Hogyan múlik el a világ dicsősége, lehetne akár ez is a Fiorentina - Bologna mérkőzésnek az apropója a mai korban. Többszörös olasz bajnokokról beszélünk, akik 70 éven át szinte semmit sem nyertek. Ez a cikk egy megemlékezés is egykor kiváló derbinek számító mérkőzésről, amely valószínűleg már sosem fog a régi fényében csillogni.
Appenninek vonzásában, avagy a Derby dell'Appennino
Olaszországot átszeli az Appeninek-hegység, amely elválasztja egymástól többet között Bologna és Firenze városát is. Utóbbi Toszkána székhelye, míg előbbi Emilia-Romagna régióé. A két város közötti távolság a 100 kilométert sem éri el, összeköti őket a La Direttissima (az 1934-ben épült vasútvonal, bár azóta már épült egy sokkal korszerűbb és rövidebb útvonal is).
A Bolognát 1909-ben alapították és már akkor bajnoki címet nyert, amikor még a Fiorentina nem is létezett! A firenzei klubot egy olasz fasiszta alapította, hogy a tartománynak is legyen egy kiemelkedő csapata. Monumentális stadiont építettek, Stadio Artemio Franchi, vagy ahogyan becenév hívták, Comunale. Míg a Bologna akkoriban már Olaszország legerősebb csapata volt, addig a Fiorentina kisebb ligákban szenvedett, de a befektetések hamar megtérültek.
Atalanta - Fiorentina: Kupacsapatok elődöntője az Olasz Kupában
Az Atalanta és a Fiorentina ebben a szezonban is inkább kupacsapatként viselkedik, most pedig összemérhetik erejüket a Coppa Italia elődöntőjében!
Tegnap, 19:06
Sorsfordító kérés
Firenze adott otthont az első Fiorentina - Bologna derbinek, mindössze két évvel azután, hogy a firenzei klub megalakult. A Bologna nyerni tudott, ami nem meglepő, hiszen a legjobbak közé tartoztak. A két klub közti különbséget látva a Fiorentina vezetése leigazolta a korszak egyik legjobb támadóját, az uruguayi Pedro Petronét, aki kétszeres olimpiai és világbajnokként érkezett. A liga leggyorsabb (11 másodperc alatt futotta százat) és legképzettebb labdarúgója volt, de egyedül kevés a sikerhez.
Ekkor történt az első ügylet a két klub között, ugyanis a Bologna többszörös bajnok sikerkovács edzője, Hermann Felsner épp a Fiorentinához szerződött. A osztrák szakvezetőnek az volt a kérése, hogy a Bologna két középpályása (Busini és Pito) tartson vele. A klub végül belement, egyetlen kitétellel: Raffaele Sansone játékjogát kérik cserébe. Petrone egyetlen kérése volt, mikor Firenzébe igazolt, hogy egy honfitársa legyen mellette, ez volt Sansone.
Ez a kérés végül nem teljesült, hiába került a korszak egyik legjobb edzője és játékosa a Fiorentinához, ebből nem sikerült előnyt kovácsolni. Sansone időközben gólkirályi címhez segítette a Bologna támadóját, Angelo Schiavio. Megkezdődött a rivalizálás Schiavio és Petrone között, de eközben a bajnoki címeket más csapatok szerezték meg. Az egymás elleni derbikre viszont nem lehetett panasz, hiszen Schiavio és Petrone egymással versengett, ki szerzi majd a győztes gólt.
Csak a Fiorentina ne nyerjen!
Az 1934/35-ös szezon egy emlékezetes momentumként vonul be a két klub történelmébe. A bajnokságot 11 győzelemmel és 2 döntetlennel kezdte a Fiorentina, amikor Bolognába látogatott. A hazaiak szenvedtek addig, meccseket is elvétve nyertek, de arra az egy találkozóra felszívták magukat és a korábban elcserélt Sansone remeklésének is köszönhetően, végül 2-1-re nyertek. Ez a vereség annyira megtörte a firenzei csapatot, hogy onnantól 6 vereséget szenvedtek el a hátralévő 17 meccsen, végül csak harmadik helyen végeztek, pedig korábban utcahosszal vezették a bajnokságot.
A foci a világháború alatt sem állhat le
A következő két szezonban a Bologna ezt a sikert meglovagolva lett bajnok, miközben a Fiorentina nem tudott megújulni. Időközben a II. világháború is kezdetét vette, amiben Olaszország békéltető szerepkörben próbált tetszelegni (Benito Mussolini ezt próbálta eladni Nyugatnak, majd utána Adolf Hitler legnagyobb szövetségese lett). A Serie A küzdelmei folytatódtak tovább, 1940/41-es szezont megint kiválóan kezdte a Fiorentina, új védekezési formulát találtak ki, ami hatékony volt.
