Hagyományok és feszültség tekintetében mára a legnagyobb rangadónak számít a PSG és az Olympique Marseille összecsapása, amit leginkább az elmúlt három évtized élezett ki. Hogyan jutott el odáig két csapat, hogy szinte 25 évnyi semmittevés után, hirtelen övék legyen az ország legrelevánsabb derbije? Ha pedig visszatekintünk az elmúlt 20-25 évre, akkor az európai topligák egyik legagresszívabb rangadójává vált a Le Classique. 

Mesterségesen kreált francia El Clásico

Bátran állíthatjuk, hogy a PSG - Olympique Marseille mérkőzés rangadóvá növekedése az 1980-as évek végének, illetve az azt követő 10-15 szezonnak a hozadéka. Eléggé nehéz lenne nagy múltú összecsapásnak bélyegezni, ugyanis a PSG-t 1970-ben alapították, így korábban nem is tudták volna ezt a mérkőzést megrendezni. A PSG az alapítást követő első évtizedét tekintve nem számított kiemelkedő csapatnak, míg az akkor már majd 80 éve létező Olympique Marseille az egyik ikonikus francia klub volt.

Semmi sem utalt rá, hogy ebből egy vérmes derbi lesz, ugyanis a '70-es években óriási volt a szakadék a két gárda között. Az alapok ugyan megvoltak az utálatra: észak és dél-francia vidékek ellentétjei, fény és pezsgés központja kontra a halászok városa ellen, politikai hatalom a munkásosztály ellen, legalábbis így került ez be a köztudatba. A Marseille volt a nép gyermeke, míg a PSG testesítette meg a luxust és az arisztokráciát. 

Fordított történelem, avagy a hamis krónikák: Ma már úgy beszélünk a PSG-ről, mint a gazdagok csapatáról, de korábban éppen ők voltak a nép csapata, míg a Marseille volt az, akiket arisztokraták alapítottak. Utóbbi történelmében több gazdag milliárdost is találunk, míg a PSG igazán nagy anyagi befolyásra az arab hatalomátvétel után tett szert.  

Az 1986-os esztendő hozta el a fordulópontot a két klub történelmében, minden tekintetben: a PSG megnyerte első bajnoki címét, míg az Olympique Marseille elnöke Bernard Tapie lett, akivel megkezdődött a sikeres és botrányos OM-korszak. A bajnoki címek és Franciaország első BL-győztes csapata a Marseille lett, azonban a bundák és botrányok beárnyékolták a sikert, a PSG akkori elnökének a vádjai is csalásra utaltak az 1989-ben elveszített bajnoki versenyfutás során. 

Tapie tudatosan szította a viszályt a két klub között

A Marseille akkoriban a világ legjobb csapata volt, Bernard Tapie temérdek pénzt költött arra, hogy sikeresek legyenek, de ennek komoly ára volt. Verhetetlen voltak, így nem is akadtak igazán komoly ellenfeleik a francia ligában, még az a Monaco sem számított annak, ahol Arséne Wenger volt az edző akkoriban. A Canal+ 1991-ben vette át a PSG irányítását, ezért a színfalak mögött egyezség született: ha anyagilag sikerül megfelelően megerősíteni a párizsi riválist, akkor lehet kreálni egy francia klasszikus derbit. 

Bernard Tapie, mint politikus, klubelnök és Adidas-vezér: Franciaország megmondóembere és milliárdosa, aki imádta a sportokat. Először kerékpárcsapatot csinált, majd velük győzött a Tour de France-on, hogy utána a semmiből felemelje a Marseille-t, akikkel BL-t nyerjen, később botrányok sokaságában elbukjon. Nem véletlen ez utóbbi sem, hiszen időközben politikai karrierbe kezdett, ahol folyamatos kritikával illette a szélsőjobb ikonikus arcát, Jean Marie Le Pen-t (Marine Le Pen édesapja). Párizzsal is hadban állt, de jutott ideje az Adidasra is, ami vezetése alatt újból régi fényében csillogott. Ha pedig épp perek miatt nem foglalkozhatott cégvezetéssel és politizálással, akkor színészkedett, ugyanis kiemelkedő volt még abban is. 

