Interjú egy igazi focibolonddal

Manapság a sportsajtó csak Ronaldókkal és Messikkel van elfoglalva, ezért az igazán érdekes, és emberközeli labdarúgást a blogszférában kell keresni. Nagy kedvencünk a Focibolond, aki oldalán érdekes történeteket és kisebb bajnokságokat mutat be követőinek. Vele következik egy interjú!

Miért pont a foci bolondja lettél? Más sportágak nem kötnek le?

Igazából sok sport le tud kötni. A jégkorongot vagy a kézilabdát is előszeretettel követem, régebben pedig még a kosárlabda és a Forma-1 is ide tartozott, de utóbbi kettő manapság már háttérbe szorul. Ezen kívül még ha éppen magyar érdekeltségű sportesemény van - teszem azt a vízilabda-, röplabda-, vagy esetleg a futsalválogatott játszik, esetleg úszóink verik épp hülyére a világot, akkor azokat is próbálom követni, de a foci az más. Az szerelem volt első látásra. Kicsit talán túl giccses hasonlat lesz, de olyan ez, mint mikor a filmbéli hősnő belebolondul a jóképű főhősbe - onnantól kezdve már hiába csapják neki mások a szelet, próbálják lenyűgözni drágábbnál-drágább ajándékokkal, esetleg szép versekkel. Mindhiába.

Először a 2004-es EB-n találkoztam a sportággal, amivel most szépen le is buktatom magam, hogy milyen fiatal vagyok. Persze előtte már játszottuk a haverokkal a suli mögötti betonoson, meg néha-néha odaültem fater mellé, amikor épp meccset nézett - de ez a világesemény volt az első, ahol az elejétől a végéig néztem, mit néztem, inkább végig izgultam a csörtéket. Emlékszem, a helyi lottózóban megszerzett Eb-s füzetecskébe jegyzeteltem az eredményeket, a góllövőket, a továbbjutókat - szóval mindent. Nem tenném rá a nyakamat, de talán még most is megvan valahol, valamelyik polc alján. Aztán ugye mind emlékszünk rá, hogy miként is alakult az a bizonyos torna... és akkor ne legyen az ember szerelmes a fociba?

Magyar nyelven nagyon kevés oldal foglalkozik a kisebb bajnokságokkal, és már ott tartunk, hogy egy Old Firm sem igazán hírérték a nagyobb sportújságoknál. Visszajelzéseid alapján megéri a mainstream árnyékával foglalkozni?

Már fiatalon is jobban érdekeltek az ismeretlen csapatok/játékosok, mint a mindig szem előtt lévő nagyágyúk. Az egyik hobbim az volt, hogy az EA Sports által kiadott aktuális FIFA-játékban jegyzeteltem az általam furcsának vélt nemzetekből érkező labdarúgókat. Norvég bajnokság, Lillestrøm SK: csatársorban egy Michael Mifsud nevezetű gólzsák, aki Máltáról származik. Hoppácska?! Mi is az a Málta? Szaladok az Atlaszhoz, aztán kutatom, hogy pontosan mi is ez a Málta. Na valahogy így festett az egész. Viccesen hangozhat, de a földrajz tudásom igen jelentős százalékát ennek köszönhetem. Mondjuk azóta már a Bozsik-féle válogatott miatt szinte minden magyar tudja, hogy merre is van az a bizonyos Málta.

Később pedig elkezdtem a neten is követni a kuriózumnak számító dolgokat: összefoglalók az izlandi bajnokság aktuális fordulójáról, kazah csapatok legfrissebb igazolásai, és így tovább...

Abban a hitben éltem, hogy én valami furcsa csodabogár vagyok, mert míg a többieket csak a sztárok és a BL-győzelemre esélyes csapatok érdeklik, addig én inkább elmerülök a focitérképen szinte nem is jegyzett országok futballjában is. Aztán találkoztam a Futballkutató nevű oldallal: öröm volt látni, hogy más is foglalkozik ilyesmivel, valamint az olvasói visszajelzésekből arra jutottam, hogy bizony ezekről a dolgokról is szeretnek olvasni az emberek, nem csupán a legnagyobbakról. Innentől kezdve már nem éreztem magam kitaszított földönkívülinek. Be kell valljam, a Futballkutató munkássága az egyik ok, hogy arra jutottam tavaly nyáron: nekem is kell egy ilyen oldalt indítanom. Talán idővel majd az én oldalam is motivációt ad arra valamelyik szunnyadó focibolondnak, hogy virtuális tollat ragadjon.

A mainstream árnyékával pedig egyértelműen csakis akkor éri meg foglalkozni, ha tényleg szereted csinálni, nem pedig azért, hogy több tízezren kövessenek. Amennyiben utóbbi okból indítanád el az oldaladat, akkor jobb, ha tudod: örökös lépéshátrányban leszel a "nagyokkal" foglalkozó oldalakkal. A magyarok internetezési szokásáról már eddig is volt megvolt a véleményem, aztán erre tett rá egy apró lapáttal a nemrégi indexes felmérő cikk, amely azt kutatta, hogy melyik facebook oldalak és bejegyzések pörögnek a legjobban. Egy Real Madriddal kapcsolatos átigazolási pletyka, vagy az Arsenal negyedik helyezésein poénkodó poszt mindig is negyvenszer nagyobb sikert fog aratni, mint egy hosszú napok alatt megírt poszt.

Szerinted külföldön, például Angliában, jobb a helyzet? Vagy ott is inkább a top csapatok iránt érdeklődnek az emberek?

