A Tour de France áttette székhelyét Franciaországba, ahol kezdésnek egy trükkös sík etap vár a mezőnyre. Folytatódik a Sagan - Van Aert csata? Fabio Jakobsen újabb sikert könyvelhet el? Vége Caleb Ewan is tud sprintelni?
Nehezebb dolguk lesz, mint Dániában?
A dán rajt kapcsán záporoztak a kérdések, mondván mi lesz a sprinterekkel az oldalszélben? Mi vár rájuk az ikonikus hídon? Ezekből végül semmi sem lett, ráadásul a felhajtás miatt kicsit el is felejtették a csapatok, mi vár rájuk Franciaországban. A negyedik etap ugyanis eléggé trükkös, mondhatnánk, hogy szimpla sprint, de ez bizony majdnem 2000 méter szintkülönbséget tartalmaz (1781 méter), több olyan emelkedővel (Cote de Nielles-les-Blequin, Cote de Remilly-Wirquin és a Cote du Cap Blanc-Nez), amelyek klasszikus egynaposokon szoktak lenni, ahol szét akarják szedni a mezőnyt a szervezők.
Az említett emelkedők 1-1 km hosszúak, általágban 6-8% környékén. Ha lenne egy a szakaszon, nem gond, de az, hogy szinte egy kisebb hullámvasút lesz az etap, illetve a sprinthez közeledve is meg kell "mászni" egy ilyen meredeket, az nem tesz jót a gyorslábúaknak. A szakasz Dunkerque városából indul, Calais-ban lesz a cél, utóbbi azért is érdekes, mert még sosem volt befutó helyszíne. A versenyzők számára ismeretlen, viszonyla ritkán versenyeznek itt, hiába van a térségben a 4 Jours de Dunkerque francia többnapos. A helyismeret azért is fontos, mert Calais felé vezető úton a tengerpart mentén haladnak, ahol komoly oldalszél fújhat be.
Ha eddig pihentek a csapatok, akkor egy ilyen szakaszon szét lehet szedni a mezőnyt, hiszen a kisebb dombok már önmagában kihívást jelentenek a Groenewegen típusú versenyzőknek, de a szélben még a legjobbak is zavarba hozhatóak. Dániában ezt nem használták ki, de most már olyan csapatoknak is muszáj lépniük, mint a Quick-Step, Alpecin és a Jumbo-Visma.
Miért vagy olyan ideges?
Peter Sagan és Wout van Aert közel sem felhőtlen kapcsolata régre nyúlik vissza, vasárnapi etapon pedig egy újabb fejezet íródott a történetükbe. Történt ugyanis, hogy egy erősen cikázó hajrát láthattunk, ahol a mezőny élén haladók egyáltalán nem sprinteltek szabályosan, ha szigorúan a szabályokat nézzük. Az egyenes vonalú sprintet ugyanis senki sem tartott, Van Aert az út közepéről szorította le Sagant, míg a szlovák világbajnok az ausztrál Caleb Ewant. Kinek a hibája a kialakult helyzet?
Fabio Jakobsen a borzalmas kanyarvételének köszönhetően kiírta magát a hajrából, hiába vezette fel kiválóan a sprintet Sénéchal és Morkov, a holland egyszerűen nem fért oda a mezőny elejébe. A Quick-.Step nem hibázott, ellenben a Jumbo-Visma igen. A videón látható, hogy Morkov kiborít (a tiszta oldalra), de Laporte nem vezet tovább, hanem Van Aert egyből kezdi is a hajrát, kissé kaotikus volt a jumbósok taktikája, ebből is látszik, nem szoktak hozzá ilyen nagy sprintek dinamikájához.
Peter Sagan viszont joggal lehet ideges - ahogyan Caleb Ewan is -, hiszen Van Aert próbálta zárni az íveket, de mikor valaki középről indítja a sprinter és a kordonok mellé érkezik, az minden, csak nem szabályos (kizárás). A sprint másik vesztese a folyamatosan rosszul választó Jakobsen, aki úgy jött be 5. helyen, hogy 50 méterrel a vége előtt még hatan voltak előtte és két méter hátránya volt, újból irányít kellett változtatni.
Mit tudunk eddig?
A legjobb vonattal a Quick-Step rendelkezik, Jakobsen a leggyorsabb versenyző, viszont ő is képes hibázni. A holland szemszögéből nem jó előjel, hogy az utolsó 2 km-en belül két éles kanyar is van, ahol a helyezkedés rendkívül fontos. Itt megint figyelni kell az íveket, hiszen Sagan vagy épp a Trek csapata ebben kiváló. Dylan Groenewegen szó szerint a semmiből nyert, utoljára 2020-ban az UAE Tour sprintjében szerzett első helyet, hasonlóan rangos sprintermezőnyben.
Egyelőre nem tudni, hogy ez lesz-e Groenewegen feltámadása, de az biztos, hogy a Dauphinén a Jumbo-Visma kidolgozott ellene egy taktikát, hogyan kell az ilyen keddihez hasonló dombos etapon izolálni őt. Valószínűleg ezt meglépik majd újból, hiszen Van Aert három darab második helye után már nyerne, ez pedig a tökéletes helyszín a győzelemre. Caleb Ewan balszerencse sorozata tovább folytatódik, idén alig volt sprintbefutó, ahol ne történt volna vele valami.
Jasper Philipsen egyelőre rosszul helyezkedett mindkét hajrában, de az látszik, hogy sebességben csak Jakobsen jobb nála. Hugo Hofstetter stabilan hozza a top10-ket, de tőle ezt megszokhattuk a nagyobb versenyeken. Alberto Dainesére érdemes még figyelni, aki már a Girón is megmutatta, hogy hiába vannak a mezőnyben sztárok, rendkívül okosan helyezkedik és jól teszi a kereket, így akár még dobogót is szerezhet.
Pedersen, végre
Dániáról tudjuk, hogy szeles, de szinte egy az egyben érvényesek az ottani időjárási viszonyok a La Manche csatorna környékére is, azzal a fontos észrevétellel, hogy Calais környékén 18-19 fok várható. Mads Pedersen nem tudta megszerezni a sárga trikót, szakaszt sem nyert hazájában. Az viszont kétségtelen, hogy a negyedik etap az, amely tökéletes számára egy sikerre. Miért?
Folyamatos szél várható egész nap, ha nem is lesz tempó végig, de az idegesíti a mezőnyt. Az eddigi legnagyobb szintkülönbség - közel 2000 méter - és a leghidegebb. Ebben Pedersen a legjobb Van Aert mellett. Technikás befutó, ez szintén előnyt jelenthet számára. A vasárnapi sprintnél két dolgon csúszott félre Pedersennek a jó helyezés: Philipsen kerekén volt, de mikor lendületbe jött, akkor Morkov és Philipsen lezárta előtte a területet.
Ez megzavarta őt, a videón is látható, sokat vesztett a lendületéből. Arra viszont Pedersen is kitért, hogy a kanyar előtt nem jól helyezkedtek, elfogyott a vonata, ezért kellett hátulról indítani a sprintet (ha marad Philipsen kerekén, valószínűleg top5-ben végez). Egy fárasztó nap után általában Van Aert, Pedersen vagy Kristoff a legjobb sprinter, pont ilyen lesz a keddi is.
