továbbá még az is, hogy csapatában ott van Asgreen, Sénéchal, Lampaert és Ballerini, valószínűleg rájuk is figyelni kell a mezőnynek, így nagyobb a mozgástere a cseh versenyzőnek. 

Ha ez nem lenne elég, akkor Kasper Asgreen fejlődése töretlen volt az elmúlt években, amivel a világ egyik legjobb időfutamosává vált, illetve a pavés versenyeken kiváló formát mutatott. Emlékezhetünk rá, ahogyan Mathieu van der Poel ellen nyert egy Flandriát, de az sem szabad elfelejteni, hogy magányos szökésből nyert Harelbekét tavasszal. Florian Sénéchal formája szintén kiváló (vb-n 9. lett, pedig a pálya messze volt a számára ideálistól). 

A francia versenyző az egyik legnagyobb tehetség, sokan őt nevezték meg pár éve, mint a következő nagy pavés versenyzőt. Eddig háromszor végzett top20-ban a Paris-Roubaix-n úgy, hogy egyszer sem volt kiemelt ember. Yves Lampaert a legutóbbi Roubaix-n dobogós volt, de rendre hozza a jó eredményeket a kockaköves versenyekről. Minimum négy olyan opciója van Lefevere-nek, akivel megnyerheti a versenyt. 

Ki marad a kerékpáron?

Ez lehet a legfontosabb kérdés, ezért is kell óvatosan bánni a tippeléssel, nem szabad nagy összeget kockáztatni, mert teljesen kiszámíthatatlan a verseny. Stybar dobogójában lehet fantázia (7.00), ahogyan Asgreen top3 sem elvetendő (5.00). A head-to-head piac jóval veszélyesebb egy ilyen versenyen, mint mondjuk egy Milano-Sanremón. Az alacsony szorzókban nincsen érték, hiába találunk több kedvező párosítást is.