PL-beharangozó 4. rész: Ez lehet Guardiola éve?

A Chelsea tavaly lényegében simán lett bajnok, és a Tottenham volt az egyetlen csapat, akik úgy-ahogy tudták velük tartani a tempót tavasszal. A 2017-18-as szezonban viszont már Mourinho és Pep Guardiola is a második évét kezdi meg a két manchesteri sztárcsapatnál, ahol ráadásul ismét eszement pénzeket költöttek a keret megerősítésére. Jöjjön tehát az a három klub, akiknek a legjobbak az esélyeik a végső győzelemre!

Chelsea

Antonio Conte egy évvel ezelőtt egy motiválatlan, kiégett játékosokkal teli csapatot vett át, akik szégyenszemre épp csak a középmezőnybe fértek be 2015/16-ban. Eleinte még érthető módon tartózkodott az olasz mester a komolyabb változtatásoktól, de aztán egy Arsenal elleni megalázó vereség után húzott egy merészet – átálltak egy három védős rendszerre (az pedig egy külön cikket is megérne, hogy mindez miért vezetett sikerre, és milyen sok csapat követte utána a példájukat).

Antonio Conte. Fotó: Clément Bucco-Lechat/Wikipédia

Ebben a rendszerben Courtois előtt Azpilicueta, David Luiz és Cahill voltak a belső védők, akik 38 fordulón át tudtak hozni egy nagyon egyenletes kimagasló teljesítményt. De persze ennek a felállásnak a két kulcspozíciója a jobb és bal oldali wingback – ők ugyanis lényegében egyszerre „két játékos munkáját kell, hogy elvégezzék”. Egyrészt teljes értékű szélső védőként funkcionálnak, másrészt viszont ők támogatják a támadásokat is a vonal mellől. Ezt a munkát három olyan játékos végezte mesterien, akikkel én nem is feltétlen számoltam alapemberként előzetesen. Alonso és Willian mellett Moses volt talán a legnagyobb „visszatérő”, aki előtte alig-alig jutott szerephez. A középpályán Kanté és Matic közben egy olyan szűrő párost alkotott, akiket szinte képtelenség volt átjátszani, miközben uralták is a játékot. A támadójátékban az újra világklasszishoz méltó szezont futó Hazard mellett, Pedro volt az alapember, de Fabregas is váratlanul sokszor kapott lehetőséget, amit mindig meg is hálált. A gólfelelős még mindig Costa volt, aki pontosan azt csinálta, amit mindig, és pontosan ugyanolyan magas szinten. Ezzel viszont nagyjából fel is soroltunk mindenkit, aki kivette a részét a Chelsea bajnoki címéből – Conte ugyanis egy nagyon szűk magra épített, szinte alig rotált, a sérülések pedig elkerülték őket.

Nyáron papíron nagy volt a jövés-menés a klubnál, de mi most koncentráljunk a lényegre. Távozott Matic, akit a United csábított el, helyette rögtön igazoltak is egy hasonló szintű védekező középpályást a Monacóval berobbanó Bakayoko személyében. Rajta kívül egyelőre csak egy fontos játékost veszítettek, a klublegenda John Terry az Aston Villában vezet le. Ő így 30-on túl már nem volt alapember ugyan a pályán, de kapitányként igenis sokat számított a jelenléte, a rutinja, főleg a fiatalabbak számára. A legnagyobb sztori még a levegőben lóg ugyan, de Costa szinte biztos, hogy el fog igazolni, ők ugyanis sosem jöttek ki jól Contéval, aki ki is jelentette, hogy idén már nem számol vele.

Az ő pótlására eredetileg Lukakut akarták megszerezni, ő azonban végül a Unitedben kötött ki. Így hát „maradt nekik” Álvaro Morata, aki a Real Madridban inkább csak csereként jutott szóhoz. Viszont amikor a pályán volt odacsapott rendesen. 20 góllal és 5 gólpasszal zárta az évet ugyanis! Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon képes lesz-e ugyanazt hozni, mint Costa. Szerinten igen is, meg nem is. Ő nyilván nem egy akkora „tulok”, mint a spanyol, nem fogja az őrületbe kergetni a védőket mindenféle piszkos trükkökkel, de a helyzeteket ugyanolyan hatékonyan ki fogja használni, miközben talán az öltöző hangulatára is jobb hatással lesz a pozitív szeméyiségével. Az utolsó említésre méltó érkezőjük Rüdiger volt a Romából, belső védő posztra. Nem tartom kizártnak, hogy valakit ki tud szorítani abból a trióból, de még ha nem is, akkor is bőven lesz alkalma bizonyítani ebben a szezonban.

