Hertha Berlin - Union Berlin: Egységben a német főváros két oldala

A berlini derbi egy speciális esete a rangadóknak, ugyanis a mostani Union Berlin - Hertha Berlin párharcnak közel sincs akkora hagyománya, mint a korábbi parázs berlini rangadóknak. Ez a két csapat ugyanis nem feltétlenül áll egymással harcban, sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor még sorstársak is. 

Berlin két arca

A német főváros története abból a szempontból különös, hogy a II. világháború kettészakította a várost. A korábban Harmadik Birodalom központjaként szolgáló város a háború után kettészakadt, míg keleti része az NDK fővárosa lett, addig a kisebb nyugati részből alakult ki Nyugat-Berlin, ami ugyan nem rendelkezett fővárosi joggal - ez az NSZK-ban Bonn volt -, de itt húzódott a hidegháború szimbóluma, a berlini fal. 

Ez vágta ketté a várost, sportban is kiemelkedő szerep jutott neki, hiszen a nyugati oldalon a Hertha "magára" maradt. Próbáltak rangadókat kialakítani (Tennis Borussia Berlinnel), de csak elvétve szerepelt azonos osztályban a két klub. A háború és az utána következő időszak meghatározta a különleges helyzetben lévő berlini klubok életét és a rangadók kialakulását is. 

Míg az NSZK-ban úgy kellett "vadászni" a berlini rangadókat, addig Kelet-Berlin hangos volt a derbiktől. A keleti blokkban fontosnak tartották, hogy legyen egy jó csapata a fővárosnak, így összevonások után jött létre az állam által támogatott Berliner FC Dynamo, akinek első vezetője az Állambiztonsági Minisztérium (Stasi) elnöke, Erich Mielke volt. A BFC Dynamo szó szerint felmarkolta az összes tehetséges fiatalt, mert a Stasinak nem mondhatsz nemet. 

Korábban a Vorwärts Berlin volt a régió legerősebb csapata, azonban hiába a pénz, a BFC Dynamo fokozatos erősödése elsöpörte a Vorwärts csapatát is, a Stasi nem hagyhatta, hogy elnyomja őket egy másik berlini csapat, így leépítették őket. A '60-as évek második felében viszont kezdett szerveződni az Union Berlin csapata - újból létrehozták -, most a munkásosztály fogott össze, hogy legyen egy olyan klubja Berlinnek, amely nem a nemzetbiztonságot szolgálja ki. 

A berlini megosztottságból végül egység lett

Az NDK fővárosában akkora lett a gyűlölet az állam által végletekig előnyben részesített BFC Dynamóval szemben, hogy egyre több szimpatizánssal gyarapodott az Union. Növekedett azok száma, akik zonosultak az eszméikkel, hogy ők az elnyomott nép csapata. Saját magukat úgy aposztrofálták az Union szurkolói, mint:

"Jobb vesztesnek lenni, mint hülye Stasi-disznónak."

Berlin a megosztottság jelképe volt, hiszen Nyugatra csak előzetes engedéllyel mehettek a keletnémet állampolgárok, sokan próbáltak megszökni a keleti blokkból az elnyomás alól. Ennek ai küzdelemnek vált jelképévé az Union Berlin, akik gyakorlatilag a keletnémet állam ellenségei voltak. A Dynamo és az Union közötti rivalizálás így olykor vért is kívánt, pattanásig feszült hangulat uralkodott a két klub között. 

A Stasi és a BFC Dynamo bosszúja

Az NDK titkosszolgálata mindent megtett, hogy az állam kirakatcsapata uralja a keletnémet első osztályú bajnokságot. Amellett, hogy nem lehetett nemet mondani a hívásukra, még az ellenfelek legjobbjait is ellehetetlenítették. Azokkal sem bántak jobban, akiket ugyan leigazoltak, de idővel távozni szerettek volna.

Lutz Eigendorf esete: A két Németország közti enyhülés jegyében a Kaiserslautern hívta barátságos meccsre a BFC Dynamo csapatát. A gárda sztárja volt Eigendorf, aki azonban kihasználta a külföldi utat, emigrált. A Stasi fejesei rendkívül idegesek lettek, bosszút esküdtek. Eigendorf a disszidálást követően pár évvel később az Eintracht Braunschweigbe igazolt. Az egyik mérkőzés után, egy kisebb összejövetelt rendezett a klub, majd Eigendorf egyedül indult haza az autójával, ami egy kanyarban kisodródott, pont egy fának csapódott. Hősünk két nappal később belehalt a sérüléseibe, szervezetében elenyésző mennyiségű alkoholt találtak, de végül a hatóság ittas vezetésre minősítették a tragédiát.

A határokon túl viszont az Union Berlin és a Hertha Berlin között nem létezett ilyen ellenszenv, sőt, szinte baráti volt a két klub kapcsolata. Előfordult, hogy a szurkolók a másik csapatát kísérték a nemzetközi kupameccsekre, ezzel vállaltak szolidarítást egymás mellett.

A hidegháborút követően is megmaradt a két klub közötti jó viszony. Hivatalosan csak a berlini fal lebomlása után találkoztak egymással a szurkolók, de már jóval korábban kiépítették az egymást segítő kapcsolati rendszert. A fal lebomlása utáni első hivatalos meccsre 1990. január 27-én került sor, ami egy berlini népünnepély lett. Több, mint 50 ezer szurkoló tekintette meg a helyszínen a találkozót. 

A Bundesliga egyesítése után sem romlott meg a két klub viszonya, igaz, hogy sokáig nem is találkozott egymással a két egyesület, mivel az Union Berlin a második és harmadik vonal között ingázott, míg a Hertha az első osztályban vitézkedett. A média azonban a 2010-es években megpróbált mesterségesen generálni feszültséget a két klub között, de ez inkább kisebb civakodás volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért az évek alatt közel sem volt akkora egyetértés a két klub között, mint 30-40 évvel ezelőtt. 

A Hertha lejáratta magát

Térjünk át a jelenre, ugyanis a 2023-as januári fordulókra Berlinbe látogatott egy esetleges befektető, aki szeretné megvenni a Herthát. Az amerikai Joshua Wander először tekintette meg a csapatot, majd azt láthatta, hogy félidőben már 3-0-ra vezet a vendég Wolfsburg, mire a Hertha teljesen összeomlott. A játékosokat a második félidőben füttykoncerttel fogadta a közönség, ha valami csoda nem történik, akkor a Hertha a Schalke mellett ki fog esni az első vonalból. 

A hanyatlás egyértelműen Fredi Bobic korszakához köthető, de az biztos, hogy már előtte is akadtak gondok, de azokat legalább Dárdai Pál elsimította. Bobic és Dárdai viszonya nem volt ideális, így Bobic hamar megszabadult a magyar edzőtől. Utána csak a fejetlenség következett, pénzköltések olyan játékosokra, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.