PL-beharangozó 3. rész: Az okosan építkezők

Az angol bajnokságban a top6-ba beférkőzni szinte lehetetlen. Az élcsapatok csillagászati összegeket költenek keretük megerősítésére évről-évre, amivel a többiek nem tudják tartani a tempót. Jöjjön most viszont mégis négy olyan klub, ahol titokban talán egy BL indulást érő helyről álmodnak.

Newcastle

Csapjunk is egyből a közepébe – egy friss feljutó akiket (minimum) a top10-be várok! Ha valaki esetleg nem követné az angol futballt, annak röviden össszefoglalom az elmúlt évek eseményeit. 2012-ben (az élete egyetlen értelmes idényét futó) Alan Pardew-val az élen még a PL 5. helyén végeztek, utána viszont elkezdtek rossz irányba haladni a dolgok. Kétszer is elég közel jártak a kieséshez, de végül Steve McClaren irányítása alatt indultak meg igazán lefelé a lejtőn. 2016 tavaszán Rafael Benítez már egy reménytelen projektet vett át, egy minden szempontból romokban lévő csapatot, így senki nem is hibáztatta, amikor májusban megváltották a Championshipbe tartó jegyüket.

Rafa Benitez (Maxisport / Shutterstock.com)

Sőt! A vezetőség felkérte, hogy maradjon a csapat élén, építse újra a gárdát, Benítez pedig nem hátrált ki a feladat elől. Persze ebben szerepe lehetett annak is, hogy ígértek neki egy nagy zsák pénzt, amiből összerakhat egy ütőképes keretet, miközben kidobálja a selejtet. Igazolt is a mester bőséggel, de az árakban nem szálltak el, mindenki a 0-10 millió fontos kategóriából került ki. A részletekbe nem érdemes belemenni, legyen elég csak annyi, hogy többségük PL tapasztalattal is rendelkező, rutinos, megbízható játékos, de nyilván nem egy Ronaldo egyikük sem.

Mindebből Benítez össze is gyúrt egy működőképes gárdát, akikkel simán vissza is jutottak a Premier League-be már első nekifutásra 94 ponttal és +45-ös gólkülönbséggel, bajnokként. Ennek megfelelően idén nyáron már inkább csak mélyíteni kellett a keretet, plusz pár hiányposztra megtalálni a megfelelő embereket.

Szűrőben az ex-Osasunás Mikel Merino lehet a szintén fiatal Hayden alternatívája. A Dortmundban Tuchel nem számított rá, de itt egy egész népes kis „spanyol kontingens” része lehet, ami segíteni fog a beilleszkedésében. A másik fiatal spanyoljuk Manquillo, aki a védelem jobb oldalán bevethető. Tavaly ő még a Sunderlandben játszott kölcsönben és bizony ki is vette a részét rendesen abból a tragikus szezonból, szóval van hová fejlődnie. Valamivel több potenciált látok a belső védő Lejeune leigazolásában aki az előző szezont az Eibarnál töltötte és alapembere is tudott lenni a kényelmes középmezőnyben záró gárdának. A legizgalmasabb fogás mégis Jacob Murphy aki nemrég még a rivális Norwich-ban kavargatott a jobb szélen igen hatékonyan – 9 gólja mellé még 8 gólpasszt is jegyzett. Az alapcsapatból amúgy csak Anita távozott, így egyértelműen erősödött a Newcastle kerete.

Dwight Gayle tavaly a maga 23 találatával cipelte a Szarkákat, és egy igazán erős PL visszatéréshez idén is valahol két tucat környékén kellene zárnia. De még ha ez nem is jön össze, nálam ez a játékosanyag egy BL győztes, tapasztalt edzővel top10-ért kiált. 3,75-ért simán megér egy közepes tétet ha valaki szereti a hosszú távú fogadásokat. Aki pedig adrenalin függő, az akár a top6-ra is fogadhat 17-es oddson, azt sem érzem teljesen lehetetlen küldetésnek.