Mert ez egy minden szempontból másmilyen évad lesz, mint az előző. Egyrészt idén már a Chelsea is BL-induló, ahol bizonyára versenyben lesznek még tavasszal is. Ez már önmagában is egy óriási plusz terhelés, ami miatt Conte rá fog kényszerülni a rotálásra. A másik pedig az, hogy kizártnak érzem, hogy még egyszer megússzák ennyire kevés sérüléssel és a kulcsembereik közül is bizonyára lesz olyan, akiknek a formája visszaesik.

Főként emiatt gondolom azt, amit a fogadóirodák is, hogy idén nem ők a bajnoki cím fő esélyesei. Nem lepődnék meg ugyan a győzelmükön, de jelen állás szerint nem érzem elég „hosszúnak” a kispadjukat, nem látom azt a második 11 játékost, akikre szükség lenne egy többfrontos helytálláshoz. Illetve van ott  Manchester kék oldalán egy csapat, akiket félek, hogy idén már nem lehet megállítani.

Manchester City

A szakértők többsége azt gondolta, hogy Pep Guardiolának szüksége lesz egy évre, hogy átültesse a filozófiáját a Citynél és igazuk is lett. Mert a 2016/17-es szezon elsősorban tényleg az átmenet éve volt. Guardiola a saját képére formálta ezt a csapatot, megkereste hozzá a megfelelő embereket. Végső soron pedig ne felejtsük el, hogy csak eljutottak 78 pontig, aminél alig többel már bajnok tudott lenni előtte a Leicester.

Gondolom abban is mindenki egyetért velem, hogy ennek a Citynek már évek óta a védelem a gyenge pontja. Kompany sérülésével vezér nélkül maradt az amúgy is idősödő és hibákra hajlamos hátsó négyesük, így néha ugyanolyan könnyen kapták a gólokat, mint ahogy lőtték őket. Ebben szerepe volt a kapus(ok)nak is – Claudio Bravo és Caballero is bizonyították, hogy nem elég stabilak ahhoz, hogy top klubban védjenek.

Josep Guardiola. Fotó: Kostas Koutsaftikis/Shutterstock.com

Így első lépésben leigazolták hát a Benficából Edersont, meglátjuk ő beválik-e. A védelem nagy átalakításának első lépéseként jött ugye tavaly a 23 éves Stones, akinek némi jóindulattal is csak felemás volt a bemutatkozása eddig. Nyáron aztán csatlakozott hozzá még három védő, akik a széleken bevethetőek. Mendy, Walker és Danilo mind megállnák a helyüket bármelyik élcsapatban, és velük talán végre tényleg lehet egy megbízható, jól záró védelme a Citynek. Nem tudom hova fog beférni, de azért mindenképp említsük meg Bernardo Silvát is, aki tavaly 11 góllal és 12 gólpasszal vette ki a részét a Monaco fantasztikus meneteléséből.

Bevallom, hogy én nem rajongok a Cityért, de objektívan nézve jelenleg náluk van a legjobb keret. Vagyis az ő kezdő tizenegyük az egyik legerősebb, miközben minden posztra van egy második opciójuk, akikkel könnyedén végig tudnak rotálni egy szezont akár a triplázáshoz is. A bajnoki győzelmükre kínált szorzót ettől függetlenül kicsit karcsúnak érzem, így inkább nem fogadnék rájuk.

