Nagymamám pörköltjénél nincs finomabb, és még szeretném azt is hozzátenni, hogy a tesómnál nincs viccesebb ember. Vajon ezek igaz állítások? Nem akarom, hogy megbántsatok, de lehet, hogy a testvéremnél jobb poénjai vannak Bödőcs Tibornak? Lehetetlen!
Nincs értelme a mikrokörnyezetünkből következtetéseket levonni, de önkéntelenül megtesszük, folyamatosan hasonlítgató agyunknak köszönhetően. Küzdenek ellene sokan, vallások épülnek a legyőzésére, de a koponyánk úgy van kitalálva, hogy mindig elvégezze azt a fránya relativizálást. Ha esetleg le is tudnánk szokni róla, a környezetünkben minden profitorientált képződmény azt akarja, hogy ezt csináljuk, termékgyártóktól kezdve a közösségi oldalakon keresztül, minden szereplő! Egészen jól kiismerték ezt a fajta emberi gyarlóságot, az én csajom fotóján például több lájk van, mint a te barátnődnél, tehát az én csajom szebb és jobb, mint a tiéd, ne haragudj, számokkal tudom igazolni. Fogászok által a legjobbnak választott fogkrémet használ, lehet emiatt van, és a te csajod meg csak valami átlagosat használ, ami akciós volt, olcsó, tehát gyenge minőségű. Csupa-csupa összehasonlítás, végső soron baromi fárasztó lehet az agyunknak, egész nap nyomják neki a ki és mi a jobb, döntsd el kérdéseket, és lehetőleg szubjektíven, hogy megvédd a gazdatestet!
Magyarország - Anglia Tippjáték
Nem ajánlott érzelmek alapján fogadni
Kanyarodjunk rá a témára, a magyar válogatott megítélésében is folyton valamihez mérünk. Bezzeg régen, mikor még Puskásék játszottak, mennyivel jobbak voltunk. Messi többet ér, mint a teljes magyar válogatott! Nem követem annyira népünk aranylábas labdarúgóit, de mégis olyan mintha, két irányba mehetnék, amennyiben honfitársaimmal tartanék. Alapjáraton lenézem a magyar focit, hiszen magyar, és minden ami magyar, gyengébb, rosszabb, mint a külföldi. Magyar zene nem lehet világszintű, hát hogyan? Másik útnak pedig jöhet a nacionalizmus, ha küzdenek értünk, a címerért, de közben vereséget szenvednek, akkor is az én fiam Szalai, meg a többi! Annyira érintettek vagyunk a magyarországi sportban, és nem csak a minőség vagy tudás okán, hanem kulturális szinten is, hogy a korábban tárgyalt összehasonlítások közül, a legtöbb érzelemmel teli területre tévedtünk.
Minimális számú ember lehet képes az országban arra, hogy tényleg objektíven összehasonlítsa Gulácsit és Pickfordot, majd következtetést tudjon levonni és eredményt hirdetni a ki a jobb kérdésben. A sportfogadáshoz viszont ez elengedhetetlen lenne, mert itt döntésre kell jutni, mi fog történni a mérkőzésen. Egy olyan kérdés, melynél csak az dönt, ki a jobb! Amikor fogadsz két Bundesliga-csapatra, és nincs köztük a kedvenced, akkor érzelmileg sokkal kevésbé vagy befolyásolva, és az önkéntelen összehasonlítást objektívebben tudod elvégezni. Persze a tökéletesen objektív véleményhez sosem lesz elég információd, de a magyar-angol esetében most ha lenne is rengeteg információd, az érzelmek miatti rossz differenciálás miatt igazából csak a szerencsén múlna a szelvényed. Vagy rosszul gondolom és hibás az okfejtés?
