Nincs Pogacar, fellégezhetnek a többiek?

Elérkeztünk az év utolsó háromhetes körversenyéhez, akad egy nagy hiányzó, de így is kiváló versenyre van kilátás. 

Ketten kiemelkednek a mezőnyre

Ahhoz képest, hogy nyár elején még arról volt szó, hogy Tadej Pogacar, Remco Evenepoel és Joao Almeida is ott lehet a mezőnyben, kicsit csalódottak vagyunk, ugyanis az említett hármas végül a világbajnokságra, illetve az őszi egynaposokra koncentrál, de így sem lehet okunk a panaszra a mezőnyre. A Jumbo-Visma a Tour de France után újból Primoz Roglicra épít, megint erős csapattal érkeznek Spanyolországba. 

Az biztos, hogy Roglic nagyon érzi a spanyol körversenyt, nincs rendkívüli hideg, nincsenek óriási hegyek, rövid meredekek vannak, pörgős versenyek. A szlovén nyerte a spanyol körverseny elmúlt két kiírását, zsinórban háromszor nyerni pedig csak Tony Rominger és Roberto Heras tudott. A segítők szempontjából masszív csapata van a címvédőnek: Gesink, Kruijswijk, Kuss, Oomen és Bouwman kiváló csapat a hegyekre. 

Valószínűleg a Kuss - Kruijswijk - Bouwman trió lesz vele ott a kaptatók végéig, minden etapra van emberük, aki képes a végletekig védeni a szlovént (Roglic győzelem: 1.95). Mindezek ellenére nincsen érték a győzelmében, mert az Ineos sem viccelt, mikor összerakták a csapatukat: Bernal, Carapaz, Pidcock, Sivakov, van Baarle és Adam Yates. A Tour de France-on csúnyán legégett az Ineos, de fogalmazhatunk úgy is, hogy Pogacar nem az a szint, amihez ők felérnének Bernal nélkül. 

A kolumbiai sztár azonban ott van a mezőnyben és arra készül, hogy behúzza a Vueltát, ezzel teljessé téve a kollekciót (Tour de France, Giro d'Italia és Vuelta a Espana győzelem, mindezt 25 éves kora előtt). A történelemben erre hét versenyző volt képes. Bernal karrierjét a Tour de France győzelme után kis túlzással, újra fel kellett építeni. A kolumbiai zseninek gerincferdülése van - ráadásul egyik lába rövidebb -, ami komoly hátfájdalmakat okoz számára. 

A 2021-es Giro d'Italián ezért is volt mindenki bizonytalan vele, de végig kontrollálni tudta a versenyt. Azt azonban nem árt hozzátenni, hogy az összes komoly riválissal történt valami, így gyakorlatilag egy rutinos segítő, Damiano Caruso volt az igazi ellenfele. Ez a siker azonban mentálisan segíthet a kolumbiai számára, a legtöbbet kihozza magából a Vueltán. A Pidcock - van Baarle páros segíti őt a spanyol körverseny sík és dombosabb részein, míg a hegyekben a Carapaz - Sivakov - Yates trió. 

Az olimpián látszódott, hogy Carapaz kiváló formában maradt a Tour de France dobogós helyezése után is, összességében simán nyerte a tokiói mezőnyversenyt. Ezért is lennék vele kapcsolatban óvatos, de még inkább Adam Yates kapcsán. A brit versenyzőnek ugyanis simán lenne esélye összetettben egy dobogóra (top10: 1.90), de hiába az év eleji kiváló forma, hiába tartogatták őt a Vueltára, ha az elmúlt hetekben gyengébben teljesített. 

Kik szoríthatják meg a két klasszist?

A Movistar az elmúlt években komoly változásokon ment keresztül, csökkentették a béreket, év végén visszavonul a legenda, Alejandro Valverde, ráadásul az elmúlt öt háromhetesen nem állhattak dobogóra. A jövő csapatában egyedül Enric Mas az, akiben bízhat Eusebio Unzué, de ő egyelőre nem tart ott, hogy top3-ban végezzen. A Movistar így mindent feltett egy lapra, mivel az alábbi sorral indulnak: Miguel Ángel López, Alejandro Valverde és Enric Mas. 

Lópet nem bírta az időjárási körülményeket a francia körversenyen, Valverde szimplán nem volt formában, míg Mas 6. helyen ért célba. Valverdében esetleg szakaszgyőzelmet látok - valószínűleg erre készül ő is -, López az időfutamokon megfőhet, így megint marad Mas. A spanyolok legnagyobb reménysége, de egyrészt önbizalmával problémák vannak, másfelől képes szétesni egy-egy fontosabb etapon, így a dobogó nem reális (ha pedig még nem kezdted el, akkor ideje belevágni a Movistar sorozatba!). 

A Bernal - Roglic duóra véleményem szerint továbbra is Mikel Landa a legveszélyesebb. Furcsa ezt leírni egy olyan versenyzőről, aki sok alkalommal bukott, ha pedig egészséges volt, akkor segítenie kellett valakit. Most újból megkapja az esélyt a Giro után, ha formában van, akkor csak ő képes tartani Bernalék tempóját a hegyekben, de az időfutam neki is komoly fejtörést okozhat. 

Landára a dobogó szempontjából veszélyes lehet az orosz Vlasov, aki a Girón végre tehetségéhez mérten versenyzett, illetve én úgy gondolom, hogy időfutam ide, időfutam oda, nagy meleget se bírja annyira Bardet, de a top10-et hoznia kéne (szorzója 2.60-ről 2.25-re csökkent az egyik irodánál). A spanyol felvezető többnaposon (Burgos körverseny) szakaszt nyert, Girón a harmadik hétre támadt fel és lett hetedik összesítésben. Van annyira stabil versenyző, hogy ebben a mezőnyben ott legyen a top10-ben. 

Belső háború az EF-ben?

Az EF még nem jelentette be keretét a Vueltára, de érdekes lehet Hugh Carthy és Rigoberto Urán fémjelezte csapat. Papíron Carthy az erősebb, de ő egy erősen csonka Vueltán tudott dobogós helyet szerezni. Az idei Girón 8. helyen végzett, egyértelműen voltak jobb napjai, de a győzelemre esélye összességében nem volt. Az említett Burgos-i többnaposon szakaszt nyert, de elmondása alapján nem volt jó állapotban. 

A sportigazgatója, Juan Manuel Garate nyilatkozta is, hogy hiába vitték el a versenyre a majdnem komplett Vuelta csapatot, gyengén szerepeltek. Valószínűleg ezért is merült fel, hogy Urán is ott lesz a Vueltán (10. helyen végzett a Tour de France-on). Voltak jobb napjai a francia körversenyen, sokáig úgy állt, hogy ott lehet a dobogóért folytatott harcban, majd az utolsó három kiemelt etapon megrogyott. 

A tokiói olimpián viszont megmutatta, hogy van még benne kraft, meglepetésre most jobbik formáját vette elő az időfutamon és 8. helyen végzett, ahogyan a mezőnyversenyben is. Mindezt egy rendkívül nehéz pályán, rajta kívül csak Wout van Aert tudott két top10-es helyezést szállítani az olimpiáról országúti versenyeken. Érzem annyira stabilnak őt, hogy ilyen mezőnyben rutinból megoldja a top10-et. A kérdés mindössze annyi: Urán segíti majd Carthy törekvéseit, vagy fordítva?