ATP Párizs: Otthon van Mannarino

A párizsi Masters sokak számára az idei tenisz szezon utolsó felvonása, van aki belehúz, van aki fáradt, és vannak olyanok is mint Adrian Mannarino, aki méltatlanul elkerüli figyelmünket addig amíg nem rukkol elő egy hangzatos sikerrel.

A francia játékos, aki a múlt héten karrierje legnagyobb győzelméhez volt közel Roger Federer ellen és majdnem ünneprontó lett Bázelben, a rutinos spanyol játékos, David Ferrer ellen kezd Párizsban. Azok számára akiknek egy kicsit is ismerős Adrian, nem hiszem, hogy meglepetésnek számítana, ha a világranglista 28. helyére felkapaszkodott játékos véget vetne az örök harcos David idényének. Első látásra Mannarino nem a legkarizmatikusabb, legmegfogóbb személyisége az ATP körmenetének, de a rajongók radarja alatt száguldó 29 éves játékos eredményei lassan-lassan kezdenek egyre több szemöldököt megemelni.

Adrian Mannarino (Fotó: jctabb / Shutterstock.com)

Siker körvonalazódik

Kétségtelen, hogy Mannarino a kisebb név, de a pályán nem a név játszik. Mannarinónak megvannak az eszközei, hogy győzzön, főleg ezen a borításon, és főleg most amikor Ferrer (aki bizony 2012-ben bajnok volt Párizsban) nem találja már hosszú ideje a rá jellemző stabilan jó játékát. Mannarinónak jól helyezett, gyors és változatos szervái, rövidebbre fogott mozgásai és laposabb ütései előnyben részesítik ezen a felületen, mert időt rabolnak Ferrertől, aki ha nincs is miért szégyenkeznie, de ellenállásának acélossága sokat csorbult. Ferrer már 35 éves és nem tűnik olyan örök fiatalnak mint Roger Federer, ezért sokat számíthat a játékosok közti hat év korkülönbség. Persze, David esetében a fizikai résznek nagyobb szerepe is van a játékában, sőt életfontosságú, mert kevesebb támadó technikai megoldással rendelkezik, amelyek ezen a játékfelületen érvényesülnek a legjobban. Habár az utóbbi években kissé agresszívebbre próbálta alakítani játékstílusát, azért csak a fizikai rész és a folytonosság az amire építhet. Nem tűnik valószínűnek, hogy elegendő hibába tudja majd kergetni Mannarinót. A "soha fel nem adó" attitűdjével, Ferrer, aki időközben már csak a világranglista 34. helyén találja magát, talán egy harmadik szettet kiharcol, de nem hiszem, hogy elrontja a francia szurkolók kedvét a meccs végén.

Nehézkesen, de előre!

Mannarino az idényt két Challenger torna győzelemmel kezdte (Noumea, Quimper), de rangosabb versenyeken a füves szezonig egy Jo-Wilfried-Tsonga elleni Monte Carlóban elért sikerén kivül nem voltak egyáltalán kimagasló eredményei. A rettentő melegben, az Antalya Openen kezdett bemelegedni és egy döntőig tartó futamot sikerült összehozni, ahol már olyan játékos felett aratott győzelmet mint például Fernando Verdasco. Ezt követő eredményét Wimbledonban még komolyabbra fordította a szót és Feliciano Lopezt és Gael Monfilst is sikerült hazaküldeni mielőtt Novak Djokovic szakította meg sikereit. Nem titok, hogy Mannarino kedvenc játékfelülete a kemény borítás, minden tornagyőzelmét ezen a felületen szerezte, még akkor is ha ezek csak Challenger szintűek voltak. Amint a versenynaptár ezeket a tornákat hozta, jó eredmények következtek. A montreali Mastersen még a hazai csillagot, Milos Raonicot is búcsúztatta, de végül ugyancsak egy kanadai, az ifjú remény, Denis Shapovalov verte meg. Cincinnatiben is jól játszott, a jelenleg az első nyolc játékos közé jutásának céljával játszó Sam Querreyt is legyőzte. Tokióban közel volt a végső győzelemhez, még Marin Cilicen is túllépett, de a döntőben a belga David Goffin bizonyult jobbnak. Mint már szó került róla, a múlt héten a bázeli ATP500-as verseny negyedöntőjében közel volt egy három szettes sikerhez Federer ellen, és ezzel bizonyította jó formájának folytonosságát.