Interjú: Pénzből készült trónon ül a PSG

Elindult a francia bajnokság új idénye, melyről az Omlett du fromage szerkesztőjét kérdeztük. Az interjúban kitértünk a francia csapatok BL-győzelmi esélyeire, és a világ legdrágább játékosává váló Neymarra is. Vágjunk bele!

Megvédi címét a Monaco, vagy a PSG fog dominálni a következő francia bajnoki idényben?

Nehéz elképzelni, hogy a PSG nem fogja agyonnyomni ezt az idényt. Tavaly a második helyük ellenére is korrekt szezont futottak, a pontszámuk a korábbi években elég lett volna a bajnoki címhez. A Monaco-t ugyan szétkapták, de kétszer annyi embert igazoltak, vagy hoztak vissza kölcsönből. Versenyben fognak maradni, de várhatón nem fognak úgy szárnyalni, mint tavaly, amikor a statisztikák alapján is erős felülteljesítők voltak. A változás idén abban mutatkozik meg, hogy a mezőny kezd háromüteművé válni. Tour de France-os példával: van egy szökevény, néhány üldöző és mögöttük a nagy peloton. Az üldözők mezőnye most kibővült: ott van a mindig dobogóra törő Monaco vagy a szépen felépített Nice, az új befektetők érkezésével azonban megerősödött a Marseille és a Lille, a Saint-Étienne pedig egy nemzetközi hírnévvel rendelkező, Made in Barcelona-típusú edzőt hozott (Oscar Garcia). A Lyon is mindig ott ólálkodik, az igazolásaikról nehéz megmondani, milyen szintet fognak hozni, miközben meggyőző felkészülésen vannak túl. A kérdés ugyanaz, mint az elmúlt 5 évben többször is: ki lesz a második helyezett?

Meddig juthatnak a francia csapatok a Bajnokok Ligájában? Győzelmi reményeik lehetnek?

A versenytársak igazolásait nézve előfordulhat, hogy a PSG szintet lép: a Real nem erősített, a Barca – eddig – gyengült, a Chelsea-nél vannak kételyek a nyári eredmények alapján, a Bayern a bőség zavarával küzd, mégis köhög a játék. A PSG ott lesz a negyeddöntő-elődöntő környékén, de nem gondolom, hogy a végsőkig eljutnak.

Évek óta a nagyok asztalánál akarnak ülni, Dani Alves és Neymar érkezésével ezt elérték, de a szezon rendkívül hosszú, a keretük viszont néhány helyen törékeny.

Thiago Motta kezd kiöregedni, a szerepeltetése egy underdog, nem dominanciára törő csapat ellen öngyilkosság, mert a lekontrázás veszélye fenyeget. A padon Krychowiak az alternatíva, vagy Rabiot, aki hangosan hirdeti magáról, hogy nem szeret a 6-os posztján játszani. Eközben 8 támadójuk (Pastore, Cavani, Di Maria, Guedes, Ben Arfa, Jesé, Neymar, Nkunku) sorakozik 3 helyre. Már most mindenki azt várja a PSG-től, hogy BL-t nyerjen, ami üzemanyag is, de béklyóvá is válhat, nem csodálkoznék, ha évközben kitörne a feszültség egy öltözői bunyóban vagy néhány indokolatlan piros lapban. Kíváncsi leszek, mikor érik el azt a pontot, amikor azt fogják érezni, hogy kicsúszik a kezükből a szezon – és akkor mi lesz a reakció. A Monaco több mint egynyári sláger, mert szakmailag és anyagilag is az élmezőnyhöz tartoznak, mégis rendkívüli, amit csináltak. A stabilitás adott Jardim személyében, de tavaly a plusz kémia is kellett, ami idén nem biztos, hogy meglesz ennyi távozóval. Amíg egy PSG-nél ott a lépéskényszer, addig a Monaco beérheti azzal, ha megkapaszkodnak.

A francia közvélemény hogyan fogadta Neymart, és az elképesztő összeget, amit kifizettek érte?

