PL-beharangozó 1. rész: A kiesőjelöltek

Idén talán még a tavalyinál is több izgalmat hozhat a kiesés elleni harc. Az előző szezonnak a Hull és a Sunderland is úgy vágott neki, hogy szinte senki sem bízott a bent maradásukban és végül más-más úton ugyan, de mindketten ki is estek. Hozzájuk csatlakozott még a lényegében végig „alvajáró” Middlesbrough, mely késő ősztől kezdve megállíthatatlanul haladt a Championship tagság felé. A 2017/18-as idényben a három friss feljutó közül a nagy múltú Newcastle nálam be sem fért a „kiesőjelöltek” top5 listájára, a Brighton – Huddersfield duóra viszont kemény szezon vár – de csapjunk is bele!

Swansea

Kezdjük rögtön az előző szezon egyik „túlélőjével”. Walesben tavaly rendesen felültették a szurkolókat a hullámvasútra, és csak az utolsó pillanatban tudtak leszállni a Championshipbe tartó szerelvényről. Egy egész tisztességes kis kerettel vágott neki Guidolin az évnek, hogy aztán kissé elhamarkodottan el is küldjék már kora ősszel. A helyére tulajdonosi nyomásra érkező Bradley még azt a keveset is elrontotta, ami addig jól működött, tőle viszont valamiért meglepően későn vált csak meg a klub vezetősége. Végül az első komoly edzői feladatába belevágó Paul Clement tudta kicsit összekapni ezt a csapatot, mely aztán egy huszáros hajrával a vonal fölött találta magát 38 forduló után.

Említésre méltó érkező csak egy volt Roque Mesa személyében. Ő tavaly még a La Ligában nagyot futó Las Palmas alapembere volt, idén pedig a távozó Cork helyét veheti át a középpálya közepén. Távozók viszont akadtak bőséggel, Clement mester nagytakakítást végzett. A Lyonban szebb napokat is látott Gomist eladták, a tavaly még 15 millióért igazolt Borja Bastónt pedig kénytelenek voltak kiadni kölcsönbe, akkora flop volt az első szezonjában. Jordi Amat nem igazán találta meg a számításait Walesben, szóval inkább visszatért Spanyolországba, mindkét fél jobban járt így. Nagyban rontja viszont az idei kilátásaikat egy egészen friss transzfer. A hetek óta zajló egyezkedések eredményeképpen végül 50 millió fontért elvitte Sigurdsoont az Everton. Nálam az ő távozása már önmagában is mínusz öt helyezés, annyira tőle függött eddig ugyanis a Swansea támadójátéka.

Pont emiatt át is kellett értékelnem, mit várok tőlük a 2017/18-as szezonban. Clement úgy gondolom, hogy most is a stabil védekezésre fogja helyezni a hangsúlyt, mert mást nem is nagyon tud tenni. Ha ugyanis nem érkezik itt az utolsó pár hétben legalább egy-két komoly erősítés a támadó harmadba, vagy nem táltosodnak meg a tavaly csalódást keltő játékosaik, akkor nem igazán látom, ki fogja itt kiszolgálni Llorentét. Ennek megfelelően tippelni nem is akarnék a szezonjukra, maradjunk csak annyiban, hogy szerintem meleg lehet a pite náluk is.

Watford

A Watfordnál úgy látszik sosem áll meg az edzőkeringő. A Pozzo család érdekkörébe tartozó klubnál ezúttal Mazzari munkáját köszönték meg az előző évad végén, az utódja pedig a Hullnál tavasszal bemutatkozó Marco Silva lett. Ő Európa délebbi részein ért már el szép sikereket klubszinten, nemrég pedig kishíján bent tartotta a teljesen reménytelen helyzetben átvett Hull City-t is.

A 2016/17-es szezont valószínűleg szeretné minden Watford szurkoló mihamarabb elfelejteni, és inkább csak arra emlékezni, hogy végülis tükörsimán bent maradtak. Mert maga a pályán mutatott játék, a taktika, az egyes játékosok teljesítménye/hozzáállása minden volt, csak dícsérhető nem. Nehéz persze megmondani, hogy volt-e egyáltalán abban a keretben ennél több, de Mazzari alatt soha nem is derült volna ki, így bizonyos értelemben húztak egy dupla vagy semmit az edzőváltással.