Manchester United

Már tavaly is sok szakértő esélyesként tekintett a Unitedre, de végül minden tekintetben fényévekkel zártak a Chelsea mögött. Köztudott, hogy a Liverpool és az MU drukkerei imádják egymást szivatni, és lássuk be, tavaly volt is mivel viccelődni. Mourinho leült a világ egyik leggazdagabb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező klubjának kispadjára, elköltöttek egy zsák pénzt és mi lett a végeredmény? Nézhetetlenül gyáva, ócska támadójáték, zéró sebesség és az ebből egyenesen következő rekord mennyiségű döntetlen. A szezonjukat legjobban jellemző meccs pont az őszi, Liverpool elleni 90 perc volt, ahol gyakorlatilag csak a játék tördelésére koncentráltak, amivel ők maguk vallották be, hogy nincsenek egy ligában a nagyokkal. A futballban azonban történnek néha furcsa dolgok, így végül ők is két „kupával” zártak. A Ligakupa döntőjében teljesen érdemtelenül verték a sokkal többet mutató Southamptont, az Európa Ligában pedig egy elég könnyű sorsolással a döntőben kötöttek ki, ahol aztán egy Ajax ifit kellett csak felülmúlniuk.

José Mourinho. Fotó: mr3002/Shutterstock.com

Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy akkor miért vannak ők itt a bajnokesélyesek között? Mert Mourinhoról már mindenki tudja, hogy ezzel a végtelenül defenzív célfutballal is tud eredményes lenni. Végeredményben pedig „csak” arra lenne szükségük, hogy a tavaly még döntetlenre adott mérkőzéseken ezúttal még +10%-ot beleadjanak, és találjanak a végén egy győztes gólt. Nézzük tehát, hogyan erősített nyáron a United.

A címplapsztori természetesen Romelu Lukaku érkezése volt, akivel kapcsolatban nekem kicsit vegyesek az érzéseim. Egyrészt ne felejtsük el, hogy járt már ő a Mourinho-féle Chelsea-nél, és a portugál mesternél egyszerűen nem tudta beverekedni magát az alapcsapatba. A másik tényező, ami miatt szerintem nem ő lett volna a megfelelő a választás, az pont a személyisége. Lukaku nem szeret elöl őrlődni két belső védő szorításában, és nem is hatékony a játéka úgy, hogy ha közben a középpályáról kevés segítséget kap. Márpedig van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a United idén sem fog City szintű látványos támadófocit játszani, hanem majd szépen lassan, óvatosan szövögetik a támadásaikat jó mélyről, sok Lukakura felvágott labdával. Ő meg majd bevágja a durcit, elmegy a kedve az egésztől, és inkább csak játssza a primadonnát.

Rajta kívül két fontosabb igazolásuk volt még a hátsó harmadba. Belső védő pozícióban lesz bevethető az ex-Benficás Lindelöf, aki a maga 23 évével javítani fogja a csapat átlag életkorát is. Előtte játszhat majd a Chelsea-től áthozott Matic, aki az a fajta védekező középpályás, aki hibátlanul végzi ugyan a szűrőmunkáját, de azért játékban ne sokra számítsunk tőle.

A távozók névsora rövid ugyan, de azért két névre feltétlen térjünk ki. Több mint egy évtized után befejezte Unitedes karrierjét Wayne Rooney, aki az Evertonban „vezet le” (?). A pályán már nem volt meghatározó játékos, legtöbbször már ebbe a nem túl gyors Unitedbe is lassúnak bizonyult, és nem is volt nyilvánvaló, milyen poszton kéne őt játszatni. Lejárt továbbá Zlatan Ibrahimovic egy éves szerződése is, akivel (talán részben a sérülése okán is) nem hosszabbítottak, így valószínűleg az MLS-ben fog kikötni legkésőbb télen.

PL-beharangozó 5. rész: Bajnoki címre hajt az Arsenal!

Mire lenne tehát szükség a Manchester United bajnoki címéhez? Egyrészt nyilván a közvetlen vetélytársak botladozására, különös tekintettel a Cityre. Pogbának középen kicsivel több szabadságot kéne kapnia, hogy legyen lehetősége törleszteni valamit a 100 milliós vételárából - ezt szerintem Matic érkezése megoldhatja. Mkhitaryan elöl több bizalmat érdemel, mert kiváló támadó középpályás, aki némi színt vihet a játékukba. A lényeg viszont nyilván az lesz, hogy Mourinho elöl megtalálja a legjobb formációt a Lukaku – Rashford – Lingard trióból építkezve, hogy idén már ne ragadjanak állandóan ikszen. Tippet inkább nem ajánlanék, mert az előző év után én már nem tudok pozitívan hozzáállni ehhez a csapathoz.