Az AS Monaco az egyik legnagyobb francia csapatnak számít, de múltja eléggé kacskaringós, ahogyan a jelenük és valószínűleg a jövőjük is. A hercegségbeli klub mindig a gazdagság és kissé a különcség jelképe volt, olykor pedig épp a milliárdosok játékszere, miközben ők lehettek volna a következő Ajax, Benfica vagy Barcelona, ha az utánpótlásukat nézzük!

A Monaco kezdeti évei és helyzete Franciaországon belül

A hercegségbeli klub egyedülállónak számít Európában, hiszen egy nemzetet képvisel, amely azonban mégsem tagja egyik nemzetközi szervezetnek sem. Monaco ugyanis sosem törekedett önálló státuszra, nem akart az UEFA (vagy a FIFA) tagja lenni, nem szerettek volna önálló bajnokságot sem. Mindig a francia ligához akartak tartozni, ezért nem is volt kérdés, hogy 1919-es megalakulásuk után – melynek pontos dátumát többször módosították -, rögtön a francia pontvadászatban indulhattak.

A Leduc-korszak

A kezdeti évek azonban nem a sikerekről szóltak, hiszen egészen az ’50-es évekig nem tudtak felkerülni az első osztályba. Az 1953-as első osztályú tagság sem hozta meg az áttörést, ehhez Lucien Leduc kellett, aki átvette a gárda irányítását. Az egykori labdarúgó néhány év alatt sikerre vezette edzőként a csapatot, előbb Francia Kupát nyertek, majd az Oscar-díjas amerikai színésznő, Grace Kelly által tervezett mezben megnyerték az első bajnoki címüket.

Grace Kelly, a monacói hercegné: Világszerte ismert színésznő volt, több remek filmben szerepelt, mielőtt megismerte volna a monacói herceget. A találkozásukat megpróbáltatásokkal teli órák előzték meg, Grace jóformán nem is akart találkozni azzal a hogyishívják herceggel, majdnem elkésett, majd végül épp a hercegre kellett várnia két órát. Grace már elindult volna vissza a szállodájába, de a herceg pillanatok alatt levette a lábáról. A többi pedig már történelem, egy év múlva összeházasodtak, négy évvel később pedig maga Grace tervezte az ikonikus piros-fehér átlós mezt.

A csapatban több olyan játékos is volt, aki korábban az 1958-as francia válogatott vb-keretét alkotta. A gárdát sikerült egyben tartani, hiszen a nemzetközi kupaszereplés és a hercegségbeli csillogás jó indok volt a maradásra. Leduc vezetése alatt két évvel később a bajnoki cím mellé begyűjtötték a kupagyőzelmet is, de a mester új kihívásokat keresett, távozott. Ezzel megkezdődött a Monaco hanyatlása, pillanatok alatt a második vonalban találták magukat.

Delio Onnis, az első igazi szupersztár

A Stade Reims az ’50-es években igazi sztárcsapatnak számított, de 1970-re eléggé leáldozott a csillaguk. Ekkor döntött úgy a vezetőség, hogy leigazolja a fiatal argentin tehetséget, Delio Onnist. A csatár hiába ontotta a gólokat, nem találta a helyét a klubnál, ráadásul a légiósszabály miatt létszámfelettivé vált, így a frissen feljutó Monacóhoz igazolt. Onnis már a második évében gólkirály lett, eközben a klub elnöki pozícióját átvette Jean-Louis Campora.

Camporának előbb meg kellett birkóznia a második vonalba való kieséssel, de Onnis és az időközben visszatérő Leduc segítségével könnyedén vették az akadályt. Lucien Leduc második korszakára tért vissza, hogy megint a mélyből felemelje a klubot, alig két évvel érkezése után újból bajnok lett a Monaco, ezzel a három elsőségüket egyaránt Leducnak köszönhetik. Delio Onnis egyszer azt mondta, hogy számára Leduc egy apafigura volt, kiemelkedő szakvezető. 

