Gyorsan le kell csapni a lehetőségre

Ahogyan a férfi mezőnyverseny pályája, úgy az időfutam sem lesz egyszerű. Szükség lesz az erőre, amiből jó pár klasszisnál nem sok maradt. 

Mint egy hegyi időfutam

Kis túlzással olyan az olimpiai pálya, mint egy nehezített dombos, de inkább hegyes egyenkénti időfutam. A 44 km-es táv már önmagában sokaknak rosszul eshet, de az időjárás sem kedvező: felhős, ennek ellenére 27-30 fok, magas páratartalom és záporok. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fuji-pályán két kört kell megtenni, összességében 800 méteres szintkülönbséget ledolgozva, akkor ez bizony erőpróba lesz a javából!

A pálya technikás, sok kanyarral, kigyorsítással, ami megtöri a versenyzők lendületét. Végig koncentrálni kell, nehéz megtalálni a megfelelő tempót, de ami ennél is fontosabb: kipihentnek kell lennie a versenyzőknek. Sokan úgy érkeznek az időfutamra, hogy teljesítették a mezőnyversenyt. A közel 250 km-es verseny rendkívül nehéz volt, meleg volt (és magas páratartalom), illetve a nagy tempó sem kedvezett sokaknak. 

Wout van Aert őrült versenyt produkált, így hiába a belga klasszis az esélyese az egyenkénti időfutamnak, nem lehet tudni, mennyit vett ki belőle ez az elmúlt majd egy hónap (Tour de France + olimpia). Tényleg egy gép, de neki is vannak korlátai. Ezt próbálják kihasználni olyan versenyzők, akik csak az időfutamra készültek: Rohan Dennis és Filippo Ganna. Az Ineos két klasszisa, akik ebben a szakágban a legjobbak közé tartoznak és az elmúlt három vb-t ők nyerték. 

Megint Ineos siker?

Az olimpiai mezőnyversenyen Richard Carapaz nyert, ezzel Ecuador első aranyát szerezte meg, illetve az Ineosnál is örülhettek a versenyzőjük sikerének. Az biztos, hogy jó formában vannak a csapattagok, ezért is érdemes figyelni a Ganna - Dennis duóra. Filippo Ganna a Giro d'Italia óta alig versenyzett, ott megnyerte mind a két időfutamot, világbajnoki címvédő, jelenleg a világ legjobbja. Azonban az olasz számára sokkal jobban kedvezne egy sík és kevésbé technikás kronó, ahol erőből kell menni. 

Ezért is esett végül a választásom a mezőny egyik legmegosztóbb versenyzőjére, Rohan Dennisre. Az ausztrál klasszis két világbajnoki címet nyert (2018 és 2019), mind a három nagy körversenyen nyert már időfutamot. A helyzet az, hogy Dennis viselkedéséből fakadóan megosztó személyiség, ha úgy tartja kedve, feladja az adott versenyt, vagy szimplán csapatot vált szezon közben. Egyik riválistól a másikhoz szerződik, idén például az Ineos csapatától a Jumbo-Vismába igazolt, így ott kezdi majd a következő évet. 

Az is kisebb felzúdulást keltett vele kapcsolatban, hogy a mezőnyverseny előtt egy nappal jelentette be, hogy csak az időfutamra koncentrál, nem indul a szombat hajnali "egynaposon", nem lesz segítségére Porte-nak. Tanult a 2016-os eseményekből, akkor indult a mezőnyversenyen, végül a kronón nem tudott maximumot nyújtani emiatt. Honnan tudhatjuk, hogy egyáltalán jó formában van-e Dennis? 

Rendkívül keveset versenyzet idén, tudatosan készült, háromhetesen nem indult, csak egyheteseken, olyanokon, ahol van minimum egy időfutam. Az is mérvadó volt, hogy mennyire tudatosan választotta meg ezeket az időfutamokat: dombos, olykor keményebb emelkedővel tarkított, technikás kronókon vett részt. Ellentétben a többiekkel, az ausztrál klasszis nem július elején és közepén volt csúcsformában (illetve májusban), hanem március végén, azóta bőven felépíthették újra a jó formát. 

Az aggodalom Dennis kapcsán az, hogy képes-e hegyre menni? Emlékszünk a tavalyi Giróra, ahol Rohan Dennis szétszedte a sorokat a hegyekben. Neki nem jelent gondot egy nagyobb emelkedő sem, de maximum 2-3 szakasz erejéig, nem bírná ezt heteken át. Az olimpiai időfutam pont ideális számára (30+ km és technikás részek), tökéletesen sikerült a felkészülése, még a többiek fáradtak (Gannát leszámítva), addig ő frissen érkezett Japánba, így a dobogó szerintem alapvető elvárás, de nem lennék meglepve, ha nyerne.