Angliában megfigyelhető, hogy az igazi szurkolók az egyre emelkedő jegy- és bérletárak miatt kiszorulnak a PL-meccsekről, a helyüket pedig átveszik a turisták. Ezért bevett szokásnak számít, hogy az emberek választanak maguknak egy alacsonyabb ligás gárdát, és azok találkozóira járnak ki, majd hazaérve megnézik az élvonalbeli kedvenceik aznapi meccsét a TV-n. Ez egyrészt jó, mert így a hátországra, a hétköznapi hősökre is nagyobb figyelem terelődik, ellenben viszont kezd kiveszni az a hangulat a PL-stadionokból, ami az egyik alapvető oka volt annak, hogy megszerettem az angol futballkultúrát. Skócia viszont - hogy kicsit északabbra ugorjunk a szigeten - még mindig elképesztő! Szinte lényegtelen a nemed, a korod, a társadalmi státuszod: ha hétvége, akkor meccsre mész. Hétfőn kis túlzással senki sem akar azon kölyök mellé ülni az osztályban, akiről kiderül, hogy hétvégén inkább otthon gépezett, mintsem hogy meccsre ment volna az öreggel. Elképesztően lokálpatrióták ott az emberek, és több ezren mennek ki akár a BL-meccsekkel egy időben játszó csapatuk meccsére is, még úgy is, hogy az éppen a másodosztály végén kullog.

Bejegyzéseid közül nekem a Csatorna-szigetek futballját bemutató tetszett leginkább. Számodra melyik írásod volt a legemlékezetesebb?

Szinte mindegyik írásom emlékezetes számomra, ezen okból kifolyólag nincs kifejezett kedvencem, na meg ügyebár egy anyától sem illik megkérdezni, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban. Azért is lenne nehéz választani, mert kivétel nélkül mindig olyan dolgokról írok, melyek engem is érdekelnek.

Ha valaki érdeklődne a kisebb bajnokságok iránt, de nem tudna választani, melyiket javasolnád neki?

Amennyiben a nemzetközi futballban egyre gyengébbnek számító skót bajnokság már ezek közé sorolható, akkor egyértelműen azt - főleg most, hogy a Rangers visszatért. Ha még kisebbre vágyik, akkor ajánlom a feröeri pontvadászatot, vagy a gibraltári ligát. Ezek mellett még a balti-államok bajnokságai is jó pár érdekességet rejtenek magukban, egy kuriózumokra vágyó focibolondnak fél szemmel azokat is követnie kell. Na meg persze az angol alacsonyabb osztályok, ahol az igazi rúgd és fuss focit játsszák a mai napig.

Látsz rá esélyt, hogy az NB1 újra népszerű legyen? Van egyáltalán kedvenc magyar csapatod?

Sajnos nagyon keveset... és itt most nem is a színvonalbeli különbségek jelentik a legfőbb okot (ahogy azt sokan képzelik), mert Skóciában - lehet unalmas, hogy sokadjára hozom fel őket - még ügyetlenebb játékosok kergetik a lasztit, aztán mégis özönlenek a nézők a meccsekre. A szurkolói kultúra újrateremtése lenne az első lépés ahhoz, hogy megint népszerű, vagy inkább népszerűbb legyen a honi bajnokság. A tapasztalataim viszont azok, hogy az MLSZ, illetve a klubvezetők nagy része számára a szurkoló olyan felesleges nyűg lett, mint egy nem kívánt pattanás a randi előtt. Így viszont rendkívül nehéz lesz egyről a kettőre lépni, mert ebben a sportban minden a szurkolókért van, még ha ezt sokan nem is akarják elismerni itthon. Kedvenc itthoni csapat a Ferencváros (mindenkinek van egy Fradista nagyapja), de ma már nem tekinteném magam szurkolónak, főleg azért, mert nem látogatom az FTC-meccseit. Anno még NB2-es mérkőzéseken is voltam kint, de ma már nem vonz a közeg, valamint akkor sem bosszankodom, ha épp a Gyirmót lepofozza Bödééket. Az utóbbi pár sor is megfelelően példázza, miként vesznek el a szurkolók a lelátókról.

Mik a céljaid a Focibolonddal? Gondolkodsz egyáltalán követők számában, vagy pusztán élvezetből csinálod?

Nagyon álszent dolog lenne kijelenteni azt, hogy egyáltalán nem érdekel, mennyien követik az oldalt, mert idővel mindenki arra törekszik, hogy egyre több és több embert érjen el a mondandója - viszont azt sem mondanám, hogy ha holnap a mostani félezer helyett már 5-6 ezren olvasnának, akkor nagyobb kedvvel szerkeszteném az oldalt. Az az igazság, hogy amikor tavaly júniusban létrehoztam a Focibolondot, akkor még az 500 követőt is irreálisan soknak tartottam.

Kifejezett céljaim nincsenek vele, nagyjából továbbra is ugyanazokkal az érdekes témákkal, olykor szókimondó megjegyzéseimmel szerkesztem az oldalt, mint a kezdetekkor, és a közeljövőben is ezt az utat járom majd. Az csak jó érzéssel tölt el, ha egyre többen kíváncsiak az agymenéseimre, viszont sosem a követők száma fogja meghatározni a célokat. Ha előre nem látható okok miatt be kell majd fejeznem az oldalt (amit nagyon nem szeretnék), akkor is mindig jó érzéssel fogok visszaemlékezni rá - mert noha focistának tehetségtelen voltam, legalább írni írhattam róla. Az örök szerelmemről, a fociról.

Köszönjük az interjút! Focibolond elérhetőségei:

• Facebook: https://www.facebook.com/afocibolond
• Blog: http://focibolond.reblog.hu