Antonio Conte: A megállíthatatlan edző

Ebben a cikkben az olasz edző karrierjét boncolgatjuk, hogyan lehet a nemzeti bajnokságok specialistája, illetve mit köszönhet neki a Squadra Azzurra, amely 2021-ben Európa-bajnok lett? A Tottenham Hotspur helyzetével is foglalkozunk, milyen hatása volt Antonio Conte érkezésének?

Conte és a Juventus

A Juventus 2010-ben kisebb válságon ment keresztül, Luigi Delnerivel a klub mindössze a 7. helyen végzett a bajnokságban. Az egy éve regnáló Andrea Agnelli elnök 2011 nyarán leigazolta Antonio Contét, akire a második vonalban elért eredményei miatt figyeltek fel. Csapatai offenzív játékot preferálták, 4-2-4-es rendszere mindenkit meglepett. Kezdetben ezt használta Torinóban is, majd a középpálya és a védelem stabilitása érdekében, váltott 4-3-3-as rendszerre, amiben kulcsszerepet szánt Arturo Vidalnak. 

Legfrissebb Antonio Conte cikkünk

Előzetes

Olasz labdarúgás, melyet a botrányok és a csalások emeltek fel

Olaszországban visszatérő probléma a meccsek befolyásolása és a bundázás, gyakorlatilag az elmúlt 100 év olasz labdarúgását áthatja és nincs mit tenni ellene.

2023 okt 20. 20:55

Az első évében bajnoki címet nyert veretlenül, de nagyobb érdem volt, hogy rendbe tette a védekezést. Ez nagyobb részben Walter Mazzari akkori Napolijának volt köszönhető, aki miatt a Sienánál már olykor használt 3-5-2-es rendszerre állt át. A védelem stabilitása azonban csak az olasz szinten volt kifizetődő, nemzetközi sikerek nem jöttek. A biztonsági játék sok esetben visszaütött a kupameccseken (nem mertek kockáztatni, míg az ellenfelek igen). 

Conte, mint szövetségi kapitány

A bajnoki triplázás azonban új állást hozott Conténak, olasz válogatott szövetségi kapitánya lett. Az Eb-re könnyedén kvalifikálták magukat, pedig a játékoskeret messze volt a legjobbtól, míg a kontinensviadalon negyeddöntőig jutottak. Ahogyan a Juventusnál, úgy az olasz válogatottban is a 3-5-2-es és 4-3-3-as rendszerek között váltogatott. Az Eb-n azonban kényszerből kellett taktikát váltani, ugyanis sok játékos bajlódott sérüléssel, így az amúgy sem acélos keret tovább gyengült. 

Mindezek ellenére, kiejtették az Eb-címvédőt (Spanyolország) és csak büntetőkkel maradtak alul a vb-címvédővel szemben (Németország). Conte és az olasz válogatott teljesítménye messze túlszárnyalta az elképzeléseket, azonban a belső viszályok miatt (az olasz klubcsapatok nem támogatták Conte törekvéseit, ahogyan a szövetség sem), inkább Anglia felé vette az irányt. 

Chelsea: más ország, más liga, de az elv ugyanaz

Conte az Európa-bajnokságról érkezve azt látta, hogy José Mourinho romokat hagyott maga után, míg a Chelsea vezetésében eléggé komolyak az elvárások a kerettel szemben. A nyomás nagy volt, ha ez nem lett volna elég, akkor csak meg kellett néznie a riválisokat: Pep Guardiola, Jürgen Klopp, Arséne Wenger, José Mourinho és Mauricio Pochettino. A szakma krémje. 

Kezdetben egy 4-1-4-1-es rendszerben gondolkodott, de kijózanító pofont kapott Klopptól és Wengertől. Ekkor jött a zseniális húzás: 3-4-2-1-es felállás, melyben Hazard szinte szabadon mozoghat, David Luiz irányítja a támadások mélységi építését, míg középen Kanté robotol. Egy olyan országban próbálkozott a három belső védős felállással, ahol ez egyáltalán nem volt divat, de olyan eredményeket ért el, ami miatt még a ligába frissen bekerülő Guardiola is kénytelen volt a Chelsea ellen háromvédős felállásra váltani. 

