Az NBA idei rájátszásában minden párharcban lezajlott minimum a második meccs. Négy esetben kiegyenlített eredmények születtek az erőnyerők otthonában lezajlott meccseken, míg négy párharcban a kiemelt csapat került 2-0-s előnybe. Hogyan tovább? Mit mutatott eddig a playoff? Ebben a cikkben csak a száraz tények lesznek, ajánlások nélkül, mindenki egyéni döntése lesz, milyen következtetésekre jut.
Miami Heat (1.) - Atlanta Hawks (8.)
Az első mérkőzésen érezhető volt, hogy Erik Spoelstra arra építette fel a taktikát, hogy Trae Young ne tudjon megmozdulni sem, limitálják az Atlanta pontgyárosát. Tény és való, hogy Spoelstra egyik mestere a megfelelő védekezés összeállításának, de fontos, hogy ehhez legyenek játékosai is, most voltak. Mindenki elvégezte a feladatot, Young pocsék meccsel kezdett, Atlanta pedig 24 ponttal kikapott.
A második meccsen Nate McMillan is lépett, hiszen John Collins a kezdőbe került, dinamikus lett a Hawks, illetve sokat segített Trae Young számára, hogy Delon Wright egyre több időt töltött a pályán, így két "labdás játékosra" kellett figyelni a Heat védekezésének. Egy fokkal jobban nézett ki az Atlanta, de ennek a keretnek megvannak a korlátai, ez pedig a védekezés.
Hiába lenne jobb Trae Young hazai környezetben, ha továbbra is ezt a szívós védekezést hozza a Miami, akkor egy fizikális csatában alulmaradna az Atlanta. Egyedül a közönség az, amely segíthet, de ez is kevés, hiszen "megőrülés" kéne a Young - Bogdanovic duótól, minimum két 30-30 pontos performansz, akkor talán nyerhetnek. Ez már előrevetíti, hogy a Miami mind taktikailag jobb, mind a keretek minőségét tekintve, Spoelstra pedig ilyen esetekben elvétve szokott hibázni (14 éve a Miami edzője, ismeri kívülről-belülről a csapatot).
Boston Celtics (2.) - Brooklyn Nets (7.)
Valószínűleg arra kevesen számítottak, hogy ahol két olyan clutch specialista is van, mint a Brooklyn (Durant és Irving), ők pont a végjátékokat fogják elbukni. Így történt, hiszen az első meccsen Jayson Tatum zseniális játékával a sírból hozták vissza a győzelmet, míg a második mérkőzésen folyamatosan hátrányban voltak, de a hajrát megint nem adták fel, amiben nagy szerepe volt a hazai közönségnek is.
Kevin Durant terített betli a párharc során, második meccsen Irvinggel együtt válalhatatlan teljesítményt nyújtottak a második félidőben. Elsőre Durant 27 pontja a második meccsről nem is tűnik rossznak, de mindezt 4/17-es mezőnymutatóval, míg az első meccsen 9/24-et, ami összességében 31,71%-os hatékonyság, ami pocsék. Irving az első találkozón remekelt, másodikon eltűnt.
A Brooklyn két sztárja egyáltalán nincsen formában, akadnak fellángolásaik, de azok is csak 10-12 percig tartanak. A Boston csapatként funkcionál, látszik, hogy megtervezték a támadójátékot, védekezés is rendben van (mondhatjuk...), ez a 2-0-s előny pedig olyan magabiztosságot ad nekik, ami segítheti őket tovább a párharc során (a Boston mérlege 40-1 abban az esetben, ha 2-0-ra vezettek a párharc első két meccse után). A Nets egyre görcsösebb, valószínűleg nem Steve Nash fogja megtalálni a problémákra a megoldást.
Milwaukee Bucks (3.) - Chicago Bulls (6.)
A címvédő egy nehézkes meccsel kezdett, de legalább győztek, azt lehetett gondolni, átszakad a gát, innentől lesimázzák a párharcot. Az első meccsen pocsékul dobtak, de szerencséjük volt, mert a Chicagónak hiába volt meg a dobóhelyzete, szinte mindegyik kísérlet kimaradt (triplából: 7/37), megdöbbentő volt, mennyire vakon vannak LaVinék. A Milwaukee taktikája az volt, hogy felkínálja a triplákat a Bulls játékosainak, amik majd kimaradnak.
Az első meccsen jól kalkuláltak, bejött a számítás, de nem így a második találkozón! Hiába bajnok a Milwaukee, idén pocsékul védekezett, ami a triplákat illeti, nem változtattak ezen a rájátszásra sem. A Bulls a második meccsen már ki tudta ezt a hibát használni, közel 50%-kal dobták a hármasokat, ami győzelemhez vezetett. Érthetetlen a Milwaukee döntése, mert a Bullsnál van 3-4 olyan dobó, aki képes összesen 10-15 triplát a közösbe tenni.
Arról nem beszélve, hogy DeMar DeRozan keze is bármikor elsülhet (igaz, hogy elsősorban a középtávolik tekintetében erős), szóval sűrgős javulás kéne védőoldalon a bajnoktól. A párharc Chicagóban folytatódik, ahol korábban ért el jó eredményeket a Milwaukee. Ebben bízhatnak, valószínűleg abban már kevésbé, hogy újból olyan meccset produkál a Bulls, mint amilyen az első találkozó volt. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Bulls formájától függ a párharc alakulása.
Philadelphia 76ers (4.) - Toronto Raptors (5.)
