Hol vannak Karsten Warholm határai?

Az olimpia után sem állt le az élet az atlétika pályákon, előbb az Egyesült Államokban rendeztek Diamond League versenyt, majd a következő két nap során Európában méri össze erejét a sportág elitje.

Érdemes figyelni rá

Véleményem szerint, rendkívül jó helyzetben van az atlétika, mert az olimpián azok a fiatalok, akiket óriási esélyesnek tartottak, igazolták az elvárásokat, sorra nyerték az aranyérmeket. A férfi 400 méteres gátfutás volt az egyik ilyen szám, ahol a norvég Karsten Walhorm óriási világcsúccsal nyert, hatalmas csatában múlta felül az amerikai Rai Benjamint. Elementáris döntő volt, érdemes visszanézni. 

Az ő csatájuk meghatározhatja a versenyszámot, ikonikussá teheti. A két futó azonban nem állt meg itt: Rai Benjamin az Eugene-i Diamond League verseny az elmúlt héten futott 20.16-ot 200 méteren, ezzel egy rendkívül erős mezőnyben végzett az 5. helyen - ahol Noah Lyles csúcsformában futott és a világ idei legjobb idejével győzött, míg 100 méteren De Grasse nyert 9.74-gyel -, most viszont Walhorm próbál szerencsét, mégpedig 400 méteres síkfutásban. 

Ezen a távon már próbálkozott több alkalommal is, legjobbja 2017-re tehető, mikor hazai pályán 44.87-et futott. Az akkori legjobb gátas ideje 48.22 volt, szóval érdemes viszonyítani az eredményeket. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy 3 másodpercet javulhat, de például tavaly úgy tudott 45.05-öt a stockholmi versenyen, hogy aznap még 400 gáton is futott egy 46.87-et (ami csak 1 másodperccel lassabb a regnáló bődületes világcsúcsánál). 

A Lausanne-ban rendezett versenyen természetesen megkapta a kedvenc pályáját (hetes), ráadásul szinte tökéletes időben futhat (20 fok, nincsen túl meleg, sem hideg). A pályáról sem lehet azt mondani, hogy lassú, mert két éve például Noah Lyles itt érte el a 19.50-es idejét, ami az elmúlt 8 év legjobbja, utoljára 2012-ben tudtak ennél jobbat (egy bizonyos Usain Bolt). Minden körülmény adott, így az elemzők által meghatározott 44.32-es Európa-csúcsnál mindenképp jobb eredményt Warholmtól (1.40).

Nem lennék meglepve, ha a tokiói formát átmentené, így pedig nem elérhetetlen a 44-en belüli idő. Tokióban látszódott, hogy hiába tűnik úgy minden pillanatban, mintha szétesne a mozgása, mégis óriási tempót diktál, ha ezt tartani tudja a svájci versenyen is, akkor kiváló időt érhet el. Valószínűleg okkal tették a nyolcas pályára az egyik legjobb egyénivel rendelkező, és jól rajtoló Wilbert Londont.  Az olimpiai döntőben 400 méteren csak Gardiner ért el 44.00-nél jobb időt, de az elődöntők során többen is, így Warholm lenne a történelemben a 21. ember, aki megtette ezt.