Itt már kitalálható, hogy egészen addig, amíg a Bolognával nem találkoztak, ugyanis tőlük 5-3-ra kikaptak. A bajnokságot megint a Bologna nyerte, így már a hatodik bajnoki címüknél tartottak, miközben a firenzeiek továbbra is csak keresték az ideális csapatot. A következő szezonban újabb nagy pofont kapott a Fiorentina, hazai pályán veszítettek 5-2-ra, végül az egész világra kiterjedő háború félbeszakította az olasz bajnokság küzdelmeit is.
A tiszavirág-életű siker és a Molotov-koktél
A II. világháború után a Fiorentina bevásárlást tartott, brazil csillag mellett (Julinho) sikerült megszerezni a rutinos svéd támadót a Milantól (Gunnar Gren). A hőn áhított bajnoki cím pedig végre összejött, ráadásul első olasz csapatként eljutottak a Bajnokok Ligája elődjének számító BEK-döntőbe is, de szerencsétlenségükre a korszak legerősebb csapata, a Real Madrid várta őket. A döntőbeli vereség sem törte meg a csapatot, annál is inkább, mivel sikerült leigazolni egy újabb kiváló svéd labdarúgót.
Kurt Hamrin vezére lett a később KEK-győztes csapatnak, olyan társakkal, mint Dino da Costa és a legendás kapus, Enrico Albertosi. Velük a trófeák sem maradtak el. Ehhez persze kellett, hogy Hamrin mellett egy olyan edző legyen, mint Hidegkuti Nándor. Ebben az időszakban a Fiorentina mindent visszaadott, amit korábban a Bolognától kapott, előfordultak 6-3-as megsemmisítő győzelmek, de Bolognában is nyerni tudtak 4-0-ra, Hamrin ezeken a meccseken megállíthatatlan volt.
A Bologna az 1964-es Scudetto után már nehezen tudott talpra állni, bár még olykor visszavágott a Fiorentinának, ilyen volt az 1968/69-es szezon. A bajnoki versenyfutás során a Cagliari, Fiorentina és a Milan versengtek az első helyért, de a Bolognának megint sikerült nyernie Firenzében, ezzel helyzeti előnybe hozta a korszak legjobb játékosát a soraiban tudó Cagliarit. Ezzel azonban Gigi Riváék nem tudtak élni, második - és egyben mai napig utolsó - bajnoki címüket szerezték a violák.
Molotov-koktél Firenzében: 1989. június 19-ét írunk, Fiorentina csapatában Roberto Baggio - aki később a Bologna játékosa lesz -, készül a Fiorentina - Bologna mérkőzésre. A firenzei Rifredi állomásra befut a vonat a mérkőzésre érkező sok-sok Bologna szurkolóval. Négy firenzei fiatal várja őket, felfegyverkezve, ők az Alcool Campi szurkolói csoporthoz tartoznak, revansra készülnek. Korábban ugyanis a Bologna drukkerei támadták meg a firenzeiek vonatát, de ott nem sérült meg senki. Az Alcool Campi tagjai azonban nem tévesztették el Molotov-koktéllal a célt, a lángoló vonatban többen is megsérültek. Az egyikük a 14 éves Iván volt, akinek teste majd 80%-ban megégett, sosem tudott normális életet élni, elkövetők közül pedig többek büntetését csökkentették, mondván fiatalok és nem járt halálos áldozattal a robbantás.
A '70-es évek elején mindkét klub hanyatlásnak indult, Bologna a '80-as évek elejére már megjárta a második vonalat is, míg a Fiorentina rossz átigazolási politikájának köszönhetően nem tudott újból a csúcsra jutni. Sokatmondó, hogy az utóbbi 50 évből egy tragikus sztorit tudunk csak kiemelni erről a derbiről, miközben olyan játékosok léptek pályára ezen időszak alatt, mint Gabriel Batistuta vagy Roberto Baggio.
A jelenkor gyötrelmei
Manapság mindkét csapat a középmezőny tagja, ha szerencséjük van. Idén nagyon úgy tűnik, hogy nem lesznek kiesésbeli problémáik, de nincsen reális esélyük a BL vagy EL-indulásra sem. A mostani mérkőzést csak az említett távoli múltja miatt lehet rangadónak nevezni, de összességében azok az idők már elmúltak, hogy izgalommal töltse el az embereket egy Fiorentina - Bologna találkozó.