A tőkeinjekciónak köszönhetően a PSG is elkezdte a bevásárlást, így került hozzájuk a brazil Raí, aki 1994-ben világbajnok lett, illetve George Weah is, akit 1995-ben a világ legjobbjának választottak. Miközben az OM megnyerte a BL-t, addig a PSG a KEK-et, francia csapatok nemzetközileg ismertek lettek. A háttérben pedig egyre több szurkolói összecsapás történt a rangadókon, mert a média egymás ellen hergelte a csapatokat (tudatosan). 

Párizs szabadon garázdálkodhat

Tapie megosztó személyiség volt, aki folyamatosan hadakozott, ez összességében nem tetszett Párizsnak, mint ahogyan a déli város sikerei sem. Végül a PSG és Marseille közötti ellentét csúcspontja az 1993-as szezonzáró volt. Ekkor Tapie és az OM bundabotrányba keveredett, előbbit elítélték és börtönbe kellett vonulnia, míg a klub a második vonalban találta magát, megfosztva sztárjaitól és határtalan vagyonától. 

A Canal+ társaság azonban nem kívánt élni helyzeti előnyével, megtagadták a bajnoki címet, ami a PSG-nek járt volna. Erre jó okuk volt: a közvetítésekért felelős cég ugyanis sok előfizetőt veszített volna a déli régióban, ha a Marseille kieséséből egyből a PSG húzna hasznot. Ezért okosan, inkább úgy intézték, hogy egy déli csapat nyerjen (Monaco), míg a következő éveket a PSG uralja. 

Az a PSG, amelynek elnöke 1977-ben csalást követett el, de nem minősítették vissza a klubot - amely valószínűleg örökre a feltörekvő csapat végét jelentette volna -, hanem maradhattak a legjobbak között. A következő elnök, aki átvette a klubot, Francis Borelli volt, vele már több vitája volt Tapie-nak, ráadásul Borelli is komoly pénzügyi botrányokba keveredett, a PSG eladása után olyan ügyek kerültek napvilágra, amiért a párizsi klubot vissza lehetett volna sorolni a második vonalba, de ebben az esetben is elmaradt a megtorlás. 

A Le Classique legendás mérkőzései

Az alapfeszültségnek tehát megágyaztak, kiéleződött a vita és az ellenségeskedés a két klub között, ami végül odáig fajult, hogy a meccsek előtt összecsaptak a szurkolók. A francia vezetők elégedettek voltak, hiszen így létrejöhetett a spanyol El Clásico mintájára egy francia Le Classique, ahol végre nem kisebb városok meccsét mondják országos rangadónak, hanem egy párizsi csapatét, ráadásul egy hozzá méltó ellenféllel szemben. Így lett végül a Marseille - PSG meccsből a legendás francia rangadó, amely mára tényleg komoly viszállyá nőtte ki magát, mi pedig visszatekintünk néhány ikonikus meccsre:

  • 1975. május 9. (OM - PSG 2:2): François M'Pelé a PSG labdarúgója szerint, valójában a viszály ezen a kupameccsen kezdődött, hiszen amikor egyenlített a Marseille otthonában, elszabadultak az indulatok, a heves déliek a mérkőzés után verekedést kezdeményeztek. A visszavágón a PSG nyert, amit a Marseille labdarúgói nehezen viseltek, csalást kiáltottak, majd az öltözőben megverték a játékvezetőt. 
  • 1988. május 21. (OM - PSG 1:2): A PSG második alkalommal nyert a Marseille otthonában, míg a fővárosiak számára ez a siker a bennmaradást jelentette a Ligue 1-ban, addig az OM-nek emiatt el kellett búcsúznia a nemzetközi kupás helyektől. Az OM-sztárja, Jean-Pierre Papin gólhelyzetben volt, amikor a PSG védője egy bírót imitáló trükkel átverte (fütyült egyet), mire Papin megállt. Az esetről évekkel később megemlékezett az addigra már visszavonult két sztár egy jóízű asztali beszélgetés mellett. Akkoriban viszont nem volt ilyen kötetlen a légkör, Tapie megkereste a bírót, azt mondta, nem tudja garantálni a biztonságát, hogy épségben hazaér.
  • 1989. május 5. (OM - PSG 1:0): A mérkőzés gyakorlatilag a bajnoki címről döntött, hiszen a Marseille az első, míg a PSG a második helyen állt. A találkozót megelőzően a PSG elnöke megvádolta Tapie-t, hogy korábban csaltak, így puskaporos hangulatban indult a meccs, ahol végül az OM nyert, így később bajnokok lettek. 
  • 1992. december 18. (PSG - OM 0:1): A legdurvább derbi, sokan ehhez a naphoz kötik a Le Classique kialakulását. Erre az időszakra már mindkét oldalon felgyülemlett a sérelem - vélt és valós -, így a mérkőzés az egymás aprításáról szólt, több, mint 50 szabálytalanságot követtek el a csapatok összességében, Éric Di Meco megütötte a PSG játékosát, Patrick Colletert. 
  • 2000. február 15. (OM - PSG 4:1): A találkozó a Leroy-ütközetről marad emlékezetes, amikor Laurent és Jérome ugyan egy évvel korábban még csapattársak voltak Párizsban, de most ellenségek. Laurent keményen szerelt, majd erre Jérome megrúgta őt, majd ebből egy verekedés kerekedett, ahol kiállították a két vétkest. 
  • 2004. november 7. (PSG - OM 2:1): Lehetne az a címe is, hogy Bosszú az árulókon, ugyanis Frédéric Déhu és Fabrice Fiorese korábban a PSG játékosai voltak, azonban átigazoltak az OM-hez. Különösen Fiorese igazolása fájt a párizsiaknak, hiszen korábban rendre a francia csatár gúnyolódott a Marseille csapatán. A bemutatkozásán azt mondta, hogy egy álom vált valóra számára, hogy az OM-hez került a PSG-ből. Ezek után kezdődött a derbi, ahol nem volt bölcs döntés Fioresét a szögletekre kijelölni, ugyanis a szurkolók rendre a kezük ügyébe kerülő tárgyakkal vették őt célba. A rohamrendőröknek kellett megvédenie a csatárt, de ha ez nem lenne elég, akkor még a pályán sem volt nyugta, ugyanis a PSG védői rendre rendkívül durva belépőket alkalmaztak ellene, egyiküket ki is állították emiatt. 
  • 2005. október 16. (OM - PSG 1:0): A Marseille újabb játékost igazolt Párizsból, ráadásul a szurkolók kedvencét, Lorik Canát, aki győztes gólt szerzett ezen a meccsen, de nem erről maradt emlékezetes a találkozó. Előbb a PSG öltözőjében ammónia szag terjengett, ami miatt a játékosok köhögni kezdtek, nem tudtak a felkészülésre koncentrálni. Ezért közvetlen az OM-ultrák közelébe költöztették őket a helyi szervezők - akik természetesen szintén OM-drukkerek voltak -, majd amikor már készültek volna a meccsre, Clara Morgane - egykori pornószínésznő, OM-drukker és tősgyökeres marseille-i - zavarta meg az öltözködésüket, így a játékosok nem tudtak koncentrálni a meccsen, legalábbis a mérkőzés után erre hivatkoztak. 

A rangadókon olyan klasszisok játszottak az évtizedek alatt, mint Lionel Messi, Zlatan Ibrahimovic, Ronaldinho és Neymar. Azonban az igazán nagy indulatokat rendre azok a játékosok váltották ki, akik egyik csapatból a másikhoz igazoltak. Ők árulók lettek, sokszor még védeni is kellett őket testőröknek, hogy ne legyen semmi bajuk. Nekik sosem bocsátottak meg a szurkolók. 

PSG uralom a derbiken és a ligában

Az elmúlt évek már jobbára arról szólnak, hogy a Marseille dühös csapatként próbálja magát annyira belelovalni a találkozóba, hogy valamiféle csata alakuljon ki, amely a komfortzónán kívülre helyezi a párizsi sztárokat. Ez például 2020-ban sikerült is, amikor több játékost is kiállítottak a PSG-ből, ráadásul Payet és Thauvin folyamatosan hergelte a fővárosiakat, amiért elbukták a BL-döntőt. Ebben az évben viszont már komoly tétje van a derbinek, hiszen a PSG-hegemónia megremegni látszik, amiből még a Marseille is hasznot húzhat, hiszen, ha a kupában legyőznék Messiéket, akkor az egy újabb törést jelentene a dúsgazdag csapatnál.