Ez az egyetlen párharc, ahol már három meccs lezajlott, egyelőre söprés van kilátásban, hiszen 3-0-ra vezet a Philadelphia. Az első két meccs kérdés nélkül a 76ersé volt, de a harmadik nagyon összeszedte magát a Toronto. A hazai pálya sokat segített, szívósan védekeztek, ide már kellett Embiid extra teljesítménye. Hiába a Toronto jó védekezése, ha a hosszabbításban hagytak egy ilyen dobást a 76ers centerének.
Gyakorlatilag teljesen tisztán dobhatott, még akkor is, ha kicsavart tripla volt, nehéz helyzetből, de ez egy olyan játékosnak, mint Embiid, nem jelenthet problémát. Ez a hiba pedig sokba kerülhet a kanadai csapatnak (soha senki sem fordított még 0-3-ról). Védekezésben tovább kéne még javulni, de lehetséges, hogy ennyi volt a maximum, ami bennük van. James Harden egyelőre nem extra, könnyedén lehet, hogy a negyedik meccsre már megérkezik a szériában.
Phoenix Suns (1.) - New Orleans Pelicans (8.)
Őszintén szólva, ez nem volt benne a pakliban, hogy a két meccsből egyet is elhozzon a New Orleans. Igaz, hogy ehhez az is kellett, hogy triplavonalról nagyon komoly teljesítményt tegyen le a parkettre a Brandon Ingram vezette Pelicans (17/30-as mutató kiemelkedő). Erre még a legendás Jordan-féle Bulls vagy a Curry - Thompson - Durant trió által fémjelezett GSW sem tudott volna reagálni.
A nagyobb kérdés itt az, hogy melyik lesz a gyakoribb a párharc során: extra triplázás a New Orleanstől vagy kiemelkedő védekező a Phoenixtől? Az első meccsen ugyanis a Mikal Bridges (év védője díj top3-ban) által vezetett védekezés megfogta a Pelicans csapatát, Ingram és McCollum alig tudott pontot szerezni, amikor Ayton vagy Bridges védekezett velük szemben.
Miért megdöbbentő az, ami a második meccsen történt? Mert a Phoenix a liga egyik legjobban védekező csapata, ami a perimétert illeti. Érthetetlen, hogyan dobhatott ennyi triplát a Pelicans, illetve ilyen hatékonysággal. A nagyobb gond, hogy Devin Booker combhajlítója megsérült, ki kell hagynia a 3. és 4. meccset, ez pedig alapjaiban írhatja át a párharcot, hiszen most a Pelicans 1-1-ről két hazai meccsel várhatja a folytatást.
Memphis Grizzlies (2.) - Minnesota Timberwolves (7.)
A párharc első mérkőzésén a Minnesota tervei szerint alakult minden. Karl-Anthony Towns és Anthony Edwards kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Steven Adamsre hegyezték ki a meccset, ami bevált. A Memphis magasemberét nem lehetett a pályán tartani, mert a Towns - Edwards duó szétszedte őt. Ja Morant próbálkozott, de kevés sikerrel, míg a Minnesota limitálta a többi Grizzlies játékost.
A második mérkőzésre átalakult a párharc, lépett ugyanis a Memphis. Tudatosan próbálták lassítani a játékot (rengeteg fault), illetve Steven Adams limitálva volt, hogy ne rajta menjen el a második meccs. Towns "provokációja" szintén fontos elem volt, ahogyan Edwards lassítása is, hiszen lábon meg kellett őt fogni, minimum egy, de inkább két embernek kellett rá váltani.
A párharc eddigi pocsék teljesítménye D'Angelo Russellé, akinek már az első meccsen sem ment. Azt lehetett gondolni, majd a második találkozón, de ott még rosszabbul játszott. Ha a két sztár limitálva van, Russell sem tud semmit hozzátenni, borítékolható a vereség. Az egyelőre rejtély, mikor lép előre Russell, mert ha így marad, akkor azon egy párharc mehet el a Minnesotának.
Golden State Warrios (3.) - Denver Nuggets (6.)
Mindenki a death lineupról beszél, amely amikor pályán volt (10 percről beszélünk, még egy negyed sincs...), akkor közel 30 pontot vert a Denverre. A két találkozón összesen 36 ponttal nyert a GSW, így kis túlzással, de ennek az ötösnek köszönhetik a sikert. Az biztos, hogy ezzel nem tud mit kezdeni a Nuggets, Jokic hiába játszik jól, egyedül kevés lesz, nincs mélysége a keretnek, ráadásul Draymond Green visszatért a régi extra védekezéséhez. A Denvernek óriásit kéne javulnia ahhoz, hogy elkerüljék a söprét, csapatok mindössze 8 százaléka állt fel 0-2-ről.
Dallas Mavericks (4.) - Utah Jazz (5.)
Ahogyan a Golden State - Denver párharc kapcsán rövid elemzés született, úgy itt sem ejtjük bő lére a szót, ugyanis minden azon múlik, Luka Doncic mikor játszhat. Lehetséges, hogy ez már a harmadik meccsen megtörténik, de az is lehet, csak a negyediken. Eddig két találkozó alapján sincs komoly baj, annyira gyenge a Jazz, hogy nélküle is egy győzelmet elhoztak, vele valószínűleg jönne a 2-2, onnantól pedig bármi előfordulhat. Egyelőre a Jazz van nyert helyzetben, de nem azért, mert annyival jobbak, hanem mert a Dallas egyelőre egy NBA középcsapat szintjén van, ami beárazza a Utah eddigi teljesítményét is.