Marco Silva nem arab olajmilliárdokból dolgozik ugyan, de még így is sikerült pár egészen ígéretes igazolást összehoznia nyáron. Érkezett Cleverley az Evertonból, akivel sokat erősödhet a középpályájuk. Akár a párjaként is játszhat majd Will Hughes, aki tavaly a Derbyben volt alapember CDM poszton. De aztán az is lehet, hogy Chelsea-től kölcsönbe érkező fiatal Chalobah lesz a befutó, aki biztosan bizonyítani szeretné idén, hogy igenis van benne potenciál.

Sajnos nem találtam ilyen fogadási lehetőséget, pedig ennél nagyobb tuti a világon nincs: Marco Silva végigviszi a szezont, valahol az alsóházban végeznek kényelmes távolságra a kiesőzónától (mert ez a keret ennyire képes), majd nyáron megköszönik a munkáját és jön a következő áldozat. Mindezt addig csinálják majd, amíg egyszer jól melléfognak és a Championshipben találják magukat. De ez nem idén fog megtörténni, ahhoz túl jól erősítettek hátulra. A 38+ pontos végeredmény náluk 2.37-tel szoroz, és ennyiért közepes téttel még ajánlani is tudnám a hosszú távú fogadások szerelmeseinek.

Burnley

Második nekifutásra már sikerült a Burnley-nek minden friss feljutó álma – a bentmaradás. A legendásan komoly, erősen bagós hangú Sean Dyche ezúttal már egy tapasztaltabb, érettebb kerettel vágott neki a PL-évadnak, és hazai menetelésüknek köszönhetően látszólag könnyen be is biztosították első osztályú tagságukat. A szomorú helyzet viszont az, hogy szerintem az ő játékosállományuk még az előző két klubénál is gyengébb. Tavaly sokszor nyertek úgy, hogy a pályán látott játék alapján nem szolgáltak rá, gyakran kellett Heaton védéseire vagy néhány utolsó pillanatos becsúszására hagyatkozniuk hátul, miközben a liga egyik legvérszegényebb támadójátékát mutatták felállt védelemmel szemben.

Nyáron nem volt nagy játékosmozgás a klubnál. Érkezett a Swansea alapembere, Cork a középpálya megszilárdítására, aki erősítésnek tekinthető. Elvesztették viszont a védelem legfontosabb láncszemét Keane személyében, akinek a hiánya valószínűleg érződni is fog az első pár fordulóban.

Nálam a Burnley csak „surranópályán” maradt bent már tavaly is. Egyrészt otthon egy rakás nagyon szoros, szenvedős meccset húztak be, másrészt volt alul pár gyalázat gyenge csapat, akik szinte betonbiztosan tartották a helyüket ott a kiesőzónában. Ha ez a két dolog nem ismétlődik meg idén (márpedig nem fog), akkor most jön még a neheze a Burnley-nek, idén már ők is ott lesznek a sűrűjében. A kiesésük 2.25-tel szoroz és a „papírformák” közül én talán erre mernék rádobni egy kis aprót.

Huddersfield Town

A 2016-17-es szezon legnagyobb sztorija kétségkívül a Huddersfield feljutása volt – 40 év után először, tizenegyesekel megnyert playoff döntővel, az alapszakaszban negatív gólkülönbséggel (!). Az egész talán valahol 2015 novemberében kezdődött, ekkor nevezték ki ugyanis a bukdácsoló csapat élére David Wagnert. Ez volt Wagner első állása vezetőedzőként egy felnőtt gárda élén, szóval merész húzás volt, annyi szent. Előtte a Hoffenheim, majd a Dortmund fiataljaival dolgozott együtt, szóval még Angliában sem volt tapasztalata.

Tavaly nyáron aztán papíron 18 (!) játékos érkezett hozzájuk, és a 2016-17-es szezonnak egy szinte teljesen átalakult csapattal vágtak neki. Tulajdonképpen két nagy csoportra oszthatóak a játékosaik. Egyrészt vannak a fiatal akadémisták, akiket Chelsea – Liverpool – City szintű kluboktól cserkésztek be valamilyen formában. A Mooy – Ward duó rögtön kulcsjátékossá is vált, Palmer pedig kiváló kiegészítő ember lett, összességében tehát mindhárman sikeres éven vannak túl. A másik csoport a kisebb német kluboktól „bagóért igazolt” focisták, akik közül Hefele és Löwe rögtön meg is ragadtak a kezdőben. A gólszerzésből szinte mindenki kivette ugyan a részét, de a lista élére azért jutott két érdekes név. Az egyik a 24 éves kongói szélső Kachonga a maga egy tucat találatával, a másik pedig a Bermudán született Nahki Wells, aki tíz találatig jutott a bajnokságban.