Conte zsenialitása abban rejlett, hogy a 3-4-2-1-es rendszer révén képes volt a pálya minden szegletében létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Támadásban a szélsők és egy középpályás fellép a Hazard - Pedro - Diego Costa trió segítésére, míg védekezésben a két szélső visszazár, így lezárva az oldalvonal melletti területeket. Az első évben megnyerte az angol bajnokságot Conte, ami sok apró összetevőnek volt köszönhető. 

A megfelelő taktika kiválasztása mellett, temérdek videoelemzés, megfelelő alapozás, illetve a nemzetközi kupa nélküli szezon. Ez utóbbi miatt, szinte minden bajnokin maximális hőfokon égett a csapat, ráadásul a kettős terhelés alól való mentesülés révén, elkerülték a csapatot a sérülések is. Az angliai két éve alatt, az összes klasszis edzőt legyőzte, de a nemzetközi kupában a londoni sztárcsapattal sem tudott sikert elérni. 

Antonio Conte hazatérése az Interhez

Mikor bejelentették 2019-ben, hogy Antonio Conte elvállalta az Inter irányítását, akkor már sejteni lehetett: csak idő kérdése, hogy mikor nyeri meg újból az olasz bajnokságot. Juventus hanyatlásnak indult, többieknél is az átmenet zajlott, Conte így újból lecsapott. Óriási munkamorálja és motivációs képességei felrázták Milánó kékebb felét, így már csak az optimális taktikát kellett megtalálni. 

Valószínűleg kitaláltátok, hogy a három belső védő megint alap volt, de mivel két használható csatára volt, ezért visszatért a 3-5-2-höz. Van egy rendkívül masszív taktikai modellje, amit gyorsan képes adaptálni, ez a sebesség pedig korán kifizetődik. Gyakorlatilag a klubjaival már az első évben sikereket ér el, hamar felismeri, hogy milyen apró változtatásokat kell eszközölni az alaptaktikán, ha valami mégsem működne. 

Annak ellenére, hogy a védekezés az egyik kulcs Conte taktikájában, nagyon fontos kiemelni, hogy milyen támadói voltak és hogyan "hasznosította" őket. A középcsatár sok esetben egy robosztus támadó, aki labdával sem ügyetlen Conte rendszerében: Romelu Lukaku (Inter), Diego Costa (Chelsea), Fernando Llorente (Juventus), Mirko Vucinic (Juventus) és Graziano Pellé (olasz válogatott). 

Ezek a játékosok valószínűleg Conte regnálása alatt voltak a csúcsformában, képesek voltak mélységbe visszalépni és a felfutó társakat labdával kiszolgálni, de megtartották és visszajátszottak az irányukba felívelt labdákat, ha a szituáció úgy kívánta meg. Védekezésben az első vonalat képezték. Ahogyan a Juventus és a Chelsea, úgy az Inter is bajnok lett, csapat egyik sztárja pedig Lukaku volt, akiről mindenki azt írta, hogy végre azt a teljesítményt nyújtotta, amire tehetsége predesztinálta. 

Edzőt keres a Tottenham

Az elmúlt években a Tottenham odaért az angol elit közvetlen közelébe, de nem tudták megfelelően pozícionálni magukat. Ennek fő oka az volt, hogy mindent akartak. Bajnoki cím, ha az nem jött össze, akkor európai kupasiker, de végül mindig elbuktak. Mauricio Pochettino nem rossz edző, de nem olyan szakember, aki képes felérni a csúcsra, míg Mourinho számára a Tottenham-kaland csak egy kis levezetés volt.

A pár hónapig ténykedő Nuno Espirito Santo tisztes szakember, de jó barátja, Jorge Mendes ügynök olyan magasságokba emelte, ahol törvényszerű volt a bukás. A Tottenham kerete ráadásul eléggé speciális, hiszen van egy robosztus és technikailag képzett kiváló középcsatár, gyors támadók, nagy munkabírású középpályások, illetve a három belső védős rendszerre tökéletesen alkalmas keret. Valószínűleg senki sem illik jobban a kispadra, mint Antonio Conte.

