Atlétika-vb: Jó kis döntők a zárónapon

Vasárnap este véget ér a londoni atlétikai világbajnokság. A férfiaknál még három számban nem avattak bajnokot: magasugrásban, 4x400 méteres váltóban és 1500 méteren. Főleg utóbbinál ígérkezik hatalmas harc az aranyért.

Eljött a katari ideje

Mutaz Essa Barshim és Bohdan Bondarenko néhány éve elképesztő versenyeket produkált a magasugróknál, kihozták egymásból a maximumot és a 2.40 feletti magasságokat ostromolták. Az elmúlt két szezonban viszont sérülésekkel és formahanyatlással is küszködtek, de ez a londoni világbajnokság ismét róluk szólhat. Pontosabban Barshimről, aki a riói és moszkvai ezüst, illetve londoni bronz után végre felérhet a csúcsra egy világversenyen. Jó formát mutatott a katari az egész szezon során, négy Gyémánt Liga versenyen indult, Dohában 2.36-tal, Sanghajban 2.33-mal, Oslóban 2.38-cal, míg Párizsban 2.35-tel nyert.

Mutaz Essa Barshim. Fotó: filip bossuyt/Flickr

Ezzel szemben Bondarenko nem tudott 2.32 fölé jutni, tehát, ha szárazon a számokat nézzük, akkor az ukránnak akkor lesz esélye az aranyra, ha feljebb tudja tornázni az idei legjobbját. A selejtező alapján ez benne van a pakliban, a 2.31-et szépen vette. Egyébként nem egyszer kiénekelték már a sajtot a szájukból, most erre Danil Lysenko lehet képes, aki idén 2.34-et is ugrott már. Nagyon tehetséges az orosz srác, és mellett szól, hogy nyomás nélkül versenyezhet. Ha Barshim hozza a szezon során mutatott stabil 2.35 feletti magasságot, akkor nem hiszem, hogy bárki legyőzheti, ha viszont nem lesz annyira színvonalas döntő, akkor még Lysenko is labdába rúghat.

Elképesztő verseny lesz

Egy egyéni férfi futó döntő maradt az utolsó napra, méghozzá az 1500 méter, ami az elmúlt években Asbel Kiprop felségterülete volt, de könnyen lehet, hogy Londonban új bajnoka lesz a távnak. Kiprop egyébként az elmúlt három világbajnokságon nem talált legyőzőre, az olimpiákon viszont Peking óta nem tudott dobogóra állni. Tavaly Rióban minden idők egyik leglassabb döntőjét futották, de öt éve Londonban sem szaggaták szét magukat. Kiprop inkább a gyors versenyeken verhetetlen, viszont két fiatal honfitársa, Elijah Manangoi és Timothy Cheruiyot már egy tempós futamban is fel tudja venni a kesztyűt a címvédő kenyaival. Kipropnak nem voltak idén igazán meggyőző futásai, hol Manangoi, hol Cheruiyot verte, ugyanakkor a vb egy más kávéház. Messze Kipropnak van a legnagyobb rutinja a három kenyai közül, ráadásul, ha megnézzük az elmúlt világversenyek döntőit, akkor rendre elegendő volt a 3:30-on kívüli idő az aranyhoz. Ezt a mezőnyben többen is tudják, az európaiakra is oda kell figyelni, például a lengyel Marcin Lewandowskira vagy a cseh Jakub Holusára. Előbbinek a mezőny talán legjobb hajrája van, ha elkövetik azt a hibát, hogy nem lesz nagy tempó, akkor a lengyel akár meglepetést is okozhat. Holusa nagyon meggyőzően mozgott az elődöntőben, valamiért azt érzem, hogy megráncigálja a kenyaiak nem létező bajszát.

Verhetetlennek tűnik USA

Hagyományosan a férfiak 4x400 méteres váltójával zárul a világbajnokság, amely az elmúlt évtizedben abszolút az amerikaiakról szólt. Egészen 2003-ig kell visszalapozni a históriás könyvekben, amikor azt a dátumot keressük, amikor nem USA nyert. Tony McQuay-ék most is toronymagas favoritként várják a döntőt. Kíváncsi vagyok, hogy LaShawn Merritt helyet kap-e a csapatban, egyéniben ugyanis nagyon nem volt meggyőző, ugyanakkor hihetetlen rutinnal rendelkezik, a 2005-ös helsinki világbajnokság óta mindegyik aranyat nyerő csapatban ott volt. Trinidad és Tobago a legnagyobb ellenfelük, már tavaly Rióban is ők volt a legveszélyesebbek. Nagyon rendben van ez a csapat Lalonde Gordonnal és azzal a Jereem Richards-al, aki 200-on harmadik lett. A bronz maradhat az öreg kontinensen, ugyanis Belgium és Nagy-Britannia pályázik rá a legjobb eséllyel. A hazaiak óriási támogatást kapnak, ez pedig 4x100-on komoly meglepetésre aranyérmet hozott nekik. Nem annyira ütős a csapatuk, de nagy szívvel, nagy támogatással sokat kihozhatnak magukból. Rióban ugyan más felállásban, de sikerült dobogóra állniuk.