Mindezt Delio Onnistól hallani nagy dicséret, mert nem egy szimpla csatár volt. Őt választották a szakírók a francia bajnokság valaha volt legjobbjának. A gólrekordját (299 találat) mai napig nem tudták megdönteni. Azonban az Onnis-korszak is a végehez közeledett, előbb Leduc távozott a klubtól 1979-ben, majd 32 évesen egy bajnoki címmel és egy kupagyőzelemmel a zsebében az argentin zseni is. A Leduc-féle ’78-as bajnokcsapatból többen is szerepet kaptak világ- és Európa-bajnokságokon.

Monaco és Franciaország első aranykorszaka

A sikerkovács(ok) távozása után nem omlott össze újból a Monaco, ellenkezőleg, hiszen a francia játékosok látták a Campora-féle modellt, hogy a Monaco egy biztos anyagi hátterű, megfelelően szervezett csapat. A korszak kiváló francia labdarúgói igazoltak hozzájuk, akikkel 1982-ben bajnoki címet nyertek, amit kupagyőzelem és később további elsőségek követtek. Ezzel egybevágott a francia válogatott első nagy sikere is.

Az 1984-es Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték, ahol a házigazda számított a legnagyobb favoritnak, olyan klasszisokkal, mint Michel Platini, Alain Giresse vagy Jean Tigana. A csapat védelmében és csatársorában monacói játékosok kaptak szerepet, nyugodtan állítható, hogy a hercegségbeli klub adta a válogatott alapját. A következő években sikerült további Eb-győztes játékosokat igazolni, de az edzői posztra nem találtak megfelelő személyt.

A Wenger-korszak

Arsène Wenger, az Arsenal ikonikus edzője pályafutása első sikerét a Monaco kispadján érte el, miután rögtön első évében bajnok lett. Az 1988-as sikerhez kellett a Wenger-féle alapos építkezés, hiszen csak azzal a feltétellel írt alá, hogy összeállíthatja a szezonra a keretet, így sikerült megszerezni végül a Hateley – Hoddle – Battiston triót, akire a bajnokcsapat épült. A következő évben a Monaco játékosa lett a nagyreményű George Weah is, akiről nyugodtan állíthatjuk, hogy Wenger fedezte fel Európa számára.

A francia edző hét éve alatt olyan játékosok kerültek ki a Monaco utánpótlásából, mint Emmanuel Petit, Lilian Thuram és Youri Djorkaeff, akik az 1998-as vb-győztes francia válogatott kezdőjét alkották. Arsène Wenger ugyan több bajnoki címet nem tudott nyerni a Monacóval, de eljutott KEK-döntőig, illetve a jövőbeni sikerek alapjait lerakta a megfelelő utánpótlásképzés kialakításával.

BL-siker és világbajnokok a hercegségben

Kisebb kihagyás után a korábbi francia válogatott klasszis, Jean Tigana vette át a klub irányítását. Az első évben a bronzéremig vezette a csapatot, majd 1997-ben bajnok lett a Monaco. A kapuban Fabien Barthez állt, középpályán Emmanuel Petit, míg elől Sonny Anderson és a feltörekvő tehetség, Thierry Henry. A Ligue 1 elsőséget követő nyáron távozott ugyan Anderson, de a vezetőség nem esett kétségbe.

Elől Henry mellett egy olyan tehetség bontogatta szárnyait, mint David Trezeguet, míg a védelemben egyre több szerepet kapott Willy Sagnol. Az ország egyik legjobb utánpótlása volt a hercegségben, akik végül megint alapjait képezték egy nagy francia sikernek. Mint 1984-ben, úgy 1998-ban is egy rangos tornát rendeztek Franciaországban, a labdarúgó világbajnokságot. A keretben helyet kapott három aktuális, illetve két korábbi Monaco játékos (és nevelés is egyben).

Mondani sem kell, hogy Franciaország világbajnok lett, majd két évvel később Európa-bajnok, de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis végre a Bajnokok Ligájában is sikereket ért el a Monaco. A fiatal csapat jól vette az akadályokat, csoportkörből továbbjutva az egyenes kieséses szakaszban a Manchester United volt ellenfél. Kiejtették Sir Alex Ferguson csapatát (amely egy évvel később megnyerte a BL-t), majd az elődöntőben a Zidane-féle Juventus állította meg a Monacót.

