Drága bátyám, menjél inkább Fiorentinára!

Mennyire teremt versenyhelyzetet az, ha van hat nagyjából egykorú támadód, akiket jobb csapatokból kiszórtak és most építenék fel a karrierjüket újból? A Fiorentina érdekes vállalkozásba kezdett, elmúlt évek alapján van alapjuk a bizakodásra. 

Nem kell ide tapasztalat!

Vincenzo Italiano tavaly nyáron vette át a Fiorentina irányítását, akkor még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán ő lesz-e az edző a következő szezonban. Végül a 7. helyre futottak be, ami teljesen vállalható eredmény, mindezt úgy, hogy legjobb játékosuk szezon közben távozott. Érdekes üzleti manővereket folytat a firenzei klub, ugyanis 20 millió euró alatti összegért (ritkán, de ezt is meghaladva) vásárolnak 20-25 év közötti játékosokat, akiket megpróbálnak fejleszteni és hátha belőlük egyet vagy kettőt eladnak 70-80 millióért. 

Az egyik felvásárlójuk a Juventus, akik 160 milliót hagytak a firenzei kasszában az elmúlt években. A csapat nem tud sosem annyit gyengülni, hogy kiesésbeli problémájuk legyen, viszont egy-egy jobb szerepléssel felhívhatják a nagyobb csapatok figyelmét a fiatalabb tehetségeikre. Idén a támadósorból sokan áhítoznak arra a bizonyos lehetőségre, egyelőre úgy tűnik, hogy Jovic kapta meg a lehetőséget, mellette Sottil és Kouamé a támadósorban. Ezzel a trióval 3-2-re nyertek a hétvégi bajnokin, de nehéz szülés volt. 

Érdekes lesz az idei Fiorentina, mert kimondottan nagy tehetség nincsen a csapatban, de olyanok, akik korábban valahol már bizonyítottak, de végül nem tudtak szintet léptek, na velük tele a támadósor. Ez lehet egyfelől inspiráló is, de akár visszahúzó erővel is hathat, hiszen, ha korábban nem sikerült a szintlépés, akkor most miért sikerülne? Luka Jovic nagy ígéret volt a Frankfurtnál, de Madridban teljesen leépült. A Serie A-ban első meccsén gólt szerzett, de mire képes hosszabb távon?

Rotációval kezdtek

A holland Twente edzőjének, Ron Jansnak az volt a terve, hogy a selejtezőkben, illetve a bajnokságban is más-más felállást alkalmaz. Végül ez a harmadik meccsig tartott ki, akkor érződött, hogy hiába a csapat legnagyobb tehetsége a görög Tzolis, egyelőre a rutin (Misidjan és Van Wolfswinkel) az, ami segíthet, ha be akarnak kerülni a Konferencia Liga csoportkörébe. 

Igyekeznek kontrollálni a meccseiket, szélekről érkeznek az ívelések Ricky van Wolfswinkel irányába. A csapat egyelőre sikeres, sorra hozzák a győzelmeket, de az érezhető volt, hogy a védelem még sebezhető. Ennek valószínűleg az az oka, hogy tényleg nincsen kiemelkedő védőtehetség a keretben, de egy rutinos játékos sem a hátsó alakzatban, aki segíthetne elfedni a hibákat. 

Nem kell visszafogniuk magukat

Ha a Twente védelme nem acélos, akkor mit mondjuk a Fiorentináéról, akiknek szögletből csavartak egy gólt kis túlzással. Gollini több alkalommal is pocsékul helyezkedett, valószínűleg ezen múlt a két bekapott góljuk. Hiába volt ott a védelemben a 195 centiméter magas Nikola Milenkovic, pont egy fejesből egyenlített ellenük a Cremonese. Ez egy olyan párharc lehet, ahol a gólok dominálhatnak. 

A támadósorok kreatívak, érkeznek a szélekről az ívelések, amiket egyik védelem sem tud kivédekezni, illetve olyan középcsatárok vannak, akik azért már rendelkeznek olyan rutinnal, hogy ilyen szituációkat megoldjanak. A kérdés inkább az, hogy a 2,5 overben vagy a mindkét csapat gólt szerez opcióban van nagyobb érték? Érdekesség, hogy az irodák arra több esélyt látnak, hogy valamelyik fél 3-0-ra nyer, mintsem mindkét klub gólt szerezzen. Mi ezt épp fordítva gondoljuk!