A francia Riviéra a világ egyik legszebb és leginkább fényűző régiója, ahol nincs hiány luxusból, de vajon ilyen helyen van-e komoly viszály a klubok között? A jólétben már igazi küzdelmek sem alakulnak ki, elkényelmesednek a csapatok?

A Riviéra rivalizálása kezdetben nem is a Monacóra fókuszált

A hercegségbeli klub megalakulása kapcsán már írtuk, hogy a Monaco eléggé sokáig nem jutott fel az élvonalba, gyakorlatilag az 1950-es évekig kellett várni, mire stabil első osztályú csapattá váltak. Azonban addig is voltak rangadók a Riviérán, de ezekben éppenséggel a főszerepet a Nice (Nizza) mellett a Cannes játszotta. A filmfesztiváljáról ismert város kezdetben ugyanis sokkal erősebb volt a Monacónál, az 1930-as években voltak ezüstérmesek is a bajnokságban. 

Az 1932/33-as szezonban a rivalizálás három csapatra összpontosult Dél-Franciaországban, ugyanis az Antibes is a legjobbak közé tartozott, de egy korrupciós botrány miatt, végül visszaminősítették őket. A Cannes sikeres évei sem tartottak sokáig, gyakorlatilag egybevágott a Monaco feltörekvése a Cannes összeomlásával, így a Nice - az Antibes és a Cannes után - újabb ellenfelet kapott. 

A Nice keretében akkor a világ egyik legjobb támadója, Just Fontaine játszott, aki máig tartja az egyetlen világbajnokságon szerzett legtöbb találat rekordját. Fontaine érkezésével a sikerek is jöttek a déli városba, Ligue 1 bajnoki címet nyertek, illetve több alkalommal Francia Kupát is. Akkoriban a déli csapatok térnyerése zajlott a francia első osztályban, ekkor még nem lehetett sejteni, hogy ezt hamarosan összeomlás követi. 

Eltűnik a déli dominancia

A Cannes a második vonalban volt, az Antibes pedig teljesen szétesett, amatőr ligákban versenyeztek, miközben a Nice fokozatosan épült le az 1959-es bajnoki címüket követően. A Monaco is a második vonalban találta magát, így hiába dominálták az '50-es éveket a déliek, ebből a '60-as évekre semmi sem maradt, mindent újra kellett kezdeni, szinte az alapoktól. 

Zidane és a többiek

A Monaco a '70-es években kezdte a következő évek csapatának felépítését, ehhez egy korszakos támadót kellett igazolniuk. A Cannes eközben rendre a második vonalban kapott helyett, voltak rövidebb időszakok, mikor feljutottak, de ez nem tartott sokáig, ahogyan a Nice remeklése sem a '70-es évek elején. Az Antibes ekkor már olyan mélyen volt, hogy nem is lehetett indokolt riviérai rivalizálásról beszélni. 

Eléggé meglepő tehát, hogy alig 10 év elteltével a '80-as években a Monaco már az ország élcsapata volt, a francia labdarúgás aranykorát élte, ahogyan a hercegségbeli klub is. A Nice visszajutott az első osztályba, ahol egy masszív középcsapattá váltak, míg a Cannes egy bizonyos Zinedine Zidane-nal a soraiban szintén megpróbált boldogulni a legjobbak között. 

Ezt az időszakot lehetett a második aranykornak nevezni a Riviéra rangadóit tekintve, hiszen a déli csapatok (Marseille-t is hozzájuk számítva) dominálták a francia bajnokságot. A Cannes fellángolása azonban nem tartott sokáig, Zidane is távozott, míg a Nice is hamar visszaesett, így a '90-es évek második felétől megint releváns rangadó nélkül maradt a francia luxusrégió. 

Egy film tehet mindenről?

Jól látható, hogy komoly feszültség tehát sosem alakult ki a Riviéra csapatai között, nem úgy, mint a Le Classique esetében, de ide sorolható még a Marseille - Nice párosítás is, ahol szintén voltak atrocitások. A 2010-es évek elején vett különös fordulatot a Monaco - Nice rivalizálás, ami egy francia vígjátéknak volt köszönhető. A Les Tuche 2011-ben jelent meg, egy könnyed 90 perces humoros alkotás. Ezt azonban nem mindenki értelmezte így. 

Egy fociban kevésbé jártas néző csak annyit vett észre, hogy a hercegségbe költözik egy friss lottónyertes család, de az egyik jelenetben a Monaco - Nice ifimeccs elevenedik meg, ahol nizzai fiatalok 7-0-s előnyre tesznek szert félidőben, mire a film főhőse (egyben a Monaco akadémiájának újdonsült vezetője) különböző szidalmakat vág a játékosokhoz (ezzel motiválva őket), ez meghozza a kívánt hatást, fordít a Monaco, miközben a nézők is belelovalják magukat a mérkőzésbe, közösen szidva a Nice csapatát. 

Bármennyire is komikusnak tűnhet, de a film a Monaco - Nice mérkőzésekre is hatást gyakorolt. A nizzaiak sértettnek érezték magukat - tegyük hozzá, jogosan -, előfordultak különböző atrocitások a két klub között, szóval az addigi békének egy bugyuta film vetett véget, valószínűleg hosszú évek óta húzódó sérelem szabadulhatott fel mindkét oldalon. Azóta a kluboknál gazdag befektetők vannak, komoly víziókkal, így ez az ellenségeskedés idővel hasonló méreteket ölthet majd, mint mondjuk az OM - PSG derbi. 

Acsarkodás a jelenben

A Nice a Konferencia Ligát érő helyekért küzd, míg a Monaco a Bajnokok Ligája szereplésért. A hétvégi fordulóban a Monaco fogadja a nizzai csapatot, de amennyire jó formában voltak pár hete, annyira váratlan volt a kiesésük a Leverkusen ellen. Az odavágón a hercegségbeliek eldöntötték a továbbjutást, legalábbis ezt gondolták, ugyanis megint szétestek egy hazai meccsen. Ezen most az EL-nyolcaddöntő múlt. 

A vendégek az elmúlt hetekben rangadót nyertek (Marseille ellen), ráadásul január óta egészen jó formában vannak, több francia élcsapatot is legyőztek. A védekezésük sokat javult, de támadásban is egészen szép dolgokra képesek. Egy fáradt Monaco ellen kihasználhatjuk a fölényüket, már önmagában a pontszerzésük is jó szorzót kínál.