A nagy sikerek után a Monacót pillanatok alatt szétszedték, eligazoltak a fiatalok, majd megpróbálták a keretet olyan rutinos sztárokkal feltölteni, mint Oliver Bierhoff vagy Vladimir Jugovic. A sikert viszont nem emiatt tért vissza a klubhoz, hanem az edző személye és a játékos politika megváltoztatása miatt. A világ- és Európa-bajnok középpályás, Didier Deschamps lett a szakvezető, illetve újból a fiatalokra kezdtek el építeni.

Mourinho miatt nem juthattak fel Európa trónjára

Az építkezés annyira jól sikerült, hogy nem kellett hosszú éveket várni, mire a Monacót újból felkapták. A keretben olyan tehetségek voltak, mint Ludovic Giuly, Jerome Rothen, Patrice Evra és Gael Givet, illetve rutinos rókák, mint Fernando Morientes vagy Dado Prso. Utóbbi a 8-3-as Deportivo elleni siker alkalmával négy gólt szerzett, míg az előbbi a BL-sorozat gólkirálya lett, de a csapat végül a döntőben kikapott a José Mourinho által vezetett Portótól.

Monacót megszállták az oroszok

Az újbóli elbukott európai kupadöntő után összeomlott a Monaco. Hosszú évek hányatatott időszaka következett, ahol annyi edző fordult meg a csapatnál hat év alatt, mint az azt megelőző húsz szezon során összesen! Rossz befektetések jellemezték az átigazolási politikát, tehetségeiket elkótyavetyélték, miközben nem tudtak egy olyan időszakot kihasználni, amikor hosszú időre bebetonozhatták volna magukat a francia bajnokság élén.

Monaco mindig is a luxus és a fényűzés szinonimája volt, ezért nem lehetett hagyni, hogy egy ilyen nagy potenciállal rendelkező klub végső hanyatlásnak induljon. Ekkoriban már megkezdte Európában a terjeszkedést Roman Abramovich révén a putyini orosz oligarcha kör, miért pont egy olyan térség maradt volna ki, amely kedvelt helye az orosz milliárdosoknak? Ekkor került képbe a kétes hátterű orosz milliárdos, Dmitry Rybolovlev.

Dmitry Rybolovlev: Az orosz üzletember a Szovjetunió szétesése után tett szert jelentősebb vagyonra - műtrágyázásból, illetve kétes eredetű cégek vezetéséből -, egyik vállalatban, ahol 40%-os részesedése volt, a többségi tulajdonos társát egy bérgyilkos agyonlőtte, majd Rybolovlev vette át az irányítást. A milliárdos ellen vádat emeltek, mivel a gyilkosságot olyan fegyverrel követték el, amit Rybolovlev vásárolt, de az ügyet nem sikerült megoldani, mert az egyetlen szemtanú visszavonta a vallomását. A botrányok a következő évtizedekben sem kerülték el, miatta több ezer ember vesztette el otthonát egy környezeti katasztrófa során, de itt is sikerült elsimítani az ügyet. Természetes, hogy az offshore tranzakciókat összegyűjtő Panama-iratok során is felbukkant Rybolovlev neve, majd legközelebb akkor került a címlapokra, mikor minden idők legdrágább válását bonyolította feleségével (közel 5 milliárd dollárt kellett fizetnie egykori nejének).

A hercegségbeli klub akkora tartozást halmozott fel, illetve olyan mély volt a pénzügyi szakadék, hogy végül hosszas huzavona után, megnyitották a felvásárlást a külföldi befektetők előtt. Így került képbe Rybolovlev és a felesége, akik pár hét leforgása alatt, többségi tulajdonosokká váltak. A klubot így 92 éves fennállása óta először, nem a monacói hercegség irányítja. Ezzel egy olyan időszak vette kezdetét, mely elsőre kecsegtetőnek tűnt, de a valóság az minden volt, csak szép nem.

