Amikor a teniszre gondolunk az első jelzők, amik eszünkbe jutnak: erkölcs, nemes és fair play. A fehér sportág viszont, ugyanúgy, mint más, nem mentesül a túlhevült indulatoktól, túlzott győzni akarástól és bizonyos esetenként a szabályzat sajátos értelmezéseitől.
Ennek az árnyékosabb oldalnak nagyobb hatása lehet a játékra, mint azt az avatatlanabbak gondolhatnák, mivel a tenisz nagy mértékben egy mentális sport, ahol az elme nyugalma és kiegyensúlyozottsága az egyik legfontosabb követelménye az eredményességnek. Bármilyen kizökkenés ebből az állapotból olyan következménnyel járhat, mely a mérkőzés folyamatát boríthatja.
A sportszerűség kiegészítheti a szabályzatot
Egy ennyire pontosságra épülő sportág egy hozzá méltó szabályzatrendszerrel rendelkezik, de nem fedhető le teljes egészében, ezért a pályán történhetnek szabályos dolgok, amelyek nem mondhatók morálisnak. A sportszerűség ezen réseknek a kitöltésére is hívatott a versenyszellem és esélyegyenlőség érdekében. Ugyanakkor, már magától értődő, hogy semmilyen szabálysértés vagy nem morális magatartás, nem hatalmazza fel annak áldozatát a sportszerűtlen/szabálysértő válaszreakcióra. Az is nyilvánvaló tény, hogy nem jó vádaskodni bizonyíték nélkül. Nézzünk három helyzetet elméletben.
Ne akadjunk az orvosi ellátásra szánt szünetekbe
Senki nem vitathatja annak szükségszerűségét, hogy egy játékos orvosi ellátásban részesüljön, még akkor sem, ha ez hosszabb időt vesz igénybe és ellenfele esetleg kieshet abból a játékritmusból, amelyben a szünet előtt volt. Még azt is helyeslem ha ezt a megszakítást anélkül kéri valaki, hogy sérült lenne, például megelőzés céljából. Akkor van gond, ha csak az a kimondatlan szándék vezérli az illető játékost, hogy megszakítsa ellenfelének iramát. Ilyesmivel vádaskodni azonban nagyon veszélyes, mivel nem tudhatjuk, hogy mi a helyzet valójában az adott teniszezővel. Vajon egy vádaskodó személy a felelősséget is vállalná ilyen helyzetben? Valószínűleg nem.
Az ellenfél irányába való labdaütés kérdése
Volt rá példa, hogy a háló közeléből egy játékos az ellenfelének irányába ütötte a labdát és ezáltal veszélybe került annak testi épsége. Tudni kell, hogy a szabály szerint, a labdamenet közben bárhova üthető a játékszer, viszont nyilván nem etikus a reagálni alig vagy egyáltalán nem tudó ellenfél irányába lecsapni egy labdát. Egy ilyen helyzetben a szándékosság nem igazán bizonyítható. Bármennyire is pontosak a profik, ők is tévedhetnek. Hogyan lehetne eldönteni egy ilyen esetben azt, hogy hova is akarta az illető valójában ütni a labdát? Őszintén, én nem találok rá reális lehetőséget, ezért vádaskodni ebben a témában sem szerencsés.
Az adogatási időhatáron belüli stratégiák
Annak érdekében, hogy a mérkőzések ne nyúljanak túl hosszúra, néhány évvel ezelőtt bevezették a pontok közötti 25 másodperces időkorlátot, amelyen belül az adogató játékba kell hozza a labdát. A pálya mellett található egy időmérő, amely minden pont vége után elkezdi a visszaszámlálást ameddig a szerváló az alapvonal mögül meg nem üti a labdát. Nem mindenki kedveli ezt a szabályt, mert a fizikailag megterhelő labdamenetek után, nehéz ezt betartani. Az ember nem robot, ezért a bírók megértők kell legyenek az ilyen esetekben. Az időkorláton belül viszont, az adogató bármikor kezdheti a pontot, ezért lelassíthatja vagy éppen felgyorsíthatja a játékritmust annak függvényében, hogy mennyire eredményes szériában van ellenfele. A szabály szerint, bármikor is kerül sor a pontkezdő ütésre, a szervafogadó fel kell legyen rá készülve, tehát egy korán elvégzett szerva esetén a rövidebb felkészülési időre való "kötelezés" nem szabálysértő. Nyilvánvaló azonban, hogy nem illik a szerva elvégzésének idejével taktikai hátrányt okozni, mint például felkészületlen fogadónak szerválni.
Ti hogyan látjátok ezeket a helyzeteket? Közöljétek véleményeiteket ezekkel kapcsolatban.
de engem mégis meglepett, hiszen egy TOP200 körüli játékos, aki 8 ITF versenyt nyert idén, a szezont 21 győzelemmel kezdte! 
Aztán esélyesként simán veszített Fajta Péter ellenében..