Eladja negyedjére is ugyanazt Antonio? 

Antonio Conte visszatért Angliába, hogy újból legyőzze a Klopp - Guardiola párost, akik közben kiegészültek a Tuchel - Rangnick duóval. A világ jelenlegi legjobb edzőiből négy a PL-ben van, akik ellen bizonyítania kéne az olasznak. Ahogyan korábbi állomáshelyein, úgy most is sok dolog a kezére játszik. A csapat megint kissé lesajnált (ahogyan a Juventus, Chelsea és Inter volt), de a nemzetközi kupa nem nyomja a vállait. 

A Tottenham ugyanis kiesett a Konferencia Ligából, így maradt a bajnokság tavaszra (és a két nemzeti kupa). Emlékezhetünk rá, hogy mi lett a vége ilyen esetben a Juventus és Chelsea kispadján az aktuális szezonjának? Bajnoki cím. Azért attól most eléggé messze vagyunk, ráadásul a csapat nem Contéval kezdte meg az alapozást, illetve tetemes hátrányra tettek szert: 15 mérkőzést játszottak, 26 ponttal állnak, míg az első helyen lévő Manchester City 44 ponttal büszkélkedhet 18 mérkőzés után. 

Ha mindhárom elmaradt bajnokiját megnyeri Conte, akkor is 9 pont lesz a hátránya 20 fordulóval a vége előtt. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: Conte a létező legjobb edző, ha bajnoki menetelésről van szó. Nincs még egy olyan szakember, akinek ilyen masszív tudással rendelkezne, hogyan kell a semmiből felépíteni és felrázni egy motiválatlan keretet hetek alatt. 

Az már jól látható, hogy megint mit vetett be? A szokásos 3-4-2-1-es és 3-5-2-es rendszert, amivel már egyszer megszivatta Angliát. Ahogyan írtuk, ez a keret tökéletesen alkalmas erre a rendszerre, Harry Kane töltheti be Lukaku vagy Costa szerepét (sokkal alkalmasabb rá, mint elődei), Son lehet az új Hazard, védelemben is van bőven merítési lehetőség, míg a szélekre Emerson és Reguilón tökéletes választás lehet, utóbbi Lopetegui mellet gyakorolhatta a támadások segítését, amit Conte is kér tőle. 

Conte rendszerének egyik alapja volt, hogy a három védős rendszer közepén egy labdabiztos játékosnak kell szerepelnie, akinek jó a térlátása, jelenleg ezt a szerepkört Eric Dier töltheti be, aki nem tökéletes választás, de nincsen jobb a keretben. A másik opció Cristian Romero lehet, aki Gasperini három belső védős rendszerében megtanulta, hogyan működik a labda felhozatala, de egyelőre még sérüléssel bajlódik az argentin hátvéd. 

Davinson Sánchez és Ben Davies kap szerepet Dier mellett a védelemben, de valószínű, hogy Romero visszatérésével valamelyikük kikerül a kezdőből. Ahogyan a korábbi csapatainál, úgy a Tottenhamnél is védekezés esetén visszazár a két szélső (Reguilón és Emerson), viszont támadás során jól jöhet a kreativításuk (meccsenként 6-7 keresztlabdával operálnak). 

Mi hiányzik a nemzetközi meccseken?

A taktikája annyira masszív és biztos lábakon áll, hogy szinte egyik edző sem tud vele mit kezdeni, de akkor miért nem sikeres az európai kupaporondon? Azért, mert az oda-visszavágós rendszerben kellenek a váratlan húzások. Mikor játszotta élete meccsét a BL-ben Conte? Amikor kényszerből 4-3-3-as felállásban kellett a Juvét csatába küldeni a később BL-győztes Real Madrid ellen, végül 2:2-re végeztek, de felvették a versenyt egy közepes kerettel Európa legjobbja ellen (mert Ancelotti nagyon meglepődött honfitársa húzásán). Talán ez a tökösség hiányzik Contéból a nemzetközi kupameccseken, amíg ez nincsen, addig maradnak a bajnoki címek!