Nincs Roubaix, de gyűjtöttünk pár ütős tippet a Flandriára!

Ez most nem a megszokott elemzés lesz, minden esélyesre ugyanis nincsen időnk, mint ahogyan útvonalra sem. Rögtön a közepébe vágunk!

Ausztrálok és a pavé

Emlékezhetünk, hogy a Paris-Roubaix történetében volt már ausztrál győztes (Mathew Hayman és Stuart O'Grady), de a Flandrián még nem. Michael Matthews belátta: sprintben nem veheti fel a versenyt a legjobbakkal, dombosabb hajráknál olykor, de ez sem az ő specialitása már. Elkezdett a pavékra edzeni az elmúlt években, 2019-ben 6. helyet ért el ezen a versenyen, de a tavalyi szezont kihagyta, ugyanakkor egy tendencia megfigyelhető volt nála: elmúlt öt darab 240 km-t meghaladó egynaposon rendre top10-ben végzett. 

A 2019-es szezonban úgy lett 6. ezen a versenyen, hogy a Katalán körversenyről érkezett, ahol megnyerte a ponttrikót. Most csak a Flandriára készült, Milano-Sanremón 6. lett, majd a Gent-Wevelgem versenyen 5. (illetve feladta a Harelbekét). A csapata rendkívül gyenge, de ez nem jelenthet gondot (eddig is magába küzdött mindig). Neki az ereje abban rejlik, hogy jól bírja a 250+ km-es versenyeket, képes sprintelni, dombokon se hozható zavarba. Ha nem éri balszerencse, top10 kötelező!

A holland, aki mindig is jó volt

Az elmúlt héten megszerezte első nagy győzelmét Dylan van Baarle. A Dwars door Vlaanderen pavés egynaposon nagyot ment, hosszú szökéssel tréfálta meg a mezőnyt. Az már egy ideje érződött rajta, hogy rendkívül jó erőben van, kérdés csak az volt, mikor esik be az a bizonyos győzelem. Állóképessége miatt alkalmas a hosszabb szökésekre, mivel kronókon is jó volt régebben, ezért egyedül is úgy el tud tempózni, hogy a mezőny csak nagy erőfeszítések árán fogja be őt. 

Dylan van Baarle mindig is jó versenyző volt, de nem tudtuk, valójában mennyire. Az érdekesség vele kapcsolatban, hogy a tavaszi egynaposoknál mindig segítőként tekintettek rá: Cannondalenél Vanmarcke embere volt (így lett 4. a Flandrián), míg az Ineosban Kwiatkowski embere volt (így végzett kétszer is top15-ben). Idén ott van ugyan a fiatal Pidcock, de most van Baarle is esélyt fog kapni, ilyen állapotban az eddigi tudásával és tapasztalával meglehet a top10 (2.00). 

Ez nem az a francia!

Ha franciák, akkor mindenkinél Julian Alaphilippe a favorit, de mi a helyzet Anthony Turgisszel? Sokan elfelejtkeznek erről a srácról, aki anno a Paris-Roubaix ifjúsági versenyén 2. lett, majd hosszú évekig nem versenyzett pavén. A csapata kontinentális szinten mozgott, ha meghívták őket, akkor sem Turgis volt az, akit elvittek. Közel 6 évbe telt el, mire a Cofidisnél észrevették: érdemes ezt a srácot nevezni pavéra. 

Második lett Dwars door Vlaanderen versenyen Mathieu van der Poel mögött, majd a 2020-as csonkaszezonban 4. volt a Flandrián. Idén elkezdte szállítani a top10-ket a pavés versenyeken, rendkívül stabil volt, de ami még fontosabb: csapata elkezdett nyitni az egynapos macskaköves versenyek irányába. Olyan versenyzők érkeztek, akik egykor jók voltak ebben (Terpstra, Boasson Hagen, Gaudin), akik mellett a fiatalok, mint Turgis, jól fejlődhetnek. Komoly csapat, komoly felkészülés, jóhet egy jó eredmény!