Pénzmosás, börtön és a szankciók

Kezdetben minden szép és jó volt, olyan játékosokat igazoltak, mint Radamel Falcao vagy James Rodriguez, ők a 2010-es évek elejének meghatározó labdarúgói. Pillanatok alatt visszakerültek az elitbe, pár év múlva pedig már a PSG-vel versenyeztek a bajnoki címért. Ebben nagy szerepe volt a Leonardo Jardim - Luís Campos párosnak, előbbi volt az edző, míg utóbbi a sportigazgató, aki felfedezte a tehetségeket és felépítette a csapatot. 

Radamel Falcao - AS Monaco 001
Radamel Falcao (Fotó: Jose Breton- Pics Action / Shutterstock.com)

Úgy tűnt, hogy jó kezekben van a Monaco, de ekkor a szekrényből elkezdtek hullani kifelé a csontvázak. Az orosz milliárdos kétes céghálókon át öntötte pénzt a klubjába, amik abszolút szabályellenesek voltak. Az ügyben ugyan letartóztatták az elnököt, de büntetést sem rá, sem a klubra nem szabtak ki, cserébe újabb okos pénzügyi manőverekkel euró milliókat kaszáltak a Mbappé-transzferen, mint ahogyan Fabinho vagy a többi játékos leigazolásán és eladásán is, mert a pénzmosást továbbra sem hagyta abba. 

Rybolovlev hivatalosan még mindig a Monaco elnöke. Az orosz-ukrán háború miatt kirótt szankciók rá ugyanis nem érvényesek, olyan befolyással rendelkezik, ami miatt a francia szövetség kihagyta őt a szankcionált orosz oligarchák közül. Nem ez az első eset, hogy Rybolovlev megússza büntetés nélkül. Miért nincsenek az orosz elnök ellen szankciók? Azért, mert a 2010-es években kénytelen volt eladni a cégét, az Uralkalit Putyin rokonainak, ezt pedig úgy értelmezték a franciák, hogy Rybolovlev már nem Putyin embere. 

Orosz kapcsolatok

Ahogyan megérkezett Rybolovlev Monacóba, úgy kezdett el nyitni az orosz piac felé a hercegségbeli klub. Így került például Aleksandr Golovin az együtteshez, de a Monaco többi szakosztályára is érvényes volt az orosz-nyitás. A hercegségbeli kosárcsapat legnagyobb sztárjai ugyanis Oroszországból érkeztek, Mike James kisebb kitérővel, de két éve még a CSZKA Moszkvában játszott,  ahogyan tavaly Jordan Lloyd és John Brown is, akik a kezdőötöst alkotják. 

Monaco tehát ezer szállal kötődik Oroszországhoz, ráadásul Albert hercegnek nincsen ellenére a dolog, ugyanis megerősítette pozíciójában Rybolovlevet. Minden szakágnál orosz vezetők dominálnak, kosárcsapat elnöke például az az Alexey Fedorychev, aki ráadásul magyar állampolgársággal is rendelkezik! Mint ahogyan honfitársa ellen sem, úgy Fedorychev ellen sem indultak szankciók, nyugodtan maradhat a Monaco kosárlabda részlegének elnöke, sőt, elvileg terjeszkedni szeretne. Elmondása alapján nem politizál, hiába volt rajta Rybolovlevvel az amerikai szankciós listán, Franciaország vezetése másképp döntött, bíznak a két orosz szavában. 

100%-os befizetési bónusz akár 35.000 Ft-ig

Regisztrálj még ma és igényelj egy 100%-os első befizetési bónuszt, akár 35.000 Ft-ig a Posido fogadóirodánál.

Posido regisztráció Részvételi feltételek

18 Részvételi feltételek érvényesek. Játssz felelősséggel. BeGambleAware.org

hírdetés

Borítókép: Fotó: Prachaya Roekdeethaweesab/Shutterstock, Francknataf/ Wikimedia CC-BY-SA-3.0, alphaspirit.it/Shutterstock