Nyáron sem ültek azonban a Huddersfieldnél a babérjaikon, hanem gőzerővel erősítettek a PL-re. A védelmük bal szélén lehet alternatíva Scott Malone a Fulhamtől, előtte a középpályán pedig Tom Ince-től várhatjuk a szép megmozdulásokat, tavaly ugyanis 22 gólból vette ki a részét valamilyen formában. A támadó harmadba még két olcsó, de mégis izgalmas érkezőjük volt. A sikeres belga évek után a Portóban elvesző Depoitre itt ismét magára találhat, Mounie pedig csak tudhat valamit ha a középszerű Montpellierben is vágott 14 gólt tavaly. 22 évesen 11 millióért kész ajándék szerintem.

Nem állítom, hogy könnyű lesz, de szerintem akár első nekifutásra is bent maradhat Wagner ezzel a csapattal. A keret értékét nézve elméletileg az egyik leggyengébbek ugyan, de véleményem szerint lesz itt három, náluk rosszabb évet futó gárda. A sorsolásuk amúgy nem nehéz az elejére, az első hat fordulóban otthon és idegenben is verhető ellenfeleket kaptak. Mindezek fényében a kiesésükre adott 1.66-os szorzóban én semmi potenciált nem érzek, akkor már inkább a bentmaradásukra voksolnék 2.10-ért. Amiben viszont még értéket is látok, az a „34 pontnál többet szereznek” opció, amit 2.35-ös oddson adnak a bukik.

Brighton

A Brighton feljutása már jóval kevésbé volt váratlan. Az utóbbi években többször is játszottak playoffot, de ott aztán valahogy mindig lemaradtak a feljutásról. Tavaly viszont nem bízták a véletlenre, és végig magabiztosan menetelve másodikként végeztek a bajnoki címet elhappoló Newcastle mögött. Edzőjük az a Chris Hughton, aki korábban már a Newcastle – Birmingham – Norwich triónál is megfordult hosszabb-rövidebb ideig, de a világot azért sehol sem váltotta meg. Itt viszont két és fél év alatt összerakott egy ütőképes gárdát, mely a Championship legjobb védelmével, és egyben a liga legkevesebb vereségével tudta le a 46 fordulós darálót, miközben sikeresen "belakta" az új Amex Stadiumot.

A teljes keretük értéke a transmermarkt adatai szerint kb. 50 millió font, amiből Neymarnak még a bal lábát sem kapnánk meg – csak hogy érzékeltessük a különbségeket. Ennek megfelelően az erősítéseikről is nehéz megmondani, mennyit fognak vajon érni pár kósza millióért. Mezőnybe mindössze két igazolásuk volt eddig. Süttner (védő) és Gross (középpályás) is a Bundesligától búcsúzó Ingolstadt csapatától érkezett, ami nem túl bíztató. Cserébe viszont a távozók névsora sem hosszú. A 31 éves Stockdalet a Valenciából igazolt Ryan helyettesítheti, Norwood pedig inkább csak kiegészítő ember volt a középpályán amúgy is. Összességében a három feljutó közül szerintem ők fejlődtek a legkevesebbet mind létszámban, mind minőségben. Ebből egyenesen következik, hogy a tavalyi húzóemberektől (Dunk, Stephens, Knockaert, Murry) idén már 110%-ra lesz szükség.

PL-beharangozó 2. rész: Európai álmok vagy kiesés elleni harc?

A Brighton már a Championshipben sem a rövidpasszos, szemkápráztató játékáról volt híres, ráadásul a csapat magja már 30 környékén jár. Rögtön az első fordulóban a City ellen kezdenek, ahol bravúr lenne a pontszerzés, de ha őszinték akarunk lenni, akkor talán a bentmaradás is. A Bet365-ön 2.20-vel fogadható a kiesésük, ami nagyjából reálisnak is tűnik, de 9 hónapot inkább nem akarnék egy ilyen aprócska oddsra várni. Van viszont egy olyan lehetőség, hogy Crystal Palace vs Brighton, vagyis melyik csapat végez előrébb a szezon végén? Itt a Palace „sikere” 1.4-es oddson fogadható, de nem tudok elképzelni olyan univerzumot, ahol ez ne jönne be.