Southampton

Annyira bizonytalan vagyok velük kapcsolatban, hogy már harmadjára írom újra a róluk szóló bekezdést... Nézzük először az alapokat – adott egy 200 millió fontos keret, amivel simán ott vannak a PL tehetősebb felében. Adott továbbá egy nagyon jó vezetés, akik profi módon viszik a klubot. Évről-évre eladnak ugyan pár frissen berobbant játékost, de aztán valahogy mindig találnak helyette valakit feleannyiért, akiből az aktuális edző ismét egy mini-sztárt tud nevelni. Tavaly Claude Puel vezetésével vágtak neki a szezonnak, és végeredményben tükörsimán a felsőházban végeztek, ami teljesen reális eredmény. Ennek ellenére sem volt azonban meglepő, hogy a tulajdonosok megváltak tőle és inkább Mauricio Pellegrinot nevezték ki a csapat élére. Puel sosem volt igazából népszerű figura a szurkolók körében, köztudott volt, hogy az öltözőben nem mindenki hisz az elképzeléseiben, a média sem rajongott érte, egyszóval „feláldozható” volt. De vajon jól jártak ezzel a váltással, előrelépés ez? Én erősen hajlok a nem felé. Szerintem meg kellett volna nézni mit produkál Puel a második szezonjában, mert kezd kicsit kínossá válni ez az edzőkeringő.

Pellegrinot viszont eddig nem kényeztették el, az érkezők listáján ugyanis csak egy játékost találhatunk és ő sem túl izgalmas. A mindössze 21 éves Bednareket igazolták le 5 millióért a Lech Poznantól, aki gyanítom, hogy csak 3-4. számű belsővédő lesz. Cserébe a fontosabb távozók listája is rövid egyelőre – csupán a tavaly már háttérbe szoruló Jay Rodriguezt adták el meglepően olcsón.
Mikor ha most sem? - tehetnénk fel a kérdést jogosan. Pellegrinoval szemben nyilván egy EL indulás az elvárás, hiszen egy szinte változatlan kerettel vághat neki az évadnak. Ennél magasabbra viszont csak akkor juthatnak, ha Tadic mondjuk Iniesta módjára osztogatja a labdákat, Gabbiadini 20 gól fölé jut, miközben hátul a védelem hibátlanul teszi a dolgát. Tippelni nem mernék a 2017/18-as teljesítményükre, 5-15. között bármit el tudok ugyanis képzelni.

Everton

Az Everton sokban hasonlít a Southamptonra. Egyrészt nyers játékerőben kb. egy szinten vannak, másrészt a tabellán is egymás mellett zártak májusban. Koeman irányítása alatt tavaly a 7. helyre futottak be – fényévekre az élmezőnytől és ugyanilyen messze az alattuk lévőktől is. Adja magát tehát a kérdés, hogy merre tovább?

A válasz pedig a nyári transzfereik alapján egyértelmű – irány a BL! Nézzük ezúttal először a távozókat, hiszen ott a címlapsztori. Romelu Lukaku 72 millió fontért aláírt a Manchester Unitedhez. Az Evertonnak ez óriási veszteség, bárhogy is nézzük, szóval kezdésnek írjunk be hozzájuk egy jó nagy fekete pontot. Ez a transzfer viszont már egy ideje a levegőben lógott, és jó pénzt is kaptak érte, szóval nem tudnék belekötni. Sokkal kevésbé értem viszont, hogy miért adtak túl az iszonyat tehetséges szélsőn, Deulofeun, akit potom 10 millióért vett meg a Barcelona, ahol majd hordhatja a vizet a sztároknak... Cleverley-ért szintén kár ugyan, de a középpályájuk közepére annyira sok jó játékos jut, hogy az ő hiánya talán nem fog igazán érződni.

