Bajnokok Ligája: Labdafüggők újabb háborúja

Guardiola és Sarri nem győzték egymást dicsérni a City és Napoli összecsapása előtt és után. A bromance oka nem más, minthogy ugyanazt szeretik látni a pályán: letámadás, labdabirtoklás és kombinatív játék. Hasonló filozófiák, eltérő játékosok. Újra összecsapnak a Napoli eredménykényszere mellett!

Guardiola mattolta Sarrit

Nagyon felemás meccset játszottak egymással legutóbb, két teljesen eltérő félidővel. Mindkét csapat 4-3-3-ban állt fel, és szinte a kapuk előtt már letámadták egymást. Erre mondták a Sport TV stúdiójában, hogy kinyílt a Napoli. Ami mondjuk működik az olasz bajnokságban, az Manchesterben nagyon nem jött össze. A rosszul felépített pressziót Guardiola csapata - ez saját vélemény - gyönyörűen játszotta át. Átívelték az olaszok felett, kitették szélre Silvának, keresztlabdával mozgatták a védelmet, vagy épp üresbe gurították a 16-os mellett. Az olasz presszió pedig semmit nem ért konkrétan. A következő képen is erre láthatunk példát, a második gól előtti pillanatok során. A két zöld karikás védő hatással van a támadásra, a többiek csak úgy futnak. Különösen Diawara és Zielinski nem tudta hol is van pontosan, ő kocogtak amerre ment a labda.

A második félidő elején a City visszább vett a tempóból, a Napoli letámadása pedig hatékonyabb lett, és többet is tudták birtokolni a labdát. Guardiola csapata gyors támadásokra rendezkedett be, amit a Napoli büntetőból szerzett gólja után adott fel, és újra magánál tartotta a labdát. Ekkora már az olaszok túl voltak sok-sok hasztalan kilométer futáson, és elfáradtak. Legutóbb azt írtam, hogy hasonló taktikával játszanak, de Guardiola a tanár, Sarri a diák. Ahogy körmölt az első félidőben az olasz, arra gondoltam, hogy ez a mondat rendesen betalált, de a játék képe is ezt mutatta. A City uralta a pályát, pontosan az történt, amit akartak, hogy történjen. Az olasz helyzetek többsége az ellenfél ritkán elhibázott passzolgatásából eredt, ami nem hangzik túl jól rájuk nézve. Sakk-matt.

Akkor most megint nyernek?

Ez a City egy remekül felépített csapat, még a kapusuk is annyira technikás, hogy tűéles pontossággal passzol 30-40 méterre laposan, két ember között. Erre a Napoli sem volt felkészülve, és ha nem lenne hosszú szezon még előttünk, tehát csak ez a meccs számítana, akkor megint simán nyernének a manchesteriek. Viszont egyre inkább azt gondolom, hogy Guardiola pontosan annyit kockáztat, amennyit kell, ezért alibizik el a meccsek utolsó 20-30 perceit. Tartalékol. Az is lehet, hogy most beéri még a döntetlennel is, az első hely még úgyis simán meglesz, miközben a Napoli egyelőre csak harmadik a csoportban. A gólok piaca most is kész vicc, kár fogadni rá, például a 2.5 gólnál több 1.52-es odds, de mindkét csapat gólja sem túl veretes ezzel az 1.45-ös szorzóval. Két dologban gondolkodom, egyrészt hogy a City legalább kétszer betalál (1.84), másrészt pedig első félidős gólokban. Sarrinak egy pillanatig nem fordult meg a fejében bunkert játszani a City ellen, miközben Guardiola ahogy az előbb írtam, szereti megnyomni az elejét, az első két gólig, hogy a másodikban kiengedhessen a csapat.