Az idei Milano - Sanremót óriási érdeklődés övezi, ami elsősorban a két szlovén, Tadej Pogacar és Primoz Roglic indulásának köszönhető. Átveszik a hegyimenők az év első Monumentumán az irányítást?
Ismert útvonal
Ha Milano - Sanremo, akkor a Poggióval fémjelezett útvonal szinte már mindenki által ismert, aki egyszer látta életében a versenyt. A koreográfia is a megszokott, minden olyan emelkedőket kicsivel jobban bíró versenyző, aki nem akar hajrázni, az a Poggión megindul, míg a lejtmenetben és a rövid síkon megkezdődik az üldözés. Általában jön a kisebb csoportos mezőnyhajrá, de olykor hazaér egy-egy szökés.
Az elmúlt két évtized úgy telt, hogy a sprinterek is nyugodtan indulhattak, hiszen volt esélyük a győzelemre. Nyert korábban Milano - Sanremót Mark Cavendish, Mario Cipollini és Alessandro Petacchi is. Ők nem azok a sprinterek, akik annyira bírták volna az emelkedőket. Mi történt a legutóbbi öt Milano - Sanremón? Rendszerint hazaért egy szökés. Valószínűleg ez ösztönözte az olyan versenyzőket is az indulásra, mint Tadej Pogacar.
Megváltoztathat mindent
Tadej Pogacar sorra nyeri a versenyeket, idén is verhetetlen. Kezdett az UAE Tour-on, ahol sima győzelmet aratott, majd a Strade Bianchén egy 50 km-es egyéni szökés után emelhette magasba a kezét, míg a Tirreno - Adriaticón leoktatta a trónra áhítozókat. Mindezek után bejelentette, hogy érdekli őt a Milano - Sanremo (és a pavés klasszikusok is). Ez a bejelentés egy lavinát indított el.
Emlékeim szerint még nem fordult elő olyan, hogy Patrick Lefevere valaki miatt változtatott volna az adott versenyen a csapatának összeállításán, de most ez is megtörtént. Eredetileg úgy volt, hogy klasszikus sprinter nélkül vágnak neki a versenynek, mert Pogacarral szemben luxus elvinni egy sprintert, aki valószínűleg nem bírja ki a szlovén tempóját a Poggión. Végül Julian Alaphilippe kiválása kellett, hogy kényszerből Fabio Jakobsen bekerüljön, így legyen sprinter a QS-ben, de ez jól jelzi, milyen hatása van Pogacarnak.
A csapatok egyből átgondolták, milyen taktikával vágnak neki a versenynek, ráadásul többeknél lehetett pánik, amikor Pogacar és a csapata (UAE Team Emirates) bejelentette, hogy milyen kerettel vág neki az első Monumentumnak. Hiába van két sprinter az UAE-ben, egyikük sem indul, helyettük csak hegyi és egynapos segítők vannak, akik pokoli tempóra képesek az emelkedőn, amiből csak Pogacar (és Roglic?) tud megindulni, erre építik a taktikát. Mindenki tudja, de lehet senki se tud ellene semmit sem tenni.
Az ugyanis hab a tortán, hogy a Milano - Sanremi lesz az idei első Roglic - Pogacar összecsapás helyszíne. Egy klasszikus sprinter egynapos, ahol a két szlovén átírná a "szabályokat" és hegyi versenyt csinálna. További rossz hír a riválisoknak, hogy mind Pogacar, mind Roglic jól ismeri a Poggio utáni lejtmenetet, annak ellenére, hogy Pogacar például sosem indult ezen a versenyen, de a közelben lakik.
Esélyük sincsen?
Látva az idei Jumbo-Visma (Roglic és Van Aert csapata) és az UAE (Pogacar) formáját, nem sok csapat szólhat bele a versenybe, ha ők tényleg komolyan gondolják. Esetleg a Quick Step (és a Bahrain), de tőlük is az kéne, hogy Jakobsen kibírja a szlovénok támadását az emelkedőn, amire kicsi az esély. Lefevere elveszítette Alaphilippe kiválásával az egyik legjobbját, maximum "meglepő" szökésben bízhatnak (de azt is a síkon).
A Roglic - Laporte - Van Aert trió a Párizs - Nizzán is képes volt olyan fárasztásra, ahol egy minimális bukkanón is el tudtak szakadni hárman, ők is brutálisan erősek. Könnyedén megeshet, hogy Roglic vs Pogacar "ütközet" lehet a végén a győzelemért. Itt felhívnánk a figyelmet a Jumbo-Vismából Christophe Laporte-ra, aki a Párizs - Nizzán kiválóan ment, első etapot megnyerte, képes volt a dombon is tartani a nagyobb tempót (head-to-head piacon Philippe Gilbert a "párja", van érték Laporte 1.33-as szorzójában).
Peter Sagan és Davide Ballerini "párosában" elsőre nem lenne érték, hiszen Ballerini jobb állapotban van, viszont nem indul, így érthetetlen az 1.53-as szorzó a szlovák világbajnokra, hiszen ez "biztos" nyerés. Mire figyeljünk még? Arra, hogy a Bahrain versenyzői kiváló formában vannak. Ha értéket akarunk, akkor kiválasztunk 2-3 Bahrain versenyzőt és a dobogós helyezésükre fogadunk. A nagy trió (UAE, Jumbo-Visma és Quick-Step) mellett, csak ők tudtak minden versenyen tényezők lenni.
Mit jelent ez szorzókra lebontva: Matej Mohoric (top3: 11.00), Damiano Caruso (top3: 201.00) és Phil Bauhaus (top3: 41.00). Amikor egy csapat ennyire szállítja a jó eredményeket, olyanok is nyernek, akik egyáltalán nem számítanak favoritnak (Bauhaus győzelem a Tirreno - Adritaco sprintjében), akkor ott érdemes elgondolkodni egy dobogós helyezésen, hiába, hogy a csapatnak nem kedveznek a feltételek.
Mathieu van der Poel megalázta a mezőnyt itt is, nagyon sima volt ez is. Valamilyen szinten örülhetnek a Vismánál, hogy a három sztár kidőlt (Van Aert, Van Baarle és Laporte), mert ez csúnya lett volna nekik is. A majd 48-as átlag MVDP-től, temérdek rekord, nem tudom, mennyire szakadt meg, de akinek egy Roubaix végén van ideje mosolyogni, pacsizni, iszogatni és ki sem dől a fűre, az valószínűleg annyira nem fáradt. 