Romelu Lukaku. Fotó: katatonia82/Shutterstock.com

De akkor nézzük is az érkezőket, hiszen valamire csak elköltöttek idáig azt a több, mint 100 milliót. Leigazolták 24 millióért (!) a belső védő Keane-t a Burnleytől, aki alapember lehet itt is, jó fogás. Ugyanennyit fizettek a kapus Pickfordért is, aki lényegében az egyetlen olyan játékos volt a tavalyi Sunderlandben, akiről egyöntetűen pozitív véleménnyel voltak a szakértők. De persze valakinek helyzeteket is ki kell alakítania, így hát hoztak erősítést a támadó harmadba is – Davy Klaasen óriásit ment tavaly az Ajax-szal, szóval a kérdés már csak az, hogy képes lesz-e ugyanezt lehozni itt a „nagyok” között is. Az igazán nagy fogásuk a támadó harmadban mégis Sigurdsson volt! A Swansea nem adta olcsón, de végül csak elcsábították és ő olyan kaliberű szélső, aki a legtöbb BL induló csapatban is meghatározó ember lenne.

És még most jön a java! Lukaku távozásával nyilván meg kellett találniuk azt a csatárt, aki majd a maga 20+ góljával repíti előre a csapatot. Nem is bízták a véletlenre, rögtön két nagyon izgalmas igazolást is tető alá hoztak. Egyrészt csatlakozott hozzájuk Sandro Ramirez, aki Barcelona nevelés, 2016/17-ben pedig a Malaga színeiben produkált egy 14-5 gól-gólpassz mutatót. Én abszolút látok benne potenciált – ha hamar ráérez az angol bajnokság ízére, akkor ő lehet a jövő embere. De ha véletlen mégsem, akkor még mindig ott a B terv, Wayne Rooney.

Igen, az a Wayne Rooney! Aki az Evertonból indult, hogy aztán a MU-ban döntsön meg minden létező rekordot. Sokak szerint ha nem a Messi – Ronaldo generáció tagja, akkor talán Owen vagy Beckham szintű legenda is lehett volna belőle. Utolsó pár évében viszont már érezhetően lassult a játéka, visszavontabb szerepkörben is játszott, nem is köré épült a Ferguson-éra utáni United. Minden esetre ő az én Jolly Jokerem, mert szerintem minden adott ahhoz, hogy itt a nevelőklubjában még egy utolsó igazán nagyot villantson. Szezon fogadásoknál én csak a nagy oddsokat szeretem, és idén biztos ő fog a sírba vinni, de akkor is – Wayne Rooney gólkirály lesz, 67-es odds.

Az Evertonnak pedig most is drukkolni fogok, mert nagyon szimpatikus az a munka amit Koeman végez. Egyszerre vagyok izgatott és ugyanakkor szomorú, mert ha itt tudták volna tartani Lukakut, akkor magabiztosan mondhatnám, hogy ez itt egy top4 játékosanyag, így viszont bitang nehéz lesz odaférkőzni az élcsapatok közé, így én inkább nem fogadnék rájuk.

West Ham United

Sokat gondolkoztam rajta, hogy betegyem-e a Kalapácsosokat az „Európába tartók” csoportjába. Tavaly ugyanis csúnyán cserben hagytak és a 2016/17-es szezon egyik legnagyobb égését produkálták összességében. Nem is tudom, hol kezdjem... A kiindulási helyzet az volt, hogy előző évben EL selejtezős helyen végeztek, átköltöztek az új „stadionjukba”, a tulajdonosok pedig nagy dobpergések közepette jelentették be, hogy ők bizony a top4-be tartanak. Aztán az EL-ből kínosan hamar kiestek, otthon csak elvétve tudtak meccset nyerni egy futballra alkalmatlan stadionban és így tovább.

