Fenerbahce - Trabzonspor: A szenvedély áthatja a török derbit

Isztambul a világ egyik legnagyobb és egyben Törökország legnépesebb városa, a kultúra és a sportélet központja, de mégsem Isztambul a főváros. Minden Isztambul körül forog, ott található Törökország három legnagyobb klubja, a Fenerbahce, Galatasaray és Besiktas. Az egymás elleni rivalizálás ikonikus, szinte mindenki képbe van ezzel kapcsolatban, de hogyan merülhet fel, hogy a Fenerbahce - Trabzonspor találkozó egy feszültségekkel teli derbi?

Trabzonspor, a szenvedély megtestesítője

Ha felmerül Trabzon városa és a hely ékköve a Trabzonspor, akkor a szenvedélyes szurkolóikra és játékosaikra lehet asszociálni. Ez a szenvedély pedig a '70-es években alakult ki, ahol egy Dávid és Góliát harca kezdődött meg az isztambuli csapatok és a Trabzonspor között. A klubot 1967-ben alapították, míg a török első osztály 1959-ben indult útjára. Érzékeltetve az első 15 év uralmát, csak isztambuli csapat nyert bajnoki címet. 

A Trabzonspor szurkolótábor lelkes volt, miután csapatuk 1974-ben feljutott a legjobbak közé. Ahmet Suat Özyazıcı mester irányítása alatt egy teljesen más taktikát használtak, mint a többiek, ugyanis Özyazıcı alkalmazkodott a legjobban a bajnoki pontrendszer sajátosságához. Ennek lényege volt, hogy két pont járt a győzelemért, egy a döntetlenért. Aki sikereket akart elérni, annak egyetlen dolga volt: el kellett kerülni a vereséget, az sem baj, ha csak döntetlent ért el. 

Bajnokok lettek, de nem adtak semmilyen innovációt a török futball számára. 

A fentebb említett sorokat Ali Erogul mondta, aki a klub ezen korszakát kutatta. A bajnokságban ekkor még nem voltak külföldi klasszisok (edzők igen), hazai nevelésekből dolgoztak az edzők, egy olyan korszakát élte a török válogatott is, amely egyáltalán nem hozott sikereket. Özyazıcı felmérte, hogy elég, ha összerak egy kiválóan védekező csapatot, akik elvétve kapnak gólt, ehhez pedig egy jó kapus is kellett, így került a kapuba Senol Günes (a későbbi török szövetségi kapitány, akivel vb-bronzérmes lett az ország). 

Günes pedig kiválóan védett, olyannyira, hogy előfordult olyan szezon, amikor mindössze 7 gólt kapott a Trabzonspor. Sorra nyerték a bajnoki címeket, Isztambul teljes megdöbbenésére, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. A Trabzon célfocit játszott, elvétve támadtak, gólt is ritkán szereztek (az 1980-as bajnoki címük alkalmával 30 meccsen 25 alkalommal találtak be), de ez elég volt, hogy 6 bajnoki címet szerezzenek 9 szezon leforgása alatt. 

Kialakult a rivalizálás a Fenerbahcéval

Az 1970-es évek közepén találkozott egymással először a Fenerbahce és a Trabzonspor. A Török Kupa negyeddöntőjében játszottak a felek, ahol az odavágót a Trabzonban rendezték, megdőlt a nézőrekord, végül 0-0-ra végeztek a csapatok. A Fenerbahce edzője akkoriban a világbajnok brazil Didi volt, aki le volt döbbenve Özyazıcı taktikáján. El is mondta, hogy nem könnyű nyerni ilyen körülmények között, végül a visszavágót, ha nehezen is, de 3-2-re behúzta Isztambulban a Fenerbahce. 

Az 1974-es meccset követően még nem sejtették Isztambulban, hogy az uralmuk csak egyetlen évig tart majd, ugyanis 1975 és 1982 között nem tudott meccset nyerni a Fenerbahce a Trabzonspor ellen. Semmilyen tétmérkőzésen sem tudták a riválist legyőzni, ez egy 22 meccsen át tartó nyeretlenségi sorozat volt, amelyeken mindössze 11 gólt szerzett a Fenerbahce, csak 9 találkozón tudtak betalálni Günes kapujába. 

DeliKanli: Az úgynevezett "őrült vér", ahogyan magukat jellemzik a Trabzonspor szurkolói, akik rendkívül hevesek és feszültek, tele vannak szenvedéllyel. Az emberek szeretik a fegyvereket a városban, előfordul, hogy egy-egy nagyobb sikert puskaropogás követ. 

Az 1980-as évek második felétől a Trabzonspor aranygenerációja szétesett, így a rivalizálás csak szurkolói szinten maradt meg. Az 1990-es és a 2000-es évek közepén volt egy kisebb fellángolás, de talán a legnagyobb vitát a 2010-es évek szolgáltatták ebben a párosításban. A 2009/10-es szezonban az utolsó forduló előtt 73 pontja volt a Fenerbahcénak, míg 72 pontja a Bursaspornak. Mindkét gárda hazai pályán játszott. 

A Bursaspor a Besiktast fogadta, míg a Fenerbahce a Trabzonsport. A Bursaspor hamar kétgólos előnyre tett szert, míg a Fenerbahce Dani Güiza révén szerzett vezetést, de Burak Yilmaz egyenlített. A Trabzon számára nem volt fontos a meccs, mert vereséggel is megtartották volna az ötödik helyüket, de ők úgy küzdöttek, mintha az életük múlna rajta, ennek köszönhetően pedig a Bursaspor megszerezte első bajnoki címét a Fenerbahce kárára. 

Semmit sem bízott a véletlenre a Fenerbahce

A következő év a nagy botrányról volt ismert, ugyanis a 2010/11-es szezonban fej-fej mellett haladt a Fenerbahce és a Trabzonspor, utolsó fordulóra 79-79 ponttal fordultak. A szabályok értelmében a gólkülönbség számított a Süper Lig küzdelemiben. Emiatt az isztambuli csapat jobban állt, de kiélezett harcot hozott az utolsó játéknap. A Trabzonspor simán nyert, viszont a Fenerbahce csak 4-3-ra tudott, utolsó pillanatig izgulhattak a híveik, hogy meglesz-e a bajnoki cím. 

A feketeleves csak ezek után következett, ugyanis pár héttel a bajnoki címet követően a Fenerbahce elnökét lecsukták, mérkőzések manipulálásával. Hosszú évek pereskedése következett, klub elnöke évekre börtönbe került, míg a Fenerbahcét kizárták az európai kupából, de a Trabzonspor nem kapta meg a bajnoki címet. Ehelyett nyertek egyet 2022-ben, épp a Fenerbahce előtt!

Mi történik a jelenben?

A Fenerbahce kisebb megingások után, újfent a legjobbak közé tartozik a Süper Lig küzdelmeiben, bajnoki címre még matematikai esélyük van, de a Galatasaray idén sokkal jobb náluk. A Trabzonspor ellenben árnyéka önmagának, középmezőnyben szenvednek, nem tett jót, hogy a csapat jelentős része a tavaly nyári átigazolási időszakban kicserélődött. Nenad Bjelica áprilisban érkezett, mint új edző, idén már ő volt a negyedik szakvezető, aki irányította a gárdát. Ennek alapján a favorit a Fenerbahce, de a Trabzonspor szereti megkeseríteni a riválisa életét, ha azok épp a bajnoki címért küzdenek (Mindkét csapat gólt szerez: 1.58).