Premier League: Izgalmak vasárnapra

Vasárnap ebéd után egy igazi kiesési rangadóval indítunk, ahol a Hull City az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. Lesz ezután egy trükkösnek ígérkező West Ham – Liverpool is, este pedig a forduló rangadója (?) ahol a Spurs fogadja a Manchester Unitedet.

Crystal Palace – Hull City

A Palace sorsolása nem volt könnyű a hajrára és a nyerhető meccseikből sem hozták ki a maximumot, így két fordulóval a vége előtt megint kényelmetlenül közel kerültek a kiesőzónához. Ha ugyanis itt győzni tudna a Hull, akkor egy pontra közelítenék meg a londoniakat a Swansea pedig be is érhetné őket. Ami azért lenne problémás, mert Sam Allardyce csapata az Old Traffordon zárja az évadot, ahol még egy feltételezhetően tartalékos kerettel kiálló United ellen sem lenne sétagalopp három ponttal távozni. Igazából két dolog volt, ami miatt kicsit meleg lett a pite nekik így a végére – a sérült Sakho nélkül a védekezésük bizony nem az igazi és akkor még enyhén fogalmaztam, illetve két hete tovább folytatták otthoni vergődésüket egy Burnley elleni 0-2 formájában. Ja, és az előző fordulóban átgázolt rajtuk a City is úgy mellesleg.

A Hull Citynél mindenki szörnyen csalódott volt a múlt heti hazai vereség után, ami érthető is. A már biztos kieső Sunderland tudta őket ugyanis megverni úgy, hogy a játékot szinte végig a Tigrisek irányították, csak éppen a kapu előtt bántak pazarlóan a helyzeteikkel. Azzal a betlivel és a Swansea győzelmével ismét a vonal alatt találták magukat egy elég kemény sorsolással. Ezután ugyanis ők otthon zárnak a Tottenham ellen, akik még félgőzzel játszva is fényévekkel jobbak náluk, gólokat meg csak elvétve kapnak. De ezzel nem is érdemes foglalkozni egyelőre, a helyzet ugyanis az, hogy itt csak egy győzelemmel maradna bármi esélye a bentmaradásra Marco Silva gárdájának, ami nem lesz egyszerű menet...

Mert ott a mumus, a specialista, a „sosem esett még ki” Sam Allardyce. Róla pedig sok rosszat lehet mondani ugyan, de akkor is a PL egyik legtapasztaltabb managere, aki pontosan tudja, hogyan kell az ilyen élet-halál mérkőzésekből jól kijönni. Szerintem teljesen adja magát, hogy ez nem lesz egy színvonalas 90 perc, nem a szép foci fog dominálni így gólzáport sem várnék. Elsőre hazai győzelemre gondoltam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt a Palace-nak az iksz is teljesen megfelel, szóval inkább maradjunk az élő fogadásnál.

West Ham – Liverpool

Zavart érzek az erőben, törést a mátrixban. A West Ham így tavaszra mintha kicsit összekapta volna magát hátul és ennek eredményeképp már egész rég nem is kaptak ki. De engem nem lehet megtéveszteni és tudom, hogy az ilyen szériák is csak arra valók, hogy egyszer jól véget érjenek. Múlt héten a Kalapácsosok lejátszották az utolsó igazán „fontos” meccsüket, amikor is a városi rivális Tottenham játékát megfojtva otthon tudták tartani mindhárom pontot. Ezzel a szurkolóik nagy örömére a Spurs bajnoki reményei el is mentek a kukába. Támadásban egyébként továbbra is haloványak, Lanzini az egyetlen minőségi játékosuk, Calleri nem elég hatékony a kapu előtt, a többiek meg sérültek.

A Liverpool idei sikertelenségének minden okát láthattuk a Southampton elleni 0-0 során. Egy mélyen visszazáró, betömörülve, fegyelmezetten védekező kisebb csapat ellen ugyanis egyszerűen nincs megoldása Kloppnak. Nekik területre van szükségük, lüktető játékra, kikényszerített hibákra és ha ezek nincsenek akkor csak valami egyéni villanásban reménykedhetnek.

A Kalapácsosoknak viszont ez az utolsó hazai bajnokijuk idén, szóval gondolom azért illene valami támadószándékot mutatniuk. Így ezúttal kivételesen hendikepes győzelmet ajánlok, méghozzá a vendégekét 2,75-ös oddsért.

Tottenham – Manchester United

Két gond van ezzel a párosítással. Az egyik, hogy már lényegében tét nélküli, a másik pedig, hogy a Manchester United is a pályán lesz. A Tottenham ugye betonbiztos ezüstérmes már, így a múlt heti lesújtó vereségük után nem lepődnék meg rajta, ha sokan csak lézengenének a gyepen. Pochettinonak nehéz lesz lelket önteni a srácokba egy újabb olyan szezon után, ahol csak kicsivel (?) maradtak le a bajnoki címről. Persze ez relatív, hiszen valójában egyetlen olyan pontja sem volt a mostani szezonnak, amikor ők lettek volna az esélyesek, de talán pont annyi reményt adott nekik a Chelsea, hogy a végén azért fájjon a kudarc.

Valami komoly változásoknak kellene történnie itt nyáron, hogy megkedveljem a Unitedet. Előző hétvégén egy erősen tartalékos kezdővel lényegében tálcán kínálták a három pontot az Arsenalnak, akik örömmel el is fogadták azt. A pihentetés nyilván a csütörtök esti Európa Liga elődöntőjük második felvonásának szólt, ami a maga módján tökéletesen el is helyezte őket a kontinens futballtérképén. A világ egyik, ha nem a legdrágább keretével ott tartanak, hogy egy spanyol középcsapat ellen vért izzadva kellett várniuk a végső sípszót, hogy aztán döntőzhessenek azzal az Ajax-szal, akik kb. akkor voltak utoljára tényezők, mikor még a nagy transzferek „vevő” oldalán is álltak néha – 15-20 éve.

A lényeg tehát annyi, hogy megjósolhatatlan, mi jár a hazaiak fejében, mennyire tudnak felpörögni, Mourinho pedig nyilván megint akkorát fog rotálni, hogy aztán nem győz majd magyarázkodni a sajtónak. 1,72-ért én nem piszkálnám a hazait, túl sok ikszet hozott már össze nekünk idén a United ahhoz, hogy ebben bármi érték legyen.