Nyilván szerepe volt a visszaesésükben Slaven Bilicnek is, akinek az igazolásai nem igazán ültek és év közben kb. a világ összes felállását/taktikáját végigpróbálta a srácokkal. A fő bűnösök persze nyilván maguk a játékosok – Feghouli elöl teljesen súlytalan volt, Ayew maximum középszerű, középpályán a gárda szűrőmunkája a nullával volt egyenlő, a védelmük pedig minden volt, csak magabiztos nem. Sérültek is akadtak bőséggel – Carroll alig játszott, Sakho még annyit sem és akkor a kisebbeket már fel sem sorolom. Az már igazából csak hab volt a tortán, hogy az öltözőben sem volt túl fényes a hangulat – Payet már nyáron egyértelműen jelezte, hogy el akar igazolni, de valamiért a klubvezetés jobbnak látta még egy évet ülni az ügyön. Payet pedig innentől olyan volt, mint egy durcás gyerek – ha épp úgy tartotta kedve akkor lehozott egy zseniális 90 percet, máskor meg hetekig csak kocogott a pályán és húzta a száját mindenért. Télen aztán megszabadultak tőle, amitől Lanzini elkezdett hirtelen felszabadultabban játszani, végre lett valami formája a játékuknak és végül is pár hatpontos párharc behúzásával egész korán bebiztosították a bentmaradásukat.

Számomra az elmúlt szezon egyetlen pozitívuma velük kapcsolatban az volt, ahogy Slaven Bilic helyzetét kezelték. Egyrészt a játékosok végig kiálltak mellette, nem próbálták meg belülről megfúrni. Másrészt a vezetőség a legsötétebb időkben is bízott abban, hogy ki tudja rántani a csapatot a kiesőzónából, ami végül össze is jött. Sok klub példát vehetne erről a PL-ben is.

Kíváncsian vártam tehát, hogy vajon nyáron milyen lesz az érkezők-távozók névsora. Először is kijelenthetjük, hogy így pár héttel az átigazolási időszak vége előtt nem távozott alapemberük. Érkezők viszont voltak, de még milyenek! Pablo Zabaleta létszám felettivé vált a City nagybevásárlása után a védelmükben, a West Hamnél viszont nagyon is jól fog jönni a rutinja, ingyen teljesen megérte. Szintén a Citytől érkezett kölcsönbe Joe Hart. Rá Guardiola sosem számított, így első körben elküldték a kisebbik Torinóba kölcsönbe, ahol kb. ugyanolyan középszerű volt, mint eddig bárhol. Meglátjuk, hogy Bilicnél vajon marad-e Adrián az első számú hálóőr, vagy esetleg Hart váltja idén.

A két legizgalmasabb igazolás természetesen a támadó harmadot hivatott megerősíteni. Chicharito 15 millióért nálam a nyár egyik legnagyobb fogása, mert ő az aki mindent tud, ami tavaly hiányzott a Kalapácsosoknál. Ő ugye még a Manchester Unitedben robbant be igazán a köztudatba, ami után viszont volt pár csöndesebb éve, amikor nem alkotott maradandót. 2016/17-ben viszont gyakorlatilag újjászületett! A szezonnak még egy sérüléssel vágott neki, de télen aztán beindult a henger és gyakorlatilag egy fél szezon alatt eljutott 13 gólig és 4 gólpasszig az amúgy elég hullámzó teljesítményt nyújtó Leverkusenben. A srác ennyiért egy ajándék, főleg ha végig egészséges marad és hamar beilleszkedik. Elvileg őt (is) hivatott kiszolgálni gólpasszokkal a középpályáról a Stoke-tól érkező Arnautovic. Ő ilyen igazi hangulatember, a pályán mutatott teljesítménye a „félidőben lecserélném” és a „hát ez a gyerek egy zseni” skálán mozog, teljesen kiszámíthatatlanul.

PL-beharangozó 4. rész: Ez lehet Guardiola éve?

Összességében én most is azt mondom, hogy a top10 abszolút kötelező ezzel a kerettel és egy edzővel aki egyértelműen élvezi a játékosok és a vezetőség bizalmát is. Ennek megfelelően csak 2,37-el szoroz az, hogy 38 forduló után a felsőházban végeznek, ami épp a megjátszhatóság határán van nálam. Nem elég megbízhatóak ők ahhoz, hogy nagyobb összegben akarnék rájuk fogadni, szóval legyen inkább egy bomba pár kósza euróval – Chicharito gólkirály lesz, 41-es odds.