Olyasfajta tapsvihart kell elképzelni, amikor a közönség alig hiszi el, amit lát. A PSG szurkolók álmodni sem mertek ilyen ügyletről, pedig a katariak beszállásával kaptak már eddig is kenyeret és cirkuszt. Az újságírók egymást könyökölték, hogy ki tud minél több bennfentes információt közölni az átigazolásról, miközben egyetértenek abban, hogy egy ilyen igazolás csak jót tehet a Ligue 1 ismertségének. A legszimpatikusabb reakciók a rivális francia csapatoktól érkeztek, egyesek egészséges iróniával és versenyszellemmel fogadták Neymart, mondván, ilyen játékosok ellen élmény játszani. Eddig is elfogadták, hogy a PSG az egyeduralkodó, de most mintha marslakóként tekintenének rájuk, ez pedig aranyos reakciókat szül. Árnyoldala ennek ellenére így is van, sokan találgatnak arról, hogy a Financial Fair Play kijátszásának lesz-e bármilyen következménye, de nagyon kusza a döntéshozók és a jogrendszer hálója, valószínűleg a pillanatnyi érdekek és egy nagy adag politika fog közrejátszani, hogy hallunk-e még az ügyletről, vagy itt véget ér a történet.

Van rá esély, hogy a jövőben a francia bajnokság legyen a világ legerősebb bajnoksága? Neymar érkezése segíthet ezen a téren?

Egyre érdekesebb a bajnokság, de még nagyon messze van az élmezőnytől. Több szakadéknyi különbség van a spanyol-angol bajnoksággal, ha a jogdíjakat, nézettséget, büdzséket és szórakoztatást nézzük, egyik napról a másikra ez nem fog megváltozni. Az olasz is helyzeti előnyben van a nagyobb klubok miatt, de gazdaságilag már megközelítették őket. A Ligue 1 függőségi viszonyban áll a nagyobb bajnokságokkal: közel 40 éves az akadémiai rendszerük, mélyen gyökerező játékosmegfigyelői kapcsolatokkal bírnak Dél-Amerikában és főleg Észak-Afrikában, ezért kénytelenek keltetőként működni. Amint kibújik valaki a tojáshéjból, már viszik is el a piacra.

Gazdasági hasonlattal élve: exportból élnek. Ebből nagyon nehéz kitörni, erős befektetők kellenek, megemelt bérek, klubsikerek, nemzetközi elismertség, ami nem épül ki máról holnapra, de látszódik az igyekezet.

Neymar átigazolása vagy Bielsa érkezése középtávon a bajnokság jogdíjainak fog jót tenni: mivel Brazíliából, Argentínából és Chiléből és a jó öreg Dél-Kelet Ázsiából is aktívan figyelik a történéseket, várhatóan masszívan egymásra fognak licitálni a tévés nagyok, ezzel pedig közvetetten a klubok is jól járnak. A PSG egy kivételes klub, mert egy pénzből készült trónon ülnek, amivel – most már - bárkit megvehetnek maguknak, de az a pénz kifelé áramlik, nem marad Franciaországon belül, így nem erősíti a közeget. Versenyt mondjuk előidéz, amivel a kisebb szereplők kénytelenek a saját útjukat járni és kialakítani érdekes, de egyelőre még csak Franciaországban izgalmas projekteket.

Mi magyarok ollózunk, a franciák bicikliznek, az olaszok kekszért kiáltanak, miközben ugyanaz a csel történik. Olvastam a Leshatáros cikked, úgy tűnt, egy régi vágyad valósíthattad meg azzal az írással. Így történt?

Valahogy így - első anyanyelvem a francia, 7 éves koromtól kezdtem magyarul tanulni, ami furcsa helyzetekbe kényszerített. Volt, hogy nem értettem, mit beszélnek hozzám, ha pedig nekem kellett megnyilvánulnom, volt, hogy a francia gondolkodásomat vetítettem ki magyarra, ami teljesen értelmezhetetlen kifejezésekhez és hangos röhögésekhez vezetett. Biztos, hogy az átlagnál több időt gondolkodtam azon, hogy mit miért mondanak különböző nyelveken, időnként emiatt úgy tekintettem a nyelvre, mint egy kívülálló, a fülem is ráállt a hangzásbeli (akcentus) és tartalmi különbségekre. A mai napig rácsodálkozok kifejezésekre, nemrég a „gyógyszertár” összetettségén méláztam, és sosem értettem, hogy a magyar miért utal a jövő időre a „hátra van”-kifejezéssel. Ez az én stikám. Ráadásul a magyar focis szakirodalom elmaradt a külföldi kifejezések adaptálásával és újragondolásával, a Kazinczy SE feladványain imádtam gondolkodni, ezért adta magát a lehetőség. Mivel a focit gyerekkorom óta követem, nézem, olvasom, persze, hogy feltűntek a kifejezésbeli különbségek, így a Leshatáros cikkben valahol az életem egy darabja került. Az biztos, hogy örömmel osztottam meg.

Köszönjünk az interjút! Omlett du fromage elérhetőségei:

• Közösségi felületen: facebook.com/omlettdufromage
• Blog: omlettdufromage.hu
• Leshatár: digitalstand